[Mono-patches] r53828 - in trunk/mcs/class/I18N/West: . Test Test/texts

Fri Dec 2 03:29:00 EST 2005

Author: atsushi
Date: 2005-12-02 03:28:56 -0500 (Fri, 02 Dec 2005)
New Revision: 53828

Added:
   trunk/mcs/class/I18N/West/I18N.West_test.dll.sources
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/ChangeLog
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/I18N.West.Test.cs
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/ChangeLog
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-437.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/conv.cs
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/czech-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/esperanto-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-10000.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-863.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-1253.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-28597.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-28592.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-10079.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-861.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-28593.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-28605.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-850.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-865.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-1252.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/polish-1250.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/polish-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/portguese-860.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/portguese-utf8.txt
   trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/proto-slavic-utf8.txt
Modified:
   trunk/mcs/class/I18N/West/
   trunk/mcs/class/I18N/West/CP10079.cs
   trunk/mcs/class/I18N/West/ChangeLog
   trunk/mcs/class/I18N/West/Makefile
Log:
2005-12-02  Atsushi Enomoto  <atsushi at ximian.com>

	* Makefile : now it has tests.
	* CP10079.cs : fixed some encoder/decoder mapping bugs.

	* I18N.West.Test.cs : NUnit test for I18N.West encodings.

	* box-437.txt box-utf8.txt french-10000.txt french-utf8.txt
	  french2-863.txt french2-utf8.txt greek-1253.txt greek-28597.txt
	  greek-utf8.txt hungarian-28592.txt hungarian-utf8.txt
	  icelandic-10079.txt icelandic-utf8.txt icelandic2-861.txt
	  icelandic2-utf8.txt italian-28593.txt italian-utf8.txt
	  latin-28605.txt latin-850.txt latin-utf8.txt
	  nordic-865.txt nordic-utf8.txt norwegian-1252.txt
	  norwegian-utf8.txt polish-1250.txt polish-utf8.txt
	  portguese-860.txt portguese-utf8.txt proto-slavic-utf8.txt :
	  added text documents for encoding tests.
	* czech-utf8.txt esperanto-utf8.txt : (not in use)
	* conv.cs : tiny converter program.




Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West
___________________________________________________________________
Name: svn:ignore
   - list
.makefrag
.response
library-deps.stamp
   + list
.makefrag
.response
library-deps.stamp
I18N.West_test_default.dll
I18N.West_test_default.dll.mdb
I18N.West_test_net_2_0.dll
I18N.West_test_net_2_0.dll.mdb
TestResult-default.log
TestResult-default.xml
TestResult-net_2_0.log
TestResult-net_2_0.xml
TestResult-ondotnet-default.log
TestResult-ondotnet-default.xml
TestResult-ondotnet-net_2_0.log
TestResult-ondotnet-net_2_0.xml


Modified: trunk/mcs/class/I18N/West/CP10079.cs
===================================================================

--- trunk/mcs/class/I18N/West/CP10079.cs	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/CP10079.cs	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -66,7 +66,7 @@
 		'\u00E4', '\u00E3', '\u00E5', '\u00E7', '\u00E9', '\u00E8', 
 		'\u00EA', '\u00EB', '\u00ED', '\u00EC', '\u00EE', '\u00EF', 
 		'\u00F1', '\u00F3', '\u00F2', '\u00F4', '\u00F6', '\u00F5', 
-		'\u00FA', '\u00F9', '\u00FB', '\u00FC', '\u2020', '\u00B0', 
+		'\u00FA', '\u00F9', '\u00FB', '\u00FC', /*'\u2020'*/'\u00DD', '\u00B0', 
 		'\u00A2', '\u00A3', '\u00A7', '\u2022', '\u00B6', '\u00DF', 
 		'\u00AE', '\u00A9', '\u2122', '\u00B4', '\u00A8', '\u2260', 
 		'\u00C6', '\u00D8', '\u221E', '\u00B1', '\u2264', '\u2265', 
@@ -74,10 +74,10 @@
 		'\u222B', '\u00AA', '\u00BA', '\u03A9', '\u00E6', '\u00F8', 
 		'\u00BF', '\u00A1', '\u00AC', '\u221A', '\u0192', '\u2248', 
 		'\u0394', '\u00AB', '\u00BB', '\u2026', '\u00A0', '\u00C0', 
-		'\u00C3', '\u00D5', '\u0152', '\u0153', '\u2014', '\u2013', 
+		'\u00C3', '\u00D5', '\u0152', '\u0153', /*'\u2014'*/'\u2013', '\u2013', 
 		'\u201C', '\u201D', '\u2018', '\u2019', '\u00F7', '\u25C6', 
-		'\u00FF', '\u0178', '\u2044', '\u00A4', '\u0110', '\u0111', 
-		'\u00DE', '\u00FE', '\u2021', '\u00B7', '\u201A', '\u201E', 
+		'\u00FF', '\u0178', '\u2044', '\u00A4', '\u0110', /*\u0111*/'\u00F0', 
+		'\u00DE', '\u00FE', /*'\u2021'*/'\u00FD', '\u00B7', '\u201A', '\u201E', 
 		'\u2030', '\u00C2', '\u00CA', '\u00C1', '\u00CB', '\u00C8', 
 		'\u00CD', '\u00CE', '\u00CF', '\u00CC', '\u00D3', '\u00D4', 
 		'\uE01E', '\u00D2', '\u00DA', '\u00DB', '\u00D9', '\u0131', 
@@ -152,6 +152,7 @@
 				case 0x00DA: ch = 0xF2; break;
 				case 0x00DB: ch = 0xF3; break;
 				case 0x00DC: ch = 0x86; break;
+				case 0x00DD: ch = 0xA0; break; /*mono*/
 				case 0x00DF: ch = 0xA7; break;
 				case 0x00E0: ch = 0x88; break;
 				case 0x00E1: ch = 0x87; break;
@@ -169,6 +170,7 @@
 				case 0x00ED: ch = 0x92; break;
 				case 0x00EE: ch = 0x94; break;
 				case 0x00EF: ch = 0x95; break;
+				case 0x00F0: ch = 0xDD; break; /*mono*/
 				case 0x00F1: ch = 0x96; break;
 				case 0x00F2: ch = 0x98; break;
 				case 0x00F3: ch = 0x97; break;
@@ -181,6 +183,7 @@
 				case 0x00FA: ch = 0x9C; break;
 				case 0x00FB: ch = 0x9E; break;
 				case 0x00FC: ch = 0x9F; break;
+				case 0x00FD: ch = 0xE0; break; /*mono*/
 				case 0x00FE: ch = 0xDF; break;
 				case 0x00FF: ch = 0xD8; break;
 				case 0x0110: ch = 0xDC; break;
@@ -199,7 +202,7 @@
 				case 0x0394: ch = 0xC6; break;
 				case 0x03A9: ch = 0xBD; break;
 				case 0x03C0: ch = 0xB9; break;
-				case 0x2013: ch = 0xD1; break;
+				case 0x2013: ch = /*0xD1*/0xD0; break;
 				case 0x2014: ch = 0xD0; break;
 				case 0x2018: ch = 0xD4; break;
 				case 0x2019: ch = 0xD5; break;
@@ -230,7 +233,8 @@
 #if NET_2_0
 					HandleFallback (ref buffer, chars, ref charIndex, ref charCount, bytes, ref byteIndex, ref byteCount);
 #else
-					ch = 0x3F;
+throw new Exception (String.Format ("Not expected character {0:X04}", (int) ch));
+//					ch = 0x3F;
 #endif
 					break;
 			}

Modified: trunk/mcs/class/I18N/West/ChangeLog
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/ChangeLog	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/ChangeLog	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -1,3 +1,8 @@
+2005-12-02  Atsushi Enomoto  <atsushi at ximian.com>
+
+	* Makefile : now it has tests.
+	* CP10079.cs : fixed some encoder/decoder mapping bugs.
+
 2005-12-01  Atsushi Enomoto  <atsushi at ximian.com>
 
 	* CP437.cs : forgot to comment out GetBytes(string).

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/I18N.West_test.dll.sources
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/I18N.West_test.dll.sources	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/I18N.West_test.dll.sources	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1 @@
+I18N.West.Test.cs

Modified: trunk/mcs/class/I18N/West/Makefile
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Makefile	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Makefile	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -5,7 +5,7 @@
 LIBRARY = I18N.West.dll
 LIBRARY_USE_INTERMEDIATE_FILE = yes
 LOCAL_MCS_FLAGS = /r:$(corlib) /r:I18N.dll /unsafe
-NO_TEST = yes
+#NO_TEST = yes
 
 EXTRA_DISTFILES = $(wildcard *.ucm)
 

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/ChangeLog
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/ChangeLog	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/ChangeLog	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,4 @@
+2005-12-02  Atsushi Enomoto  <atsushi at ximian.com>
+
+	* I18N.West.Test.cs : NUnit test for I18N.West encodings.
+


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/ChangeLog
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/I18N.West.Test.cs
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/I18N.West.Test.cs	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/I18N.West.Test.cs	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,237 @@
+//
+// I18N.West.Test.cs
+//
+// Author:
+//	Atsushi Enomoto  <atsushi at ximian.com>
+//
+// Copyright (C) 2005 Novell, Inc.  http://www.novell.com
+//
+
+using System;
+using System.IO;
+using System.Text;
+using NUnit.Framework;
+
+namespace MonoTests.I18N.West
+{
+	[TestFixture]
+	public class TestWest
+	{
+		void AssertEncode (string utf8file, string decfile, int codepage)
+		{
+			string decoded = null;
+			byte [] encoded = null;
+			using (StreamReader sr = new StreamReader (utf8file,
+				Encoding.UTF8)) {
+				decoded = sr.ReadToEnd ();
+			}
+			using (FileStream fs = File.OpenRead (decfile)) {
+				encoded = new byte [fs.Length];
+				fs.Read (encoded, 0, (int) fs.Length);
+			}
+			Encoding enc = Encoding.GetEncoding (codepage);
+			byte [] actual;
+
+			// simple string case
+			actual = enc.GetBytes (decoded);
+			Assert.AreEqual (encoded, actual,
+				"GetBytes(string)");
+
+			// simple char[] case
+			actual = enc.GetBytes (decoded.ToCharArray (), 0, decoded.Length);
+			Assert.AreEqual (encoded, actual,
+				"GetBytes(char[], 0, len)");
+		}
+
+		void AssertDecode (string utf8file, string decfile, int codepage)
+		{
+			string decoded = null;
+			byte [] encoded = null;
+			using (StreamReader sr = new StreamReader (utf8file,
+				Encoding.UTF8)) {
+				decoded = sr.ReadToEnd ();
+			}
+			using (FileStream fs = File.OpenRead (decfile)) {
+				encoded = new byte [fs.Length];
+				fs.Read (encoded, 0, (int) fs.Length);
+			}
+			Encoding enc = Encoding.GetEncoding (codepage);
+			char [] actual;
+
+			actual = enc.GetChars (encoded, 0, encoded.Length);
+			Assert.AreEqual (decoded.ToCharArray (), actual,
+				"GetChars(byte[], 0, len)");
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP437_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/box-utf8.txt", "Test/texts/box-437.txt", 437);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP437_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/box-utf8.txt", "Test/texts/box-437.txt", 437);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP850_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/latin-utf8.txt", "Test/texts/latin-850.txt", 850);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP850_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/latin-utf8.txt", "Test/texts/latin-850.txt", 850);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP860_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/portguese-utf8.txt", "Test/texts/portguese-860.txt", 860);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP860_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/portguese-utf8.txt", "Test/texts/portguese-860.txt", 860);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP861_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/icelandic2-utf8.txt", "Test/texts/icelandic2-861.txt", 861);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP861_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/icelandic2-utf8.txt", "Test/texts/icelandic2-861.txt", 861);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP863_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/french2-utf8.txt", "Test/texts/french2-863.txt", 863);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP863_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/french2-utf8.txt", "Test/texts/french2-863.txt", 863);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP865_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/nordic-utf8.txt", "Test/texts/nordic-865.txt", 865);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP865_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/nordic-utf8.txt", "Test/texts/nordic-865.txt", 865);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP1250_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/polish-utf8.txt", "Test/texts/polish-1250.txt", 1250);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP1250_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/polish-utf8.txt", "Test/texts/polish-1250.txt", 1250);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP1252_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/norwegian-utf8.txt", "Test/texts/norwegian-1252.txt", 1252);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP1252_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/norwegian-utf8.txt", "Test/texts/norwegian-1252.txt", 1252);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP1253_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/greek-utf8.txt", "Test/texts/greek-1253.txt", 1253);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP1253_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/greek-utf8.txt", "Test/texts/greek-1253.txt", 1253);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP10000_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/french-utf8.txt", "Test/texts/french-10000.txt", 10000);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP10000_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/french-utf8.txt", "Test/texts/french-10000.txt", 10000);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP10079_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/icelandic-utf8.txt", "Test/texts/icelandic-10079.txt", 10079);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP10079_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/icelandic-utf8.txt", "Test/texts/icelandic-10079.txt", 10079);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP28592_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/hungarian-utf8.txt", "Test/texts/hungarian-28592.txt", 28592);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP28592_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/hungarian-utf8.txt", "Test/texts/hungarian-28592.txt", 28592);
+		}
+
+		// FIXME: Which language is good enough to test 28593 ???
+
+		[Test]
+		public void CP28597_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/greek-utf8.txt", "Test/texts/greek-28597.txt", 28597);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP28597_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/greek-utf8.txt", "Test/texts/greek-28597.txt", 28597);
+		}
+
+		// FIXME: Which language is good enough to test 28605 ???
+		[Test]
+		public void CP28605_Encode ()
+		{
+			AssertEncode ("Test/texts/latin-utf8.txt", "Test/texts/latin-28605.txt", 28605);
+		}
+
+		[Test]
+		public void CP28605_Decode ()
+		{
+			AssertDecode ("Test/texts/latin-utf8.txt", "Test/texts/latin-28605.txt", 28605);
+		}
+	}
+}


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/I18N.West.Test.cs
___________________________________________________________________
Name: svn:executable
   + *

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/ChangeLog
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/ChangeLog	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/ChangeLog	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,14 @@
+2005-12-02  Atsushi Enomoto  <atsushi at ximian.com>
+
+	* box-437.txt box-utf8.txt french-10000.txt french-utf8.txt
+	  french2-863.txt french2-utf8.txt greek-1253.txt greek-28597.txt
+	  greek-utf8.txt hungarian-28592.txt hungarian-utf8.txt
+	  icelandic-10079.txt icelandic-utf8.txt icelandic2-861.txt
+	  icelandic2-utf8.txt italian-28593.txt italian-utf8.txt
+	  latin-28605.txt latin-850.txt latin-utf8.txt
+	  nordic-865.txt nordic-utf8.txt norwegian-1252.txt
+	  norwegian-utf8.txt polish-1250.txt polish-utf8.txt
+	  portguese-860.txt portguese-utf8.txt proto-slavic-utf8.txt :
+	  added text documents for encoding tests.
+	* czech-utf8.txt esperanto-utf8.txt : (not in use)
+	* conv.cs : tiny converter program.


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/ChangeLog
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-437.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-437.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-437.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,24 @@
+Box drawing characters
+From Wikipedia, the free encyclopedia.
+Jump to: navigation, search
+
+Box drawing characters are widely used in text user interfaces to draw various frames and boxes. In graphical user interfaces these characters are useless, because it is much simpler to draw lines and rectangles directly with graphical APIs; besides, box drawing characters work only with fixed-width fonts.
+
+(NOTE: removed for testing Mono)
+
+In all MS-DOS codepages box drawing characters are present, but their number is limited to 40:
+
+³´µ¶·¸¹º»¼½¾¿ÀÁÂÃÄÅÆÇÈÉÊËÌÍÎÏÐÑÒÓÔÕÖ×ØÙÚ
+
+or even to 22:
+
+³´¹º»¼¿ÀÁÂÃÄÅÈÉÊËÌÍÎÙÚ
+
+And for Unix programs, usually only 11 basic characters are available:
+
+³´¿ÀÁÂÃÄÅÙÚ
+
+or, on some terminals, they are not available at all, so they are replaced with such ASCII characters as '-', '|' and '+'.
+Retrieved from "http://en.wikipedia.org/wiki/Box_drawing_characters"
+
+Category: Unicode


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-437.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,24 @@
+ï»¿Box drawing characters
+From Wikipedia, the free encyclopedia.
+Jump to: navigation, search
+
+Box drawing characters are widely used in text user interfaces to draw various frames and boxes. In graphical user interfaces these characters are useless, because it is much simpler to draw lines and rectangles directly with graphical APIs; besides, box drawing characters work only with fixed-width fonts.
+
+(NOTE: removed for testing Mono)
+
+In all MS-DOS codepages box drawing characters are present, but their number is limited to 40:
+
+â”‚â”¤â•¡â•¢â•–â••â•£â•‘â•—â•â•œâ•›â”â””â”´â”¬â”œâ”€â”¼â•žâ•Ÿâ•šâ•”â•©â•¦â• â•â•¬â•§â•¨â•¤â•¥â•™â•˜â•’â•“â•«â•ªâ”˜â”Œ
+
+or even to 22:
+
+â”‚â”¤â•£â•‘â•—â•â”â””â”´â”¬â”œâ”€â”¼â•šâ•”â•©â•¦â• â•â•¬â”˜â”Œ
+
+And for Unix programs, usually only 11 basic characters are available:
+
+â”‚â”¤â”â””â”´â”¬â”œâ”€â”¼â”˜â”Œ
+
+or, on some terminals, they are not available at all, so they are replaced with such ASCII characters as '-', '|' and '+'.
+Retrieved from "http://en.wikipedia.org/wiki/Box_drawing_characters"
+
+Category: Unicode


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/box-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/conv.cs
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/conv.cs	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/conv.cs	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,46 @@
+using System;
+using System.IO;
+using System.Text;
+
+public class Test
+{
+	public static void Main (string [] args)
+	{
+		if (args.Length == 2) {
+			string [] tmp = new string [4];
+			tmp [0] = args [0] + "-utf8.txt";
+			tmp [1] = "65001";
+			tmp [2] = args [1];
+			tmp [3] = args [0] + "-" + args [1] + ".txt";
+			args = tmp;
+		}
+		if (args.Length < 4) {
+			Console.WriteLine ("pass input-file input-encoding output-encoding output-file.");
+			return;
+		}
+		Run (args);
+	}
+
+	static void Run (string [] args)
+	{
+		string s;
+		using (StreamReader sr = new StreamReader (args [0],
+			Encoding.GetEncoding (int.Parse (args [1])))) {
+			s = sr.ReadToEnd ();
+		}
+		using (StreamWriter sw = new StreamWriter (args [3], false,
+			Encoding.GetEncoding (int.Parse (args [2])))) {
+			sw.Write (s);
+		}
+		string s2;
+		using (StreamReader sr = new StreamReader (args [3],
+			Encoding.GetEncoding (int.Parse (args [2])))) {
+			s2 = sr.ReadToEnd ();
+		}
+		if (s != s2) {
+			Console.WriteLine ("FAILURE");
+			File.Delete (args [3]);
+		}
+	}
+}
+


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/conv.cs
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/czech-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/czech-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/czech-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,103 @@
+ï»¿It is copied from Wikipedia, http://cs.wikipedia.org/wiki/%C4%8Ce%C5%A1tina
+Authored under GFDL license: http://cs.wikipedia.org/wiki/Wikipedie:GNU_Free_Documentation_License
+
+ÄŒeÅ¡tina
+Z Wikipedie, otevÅ™enÃ© encyklopedie
+SkoÄit na: Navigace, HledÃ¡nÃ
+
+ÄŒeÅ¡tina je zÃ¡padoslovanskÃ½ jazyk nejvÃce pÅ™ÃbuznÃ½ se slovenÅ¡tinou, potÃ© polÅ¡tinou a luÅ¾ickou srbÅ¡tinou. PatÅ™Ã tedy mezi slovanskÃ© jazyky, do rodiny jazykÅ¯ indoevropskÃ½ch.
+ÄŒeÅ¡tina (ÄŒeÅ¡tina)
+RozÅ¡ÃÅ™enÃ: 	ÄŒesko, Slovensko, USA aj.
+PoÄet mluvÄÃch: 	12 miliÃ³nÅ¯ (73. mÃsto)
+Klasifikace: 	
+
+    * IndoevropskÃ© jazyky
+          o SlovanskÃ© jazyky
+                + ZÃ¡padoslovanskÃ© jazyky
+
+PÃsmo: 	Latinka
+PostavenÃ
+ÃšÅ™ednÃ jazyk: 	ÄŒesko, EvropskÃ¡ unie
+RegulÃ¡tor: 	Akademie vÄ›d, Ãšstav pro jazyk ÄeskÃ½
+KÃ³dy
+ISO 639-1: 	cs
+ISO 639-2(B): 	cze
+ISO 639-2(T): 	ces
+SIL: 	CZC
+Wikipedie
+cs.wikipedia.org
+
+ÄŒesky mluvÃ zhruba 12 mil. lidi, z toho pÅ™es 10 mil. v ÄŒesku. V dÅ¯sledku nÄ›kolika vystÄ›hovaleckÃ½ch vln v uplynulÃ½ch 150 letech hovoÅ™Ã Äesky i desetitisÃce emigrantÅ¯ a jejich potomkÅ¯, zejmÃ©na na Slovensku, v USA, KanadÄ›, NÄ›mecku, Rakousku, AustrÃ¡lii, na UkrajinÄ› a v Å™adÄ› dalÅ¡Ãch zemÃ.
+Obsah
+[skrÃ½t]
+
+    * 1 Mluvnice
+          o 1.1 PÃ¡dy
+    * 2 PÃsmo
+    * 3 SlovnÃ zÃ¡soba
+    * 4 NÃ¡Å™eÄÃ
+    * 5 Historie
+
+[editovat]
+
+Mluvnice
+
+ÄŒeÅ¡tina mÃ¡ 7 pÃ¡dÅ¯ a tÅ™i Äasy (minulÃ½, budoucÃ a pÅ™ÃtomnÃ½). MÃ¡ jednotnÃ© a mnoÅ¾nÃ© ÄÃslo (schod - schody, nÅ¯Å¾ - noÅ¾e), ale i pozÅ¯staky duÃ¡lu (ÄÃslovky: dvÄ›, obÄ› a pÃ¡rovÃ© ÄÃ¡sti tÄ›la - (7.pÃ¡d) s obÄ›ma rukama, s dvÄ›ma Å¾enami, s tÅ™emi Å¾enami)
+
+ÄŒeÅ¡tina mÃ¡ pomnoÅ¾nÃ¡, hromadnÃ¡ a lÃ¡tkovÃ¡ podstatnÃ¡ jmÃ©na:
+
+    * PomnoÅ¾nÃ¡ podstatnÃ¡ jmÃ©na majÃ tvar mnoÅ¾nÃ©ho ÄÃsla, ale oznaÄujÃ jednu vÄ›c (kamna, nÅ¯Å¾ky, kalhoty).
+    * HromadnÃ¡ podstatnÃ¡ jmÃ©na majÃ tvar jednotnÃ©ho ÄÃsla, ale oznaÄujÃ vÄ›tÅ¡Ã poÄet (listÃ, mlÃ¡deÅ¾, slova s pÅ™Ãponou -stvo, -ctvo : lidstvo, ptactvo).
+    * LÃ¡tkovÃ¡ podstatnÃ¡ jmÃ©na majÃ tvar jednotnÃ©ho ÄÃsla a oznaÄujÃ lÃ¡tku bez ohledu na mnoÅ¾stvÃ (voda, snÃh, cukr).
+
+[editovat]
+
+PÃ¡dy
+1. 	kdo, co 	nominativ
+2. 	(bez) koho, Äeho 	genitiv
+3. 	(ke) komu, Äemu 	dativ
+4. 	(vidÃm) koho, co 	akuzativ
+5. 	(oslovujeme, volÃ¡me) 	vokativ
+6. 	(o) kom, Äem 	lokÃ¡l
+7. 	(s) kÃ½m, ÄÃm 	instrumentÃ¡l
+[editovat]
+
+PÃsmo
+
+ÄŒeÅ¡tina pouÅ¾ÃvÃ¡ upravenou latinku doplnÄ›nou o tyto znaky s diakritikou:
+Ã 	ÄŒ 	ÄŽ 	Ã‰ 	Äš 	Ã 	Å‡ 	Ã“ 	Å˜ 	Å  	Å¤ 	Ãš 	Å® 	Ã 	Å½
+Ã¡ 	Ä 	Ä 	Ã© 	Ä› 	Ã 	Åˆ 	Ã³ 	Å™ 	Å¡ 	Å¥ 	Ãº 	Å¯ 	Ã½ 	Å¾
+
+ÄŒeÅ¡tina takÃ© pouÅ¾ÃvÃ¡ jednu spÅ™eÅ¾ku, ch. VelkÃ¡ varianta je CH, avÅ¡ak pokud stojÃ tato spÅ™eÅ¾ka na mÃstÄ›, kde se pÃÅ¡e velkÃ© pÃsmeno, potom se velkÃ© pÃÅ¡e jen prvnÃ pÃsmeno spÅ™eÅ¾ky: Ch.
+
+PÃsmena Ä› a Å¯ se nemohou vyskytnout na zaÄÃ¡tku slova, protoÅ¾e Ä› zmÄ›kÄuje pÅ™edchÃ¡zejÃcÃ souhlÃ¡sku a pouÅ¾itÃ Å¯ je podmÃnÄ›no jistÃ½mi etymologickÃ½mi jevy (pÅ¯vodnÃ hlÃ¡ska [u:] se pÃÅ¡e Ãº; hlÃ¡ska [u:] vyvinutÃ¡ z pÅ¯vodnÃho [o:] se pÃÅ¡e Å¯).
+[editovat]
+
+SlovnÃ zÃ¡soba
+
+SlovnÃ zÃ¡soba je pÅ¯vodnÃ (pÅ¯vodnÃ slova, slova vytvoÅ™enÃ¡ odvozenÃm pomocÃ pÅ™edpony nebo pÅ™Ãpony Äi jinÃ©ho sloÅ¾enÃ pÃsmen [poÄÃtat - poÄÃtaÄ, les - lesnÃ, vÄ›dÄ›t - dozvÄ›dÄ›t a mnoho dalÅ¡Ãch], zkrÃ¡cenÃ¡ slova, zkratky a slova vytvoÅ™enÃ¡ sloÅ¾enÃm dvou nebo vÃce slov) nebo pÅ™evzatÃ¡ (z angliÄtiny, nÄ›mÄiny, ruÅ¡tiny, Å™eÄtiny, latiny, francouzÅ¡tiny, italÅ¡tiny, japonÅ¡tiny a dalÅ¡Ãch jazykÅ¯). PÅ™evzatÃ¡ se dÄ›lÃ na dvÄ› skupiny:
+
+   1. pÅ™epsanÃ¡ do ÄeÅ¡tiny, napÅ™. telefon, televize, rÃ¡dio
+   2. slova pouÅ¾ÃvanÃ¡ v pÅ¯vodnÃm tvaru, pÅ™ÃpadnÄ› foneticky pÅ™epsanÃ¡ do latinky, napÅ™. ikebana, hardware a dalÅ¡Ã.
+
+[editovat]
+
+NÃ¡Å™eÄÃ
+
+ÄŒeÅ¡tina mÃ¡ mnoho nÃ¡Å™eÄÃ, kterÃ¡ jsou si navzÃ¡jem vÄ›tÅ¡inou srozumitelnÃ¡. VÅ¡ichni ÄŒeÅ¡i se mezi sebou domluvÃ, protoÅ¾e kaÅ¾dÃ½ ÄŒech umÃ spisovnou nebo obecnou ÄeÅ¡tinu. NÄ›kde ÄŒeÅ¡i pouÅ¾ÃvajÃ spisovnou a obecnou ÄeÅ¡tinu dohromady, jinde zase spisovnou ÄeÅ¡tinu a nÃ¡Å™eÄÃ Äi slang.
+
+S ÄŒechy se domluvÃte snadno i slovensky. RozdÃly mezi tÄ›mito dvÄ›ma jazyky jsou ve slovnÃ zÃ¡sobÄ› menÅ¡Ã neÅ¾ rozdÃly mezi nÄ›kterÃ½mi nÃ¡Å™eÄÃmi jinÃ½ch jazykÅ¯. Jako pÅ™Ãklad se dÃ¡vÃ¡ vztah mezi dolnonÄ›mÄinou a hornonÄ›mÄinou.
+[editovat]
+
+Historie
+
+PrvnÃ Äesky psanou pamÃ¡tkou jsou 2 vÄ›ty ze zaklÃ¡dacÃ listiny litomÄ›Å™ickÃ© kapituly z roku 1057, kterÃ© jsou vÅ¡ak zÅ™etelnÄ› mladÅ¡Ã, zÅ™ejmÄ› aÅ¾ z 12. stoletÃ. ZnÃ: "Pavel dal jest PloÅ¡kovicÃch zemu. Vlach dal jest Dolas zemu Bogu i svjatemu Scepanu se dvema duÅ¡nÃkoma Bogucos a Sedlatu." DÃ¡le se dochovaly glossy z chorÃ¡lnÃ knihy svatojiÅ™skÃ©, rovnÄ›Å¾ z 12. stoletÃ, od neznÃ¡mÃ© jeptiÅ¡ky: "AldÃk krÃ¡sen jako anjelÃk, jenÅ¾ v blÃ¡tÄ› se vÃ¡lÃ©. Lector Vituz je krÃ¡snÃ½ kurvy syn."
+
+
+SlovanskÃ© jazyky
+ZÃ¡padoslovanskÃ© jazyky: ÄeÅ¡tina | dolnoluÅ¾iÄtina | hornoluÅ¾iÄtina | kaÅ¡ubÅ¡tina | polabÅ¡tina | polÅ¡tina | slovenÅ¡tina
+VÃ½chodoslovanskÃ© jazyky: bÄ›loruÅ¡tina | rusÃnÅ¡tina | ruÅ¡tina | ukrajinÅ¡tina
+JihoslovanskÃ© jazyky: bosenÅ¡tina | bulharÅ¡tina | chorvatÅ¡tina | makedonÅ¡tina | slovinÅ¡tina | srbÅ¡tina | staroslovÄ›nÅ¡tina
+CitovÃ¡no z â€žhttp://cs.wikipedia.org/wiki/%C4%8Ce%C5%A1tinaâ€œ
+
+Kategorie: SlovanskÃ© jazyky | ÄŒesko | ÄŒeÅ¡tina
\ No newline at end of file


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/czech-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/esperanto-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/esperanto-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/esperanto-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,447 @@
+Esperanto
+From Wikipedia, the free encyclopedia.
+Jump to: navigation, search
+Esperanto  
+Flag: 	
+Esperanto flag
+Created by: 	L.L. Zamenhof  	1887 
+Setting and usage: 	International auxiliary language
+Total speakers: 	Native: approx. 2000;
+Active speakers: est. 100,000 to 3 million, depending on criteria
+(est. 1.6 million at FSI level 3)
+Category (purpose): 	constructed language
+ International auxiliary language
+  Esperanto 
+Category (sources): 	vocabulary from Romance and Germanic languages; phonology from Slavic languages 
+Regulated by: 	Akademio de Esperanto
+Language codes
+ISO 639-1: 	eo
+ISO 639-2: 	epo
+ISO/DIS 639-3: 	epo 
+Note: This page may contain IPA phonetic symbols in Unicode.
+Portal 	Esperanto Portal
+
+Esperanto is the most widely spoken constructed international language. The name derives from Doktoro Esperanto, the pseudonym under which L. L. Zamenhof first published the Unua Libro in 1887. Zamenhof's goal was to create an easy and flexible language as a universal second language to foster peace and international understanding.
+
+Although no country has adopted the language officially, it has enjoyed continuous usage by a growing community of several million speakers. Today, Esperanto is employed in world travel, correspondence, cultural exchange, conventions, literature, language instruction, television broadcasting, and radio broadcasting. There are even about a thousand native speakers of the language.
+
+There is evidence that learning Esperanto before another foreign language improves one's ability to learn that language, so much so that it takes less time to learn both than it would to learn just the second.
+Contents
+[hide]
+
+    * 1 History
+    * 2 Linguistic properties
+          o 2.1 Classification
+          o 2.2 Phonology
+                + 2.2.1 Consonants
+                + 2.2.2 Vowels
+          o 2.3 Grammar
+          o 2.4 Vocabulary
+          o 2.5 Writing system
+          o 2.6 Useful phrases
+    * 3 The Esperanto speaker community
+          o 3.1 Geography and demography
+          o 3.2 Culture
+          o 3.3 Goals of the Esperanto movement
+    * 4 Esperanto and education
+    * 5 Criticism and Modifications of Esperanto
+    * 6 See also
+    * 7 References
+    * 8 External links
+          o 8.1 Information on Esperanto
+          o 8.2 Dictionaries
+          o 8.3 Esperanto courses
+          o 8.4 Esperanto organizations
+          o 8.5 News in Esperanto
+          o 8.6 Portal
+          o 8.7 Entertainment
+          o 8.8 Criticism
+
+[edit]
+
+History
+
+    Main article: History of Esperanto
+
+L.L. Zamenhof, creator of Esperanto
+Enlarge
+L.L. Zamenhof, creator of Esperanto
+
+As a recently constructed language, Esperanto's history is short and relatively well-known. It was developed in the late 1870s and early 1880s by Dr. Ludovic Lazarus Zamenhof. After some ten years of development, which Zamenhof spent translating literature into the language as well as writing original prose and verse, the first Esperanto grammar was published in Warsaw in July 1887. The number of speakers grew rapidly over the next few decades, at first primarily in the Russian empire and eastern Europe, then in western Europe and the Americas, China, and Japan. In the early years speakers of Esperanto kept in contact primarily through correspondence and magazines, but in 1905 the first world congress of Esperanto speakers was held in Boulogne-sur-Mer, France. Since then world congresses have been held on five continents, every year except during the two World Wars, and have been attended by up to 6000 people.
+
+Esperanto is part of the state educational curriculum of several countries, but is not an official language of any. There were plans at the beginning of the 20th century to establish Neutral Moresnet as the world's first Esperanto state, and the short-lived artificial island micronation of Rose Island used Esperanto as its official language in 1968. In China, there was talk in some circles after the 1911 Xinhai Revolution about officially replacing Chinese with Esperanto as a means to dramatically bring the country into the twentieth century, although this proved untenable. Esperanto is the working language of several non-profit international organizations such as the Sennacieca Asocio Tutmonda and the United Citizens Alliance, but most others are specifically Esperanto organizations. The largest of these, the World Esperanto Association, has an official consultative relationship with the United Nations and UNESCO. The Oomoto religion encourages the use of Esperanto among th
 eir followers. The BahÃ¡'Ã Faith encourages the use of an auxilliary international language, and sees Esperanto as having great potential in this role.
+[edit]
+
+Linguistic properties
+[edit]
+
+Classification
+
+As a constructed language, Esperanto is not genealogically related to any ethnic language. Esperanto can be described as "a language lexically predominantly romanic, morphologically intensively agglutinant and to a certain degree isolating in character" (Blanke 1985).
+
+The phonology, grammar, vocabulary, and semantics are based on the western Indo-European languages. The phonemic inventory is essentially Slavic, as is much of the semantics, while the vocabulary derives primarily from the Romance languages, with a lesser contribution from Germanic. Pragmatics and other aspects of the language not specified by Zamenhof's original documents were influenced by the native languages of early speakers, primarily Russian, Polish, German, and French.
+
+Typologically, Esperanto has prepositions and a pragmatic word order that by default is Subject Verb Object and Adjective Noun. New words are formed through extensive prefixing and suffixing.
+[edit]
+
+Phonology
+
+    See also Esperanto phonology.
+
+Esperanto has 5 vowels and 23 consonants, of which two are semivowels. It does not have tone. Stress is always on the second-last vowel, unless a final vowel o is elided (which in practice occurs most in poetry). For example, familio (family) is [fa.mi.Ëˆli.o], but familiâ€™ is [fa.mi.Ëˆli].
+
+
+[edit]
+
+Consonants
+	Bilabial 	Labio-
+dental 	Alveolar 	Post-
+alveolar 	Palatal 	Velar 	Glottal
+Plosive 	p 	b 	  	t 	d 	  	  	k 	g 	 
+Nasal 	  	m 	  	  	n 	  	  	  	 
+Tap 	  	  	  	É¾ 	  	  	  	 
+Fricative 	  	f 	v 	s 	z 	Êƒ 	Ê’ 	  	x 	  	h 	 
+Affricate 	  	  	Ê¦ 	  	Ê§ 	Ê¤ 	  	  	 
+Lateral approximant 	  	  	  	l 	  	  	  	 
+Approximant 	  	  	  	  	  	j 	  	 
+
+
+The sound /r/ is usually tapped ([É¾] in the IPA), but may be rolled. The /v/ has a normative pronunciation like an English v, but is frequently somewhere between a v and a w (IPA [Ê‹]), depending on the language background of the speaker. A semivowel [uÌ¯] normally occurs only in diphthongs after the vowels /a/ and /e/. Common (if debated) assimilation includes the pronunciation of /nk/ as [Å‹k], as in English sink, and /kz/ as [gz], like the x in English example.
+
+A large number of possible consonant clusters can occur, up to three in initial position and four in medial position (for example, in instrui, to teach). Final clusters are uncommon except in foreign names, poetic elision of final o, and a very few basic words such as cent (hundred) and post (after).
+[edit]
+
+Vowels
+
+Esperanto has the five vowels of Spanish and Swahili. There are no long or nasalized vowels.
+	Front 	Back
+Close 	i 	u
+Mid 	e 	o
+Open 	a
+
+There are six falling diphthongs: /uiÌ¯, oiÌ¯, eiÌ¯, aiÌ¯, auÌ¯, euÌ¯/.
+
+With only five vowels, a good deal of variation is tolerated. For instance, /e/ commonly ranges from [e] (French Ã©) to [É›] (French Ã¨). The details often depend on the speaker's native language. A glottal stop may occur between adjacent vowels in some people's speech, especially when the two vowels are the same, as in heroo (hero) and praavo (great-grandfather).
+[edit]
+
+Grammar
+
+    For more details on this topic, see Esperanto grammar.
+
+Esperanto words are derived by stringing together prefixes, roots, and suffixes. This is very regular, so that people can create new words as they speak and be understood. Compound words are formed with modifier-first, head-final order, i.e. the same way as in English birdsong vs. songbird.
+
+The different parts of speech are marked by their own suffixes: all nouns end in -o, all adjectives in -a, adverbs in -e, and verbs end in one of six tense and mood suffixes, such as present tense -as.
+
+Plural nouns end in -oj (pronounced "oy"), whereas direct objects end in -on. Plural direct objects end in -ojn (pronounced to rhyme with "coin"). Adjectives agree with their nouns; their endings are plural -aj (pronounced "eye"), direct-object -an, and plural direct-object -ajn (pronounced to rhyme with "fine").
+Noun 	Subject 	Object
+Singular 	-o 	-on
+Plural 	-oj 	-ojn
+	
+Adjective 	Subject 	Object
+Singular 	-a 	-an
+Plural 	-aj 	-ajn
+
+The six verb inflections are three tenses and three moods. They are present tense -as, future tense -os, past tense -is, infinitive mood -i, conditional mood -us, and jussive mood -u. Verbs are not marked for person or number. For instance: kanti - to sing; mi kantas - I sing; mi kantis - I sang; mi kantos - I will sing.
+Verbal Tense 	Suffix
+Present 	-as (kantas)
+Past 	-is (kantis)
+Future 	-os (kantos)
+	
+Verbal Mood 	Suffix
+Infinitive 	-i (kanti)
+Jussive 	-u (kantu)
+Conditional 	-us (kantus)
+
+Word order is comparatively free: adjectives may precede or follow nouns, and subjects, verbs and objects (marked by the suffix -n) can occur in any order. However, the article la (the) and the demonstratives almost always come before the noun, and a preposition must come before it. Similarly, the negative ne (not) and conjunctions such as kaj (both, and) and ke (that) must precede the phrase or clause they introduce. In copular (A = B) clauses, word order is just as important as it is in English clauses like people are dogs vs. dogs are people.
+[edit]
+
+Vocabulary
+
+    For more details on this topic, see Esperanto vocabulary.
+    See the lists of Esperanto words and Esperanto words from Universala Vortaro at Wiktionary, the free dictionary and Wikipedia's sibling project.
+
+The core vocabulary of Esperanto was defined by Lingvo internacia, published by Zamenhof in 1887. It comprised 900 roots, which could be expanded into the tens of thousands of words with prefixes, suffixes, and compounding. In 1894, Zamenhof published the first Esperanto dictionary, Universala Vortaro, with a larger set of roots. However, the rules of the language allowed speakers to borrow new roots as needed, recommending only that they look for the most international forms, and then derive related meanings from these.
+
+Since then, many words have been borrowed, primarily but not solely from the western European languages. Not all proposed borrowings catch on, but many do, especially technical and scientific terms. Terms for everyday use, on the other hand, are more likely to be derived from existing rootsâ€”for example komputilo (a computer) from komputi (to compute) plus the suffix -ilo (tool)â€”or to be covered by extending the meanings of existing words (for example muso (a mouse), now also means a computer input device, as in English). There are frequent debates among Esperanto speakers about whether a particular borrowing is justified or whether the need can be met by deriving from or extending the meaning of existing words.
+
+In addition to the root words and the rules for combining them, a learner of Esperanto must learn some idiomatic compounds that are not entirely straightforward. For example, eldoni, literally "to give out", is used for "to publish" (a calque of words in several European languages with the same derivation), and vortaro, literally "a collection of words", means "a glossary" or "a dictionary". Such forms are modeled after usage in the ethnic European languages, and speakers of other languages may find them illogical. Fossilized derivations inherited from Esperanto's source languages may be similarly obscure, such as the opaque connection the root word centralo "power station" has with centro "center". Compounds with -um- are overtly arbitrary, and must be learned individually, as -um- has no defined meaning. It turns dekstren "to the right" into dekstrumen "clockwise", and komuna "common/shared" into komunumo "community", for example.
+
+Nevertheless, there are not nearly as many truly idiomatic or slang words in Esperanto as in ethnic languages, as these tend to make international communication difficult, working against Esperanto's main goal.
+[edit]
+
+Writing system
+
+    For more details on this topic, see Esperanto orthography.
+
+Esperanto is written with a modified version of the Latin alphabet, including six letters with diacritics: Ä‰, Ä, Ä¥, Äµ, Å and Å (that is, c, g, h, j, s circumflex, and u breve). The alphabet does not include the letters q, w, x, y except in unassimilated foreign names.
+
+The 28-letter alphabet is:
+a b c Ä‰ d e f g Ä h Ä¥ i j Äµ k l m n o p r s Å t u Å v z
+
+All letters are pronounced approximately as their lower-case equivalents in the IPA, with the exception of c and the accented letters:
+Letter 	Pronunciation
+c 	[Ê¦]
+Ä‰ 	[Ê§]
+Ä 	[Ê¤]
+Ä¥ 	[x]
+Äµ 	[Ê’]
+Å 	[Êƒ]
+Å
+(as aÅ, eÅ) 	[uÌ¯]
+
+Two ASCII-compatible writing conventions are in use. These substitute digraphs for the accented letters. The original "h-convention" (ch, gh, hh, jh, sh, u) is based on English 'ch' and 'sh', while a more recent "x-convention" (cx, gx, hx, jx, sx, ux) is useful for alphabetic word sorting on a computer (cx comes correctly after cu, sx after sv, etc.) as well as for simple conversion back into the standard orthography.
+[edit]
+
+Useful phrases
+
+Here are some useful Esperanto phrases, with IPA transcriptions:
+
+    * Hello: Saluton [sa.Ëˆlu.ton]
+    * What is your name?:
+
+        Kiel vi nomiÄas? [Ëˆki.el vi no.Ëˆmi.Ê¤as]
+        Kio estas via nomo? [Ëˆki.o Ëˆes.tas Ëˆvi.a Ëˆno.mo]
+
+    * My name is ... :
+
+        Mi nomiÄas ... [mi no.Ëˆmi.Ê¤as ...]
+        Mia nomo estas ... [Ëˆmi.a Ëˆno.mo Ëˆes.tas ...]
+
+    * How much?: Kiom? [Ëˆki.om]
+    * Here you are: Jen [jen]
+    * Do you speak Esperanto?: Äˆu vi parolas Esperanton? [ËˆÊ§u vi pa.Ëˆro.las es.pe.Ëˆran.ton]
+    * I don't understand you: Mi ne komprenas vin [mi Ëˆne kom.Ëˆpre.nas vin]
+    * I like this one:
+
+        Mi Åatas tiun Ä‰i [mi ËˆÊƒat.as Ëˆti.un ËˆÊ§i]
+        Äˆi tiu plaÄ‰as al mi [Ê§i Ëˆti.u Ëˆpla.Ê§as al Ëˆmi]
+
+    * Thank you: Dankon [ËˆdaÅ‹.kon]
+    * You're welcome: Ne dankinde [Ëˆne daÅ‹.Ëˆkin.de]
+    * Please: Bonvolu [bon.Ëˆvo.lu]
+    * Here's to your health: Je via sano [je Ëˆvi.a Ëˆsa.no]
+    * Bless you!/Gesundheit!: Sanon! [Ëˆsa.non]
+    * Okay: Bone [Ëˆbo.ne]
+    * It is a nice day: Estas bela tago [Ëˆes.tas Ëˆbe.la Ëˆta.go]
+    * I love you: Mi amas vin [mi Ëˆam.as vin]
+    * Goodbye:
+
+        Äœis (la) revido [ËˆÊ¤is (la) re.Ëˆvid.o]
+        Äœis (la)! [ËˆÊ¤is (la)]
+
+    * Peace!/shalom/salaam: Pacon [Ëˆpa.tson]
+
+[edit]
+
+The Esperanto speaker community
+[edit]
+
+Geography and demography
+
+Esperanto speakers are more numerous in Europe and East Asia than in the Americas, Africa and Oceania, and more numerous in urban than in rural areas (Sikosek 2003). Esperanto is particularly prevalent in the northern and eastern countries of Europe; in China, Korea, Japan, and Iran within Asia; in Brazil, Argentina, and Mexico in the Americas; and in Togo and Madagascar in Africa.
+
+An estimate of the number of Esperanto speakers was made by Sidney S. Culbert, a retired psychology professor of the University of Washington and a longtime Esperantist, who tracked down and tested all Esperanto speakers in sample areas of dozens of countries over a period of twenty years. Culbert concluded that between one and two million people speak Esperanto at Foreign Service Level 3, "professionally proficient" (able to communicate moderately complex ideas without hesitation, and to follow speeches, radio broadcasts, etc.) (Wolff 1996). Culbert's estimate was not made for Esperanto alone, but formed part of his listing of estimates for all languages of over 1 million speakers, published annually in the World Almanac and Book of Facts. Since Culbert never published in detail about his sampling methodology, or intermediate results for particular countries and regions, it is difficult to gauge the accuracy of his results. In the Almanac, his estimates for numbers of langu
 age speakers were rounded to the nearest million, thus the number for Esperanto speakers is shown as 2 million. This latter figure appears in Ethnologue. Assuming that this figure is accurate, that means that about 0.03% of the world's population speaks the language. This falls short of Zamenhof's goal of a universal language, but it represents a level of popularity unmatched by any other constructed language. Ethnologue also states that there are 200 to 2000 native Esperanto speakers.
+
+Marcus Sikosek has challenged this figure of 1.6 million as exaggerated. Sikosek estimated that even if Esperanto speakers were evenly distributed, assuming one million Esperanto speakers worldwide would lead one to expect about 180 in the city of Cologne. Sikosek finds only 30 fluent speakers in that city, and similarly smaller than expected figures in several other places thought to have a larger-than-average concentration of Esperanto speakers. He also notes that there are a total of about 20,000 members of the various Esperanto organizations (other estimates are higher). Though there are undoubtedly many Esperanto speakers who are not members of any Esperanto organization, he thinks it unlikely that there are fifty times more speakers than organization members (Sikosek 2003). Others think such a ratio between members of the organized Esperanto movement and speakers of the language is not unlikely. In the absence of Dr. Culbert's detailed sampling data, or any other censu
 s data, it is impossible to state the number of speakers with certainty.
+[edit]
+
+Culture
+
+    For a more detailed treatment of these topics, see the subarticles: Esperanto culture, Esperanto literature, and Esperanto music.
+
+Esperanto is often used to access an international culture, including a large corpus of original as well as translated literature. There are over a hundred regularly published magazines in Esperanto. Many speakers use the language for free travel throughout the world using the Pasporta Servo, or for international pen pals. Penpals are even possible for elementary school students, something that is far more difficult when using an ethnic language like English. To some extent there are also shared traditions in the Esperanto community, like Zamenhof Day.
+
+It is frequently criticised that "Esperanto has no culture". However, Esperanto is intentionally culturally neutral: It was intended to be a facilitator between cultures, not the carrier of any one culture. (See Esperanto as an international language.)
+
+Two films were produced with dialogue entirely in Esperanto. The films were Angoroj in 1964 and Incubus starring William Shatner in 1965.
+
+The anime RahXephon makes use of Esperanto for the acronym of TERRA, which stands for "Tereno Empireo Rapidmova Reakcii Armeo." This can be translated as "Earth Empire Rapid Response Army," though pedants might note that a better Esperanto rendition of this name would be "Rapid-Reaga Armeo de la Tera Imperio".
+
+American composer Lou Harrison, who incorporated styles and instruments from many world cultures in his music, used Esperanto titles and/or texts in several of his works.
+[edit]
+
+Goals of the Esperanto movement
+
+Zamenhof's intention was to create an easy-to-learn language to foster international understanding. It was to serve as an international auxiliary language, that is, as a universal second tongue, not to replace ethnic languages. This goal was widely shared among Esperanto speakers in the early decades of the movement. Later, Esperanto speakers began to see the language and the culture that had grown up around it as ends in themselves, even if Esperanto is never adopted by the United Nations or other international organizations.
+
+Those Esperanto speakers who want to see Esperanto adopted officially or on a large scale worldwide are commonly called finvenkistoj, from fina venko, meaning "final victory". Those who focus on the intrinsic value of the language are commonly called raÅmistoj, from Rauma, Finland, where a declaration on the near-term unlikelihood of the "fina venko" and the value of Esperanto culture was made at the International Youth Congress in 1980. These categories are, however, not mutually exclusive.
+
+The Prague Manifesto (1996) presents the views of the mainstream of the esperanto movement and of its main organisation, the World Esperanto Association (UEA).
+[edit]
+
+Esperanto and education
+
+Relatively few schools teach Esperanto officially outside of China, Hungary, and Bulgaria; the majority of Esperanto speakers continue to learn the language through self-directed study or correspondence courses. Several Esperanto paper correspondence courses were early on adapted to email and taught by corps of volunteer instructors. In more recent years, teaching websites like lernu! have become popular.
+
+Claude Piron, a psychologist formerly at the University of Geneva and Chinese-English-Russian-Spanish translator for the United Nations, argued that it is easier to think clearly in Esperanto than in many ethnic languages (see Sapir-Whorf hypothesis for an explanation on this theory). "Esperanto relies entirely on innate reflexes [and] differs from all other languages in that you can always trust your natural tendency to generalize patterns. [...] The same neuropsychological law [â€” called by] Jean Piaget generalizing assimilation â€” applies to word formation as well as to grammar." (published lecture notes)
+
+Several studies demonstrate that, at least for native European-language speakers, studying Esperanto before another foreign language speeds and improves learning the other language. This is presumably because learning subsequent foreign languages is easier than learning one's first, while the use of a grammatically simple and culturally flexible auxiliary language like Esperanto lessens the first-language learning hurdle. In one study (Williams 1965), a group of European high-school students studied Esperanto for one year, then French for three years, and ended up with a significantly better command of French than a control group, who studied French for all four years. Similar results were found when the second language was Japanese, or when the course of study was reduced to two years, of which six months was spent learning Esperanto. See Propaedeutic value of Esperanto for other relevant studies.
+[edit]
+
+Criticism and Modifications of Esperanto
+
+    For a more detailed treatment of these topics, see the subarticles: Esperanto as an international language and Esperantido (Esperanto-inspired projects).
+
+Common criticisms of the language are that its vocabulary and grammar are too Western European; that its vocabulary, accented letters, and grammar are not Western European enough (a critique addressed by Ido and Interlingua); that it is sexist, artificial, or has failed to live up to expectations.
+
+Though Esperanto itself has changed relatively little since the publication of the Fundamento de Esperanto ("Foundation of Esperanto"), a number of reform projects have been proposed over the years, starting with Zamenhof's proposals in 1894 and Ido in 1907. Several later conlangs, such as Novial and Fasile, were based on Esperanto.
+[edit]
+
+See also
+edit
+Esperanto flag
+Esperanto topics
+This article is part of
+the Esperanto series
+Language
+Esperanto | Grammar | Letters | Phonology | Orthography | Vocabulary
+History
+History | Zamenhof | Proto-Esperanto | "Unua Libro" | Declaration of Boulogne | "Fundamento" | Prague Manifesto
+Culture and media
+Culture | Esperantists | Esperantujo | Film | La Espero | Libraries | Literature | Music | Native speakers | Pop culture references | Publications | Symbols | Zamenhof Day
+Organization and services
+Amikeca Reto | Esperanto Academy | Kurso de Esperanto | Encyclopedia | Pasporta Servo | Pen pal service | PlouÃ©zec Meetings | TEJO | UEA | World Congress
+Criticism
+Esperantido | Propedeutic value | Reformed | Riism | Vs. Ido | Vs. Interlingua
+Related topics
+
+Auxiliary language | Constructed language | Ido | Interlingua | Novial | VolapÃ¼k
+Wikimedia
+
+Portal | Vikipedio | Vikivortaro | Vikicitaro | Vikifonto | Vikilibroj | Vikikomunejo | Vikispecoj
+
+    * Esperanto language
+          o Pronunciation guide
+          o Orthography
+          o Phonology
+          o Vocabulary and word-building
+          o Grammar
+          o Kurso de Esperanto
+
+    * History of Esperanto
+          o Proto-Esperanto
+          o Offshoots of Esperanto
+          o World Congresses
+    * Educational value of Esperanto
+    * Esperanto as an international language
+
+    * Esperanto culture
+          o Film
+          o Flag
+          o Libraries
+          o Literature
+                + Äœangalo (the biggest news portal in Esperanto)
+                + Monato (a monthly world news magazine)
+          o Music
+                + La Espero (Esperanto anthem)
+          o The World Congress
+          o PlouÃ©zec International Meetings
+    * Esperanto in English-language media
+
+    * Wikimedia
+          o Vikipedio (Wikipedia)
+          o Vikivortaro (Wiktionary)
+
+[edit]
+
+References
+
+    * Ludovikologia dokumentaro I Tokyo: Ludovikito, 1991. Facsimile reprints of the Unua Libro in Russian, Polish, French, German, English and Swedish, with the earliest Esperanto dictionaries for those languages.
+    * Fundamento de Esperanto. HTML reprint of 1905 Fundamento, from the Academy of Esperanto.
+    * Auld, William. La Fenomeno Esperanto ("The Esperanto Phenomenon"). Rotterdam: Universala Esperanto-Asocio, 1988.
+    * Blanke, Detlev: Internationale Plansprachen. Eine EinfÃ¼hrung ("International Planned Languages. An Introduction"), Berlin: Akademie-Verlag 1985
+    * Butler, Montague C. Step by Step in Esperanto. ELNA 1965/1991. ISBN 0939785013
+    * Everson, Michael. The Alphabets of Europe: Esperanto {PDF}. Evertype, 2001.
+    * Harlow, Don. The Esperanto Book. Self-published on the web (1995-96).
+    * Piron, Claude: "The hidden perverse effect of the current system of international communication", published lecture notes
+    * Sikosek, Ziko M. Esperanto Sen Mitoj ("Esperanto without Myths"). Second edition. Antwerp: Flandra Esperanto-Ligo, 2003.
+    * Wells, John. Lingvistikaj aspektoj de Esperanto ("Linguistic aspects of Esperanto"). Second edition. Rotterdam: Universala Esperanto-Asocio, 1989.
+    * Williams, N. (1965) 'A language teaching experiment', Canadian Modern Language Review 22.1: 26-28
+    * Wolff, David T. Posting to soc.culture.esperanto of 27 March, 1996 quoting Dr. Sidney Culbert on his then unpublished research on the number of Esperanto speakers.
+
+[edit]
+
+External links
+[edit]
+
+Information on Esperanto
+Wikipedia
+Esperanto edition of Wikipedia
+Wikibooks
+Wikibooks has more about this subject:
+Esperanto
+
+    * An Update on Esperanto by the World Esperanto Association
+    * Esperanto.net: information in 57 languages
+    * Esperanto: A Language for the Global Village by Sylvan Zaft
+    * A Key to the International Language compiled by Kent Jones and Christopher Zervic
+    * Blueprints for Babel: Esperanto - Commentary and grammatical summary of Esperanto and Riismo, with glossary and links
+    * From a Nobel Nominee who writes in Esperanto
+    * Articles on Esperanto and International communication
+    * Lots of links for Esperanto
+
+[edit]
+
+Dictionaries
+
+    * Reta Vortaro, an Esperanto dictionary
+    * The Alternative Esperanto Dictionary
+    * Esperanto â€“ English Dictionary: from Webster's Online Dictionary â€“ the Rosetta Edition.
+    * Traduku: Online Machine Translator
+    * Wiktionary:Category:Esperanto language
+    * jVortaro, en Esperanto dictionary written in Java
+
+[edit]
+
+Esperanto courses
+
+    * Lernu.net â€“ see also Lernu!
+    * Free Esperanto Course â€“ E-mail correspondence course
+    * Kurso de Esperanto â€“ Software and e-mail correspondence course (multilingual)
+    * Esperanto - Panorama
+    * Projekto NESTO â€“ Tutoring courses of Esperanto in several languages.
+
+[edit]
+
+Esperanto organizations
+
+    * Universal Esperanto Association
+    * Esperanto Association of Britain
+    * Canadian Esperanto Association
+    * Australian Esperanto Association
+    * New Zealand Esperanto Association
+    * Esperanto League for North America â€“ US national organization
+    * Brazilian Esperanto League â€“ Brazil's national organization
+    * UCA Special Commission on Esperanto Initiatives
+    * Akademio de Esperanto
+    * Akademio Internacia de la Sciencoj San-Marino - International Academy of the Sciences
+
+[edit]
+
+News in Esperanto
+
+    * Internacia Televido - First television channel completely in Esperanto
+    * Äœangalo - Notico-Indekso - News index from the biggest news portal in Esperanto
+    * Raporto - Kie la mondo raportas al vi - news site
+    * China Radio International
+
+[edit]
+
+Portal
+
+    * Äœangalo - La mondo en Esperanto - The World in Esperanto (the biggest news portal in Esperanto)
+    * China Interreta Informa Centro - China's Official Gateway to News & Information in Esperanto
+
+[edit]
+
+Entertainment
+
+    * Esperanto Picture Books for Children
+
+[edit]
+
+Criticism
+
+    * Learn Not to Speak Esperanto by Justin B. Rye
+    * Is Esperanto's Vocabulary Bloated?
+    * Why Esperanto Suppresses Language Diversity by Christopher Culver


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/esperanto-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-10000.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-10000.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-10000.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,110 @@
+It is copied from Wikipedia, http://fr.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A9
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+LibertŽ
+Un article de WikipŽdia, l'encyclopŽdie libre.
+Aller ˆ : navigation, recherche
+La LibertŽ guidant le peuple par Eugne Delacroix (1830)(MusŽe du Louvre, Paris)
+Agrandir
+La LibertŽ guidant le peuple par Eugne Delacroix (1830)(MusŽe du Louvre, Paris)
+
+La libertŽ est une notion qui dŽsigne d'une manire nŽgative l'absence de soumission, de servitude et de dŽtermination, c'est-ˆ-dire qu'elle est une notion qui qualifie l'indŽpendance de l'tre humain. D'une manire positive, elle dŽsigne l'autonomie et la spontanŽitŽ d'un sujet rationnel, c'est-ˆ-dire qu'elle qualifie les comportements humains volontaires et en constitue la condition.
+
+Cette notion est ˆ la fois conue comme une valeur abstraite et normative de l'action humaine et comme une rŽalitŽ concrte et vŽcue. Ces deux perspectives se recoupent de diverses manires et peuvent provoquer des erreurs de catŽgories. Il existe ainsi de nombreuses confusions possibles ˆ propos du terme de libertŽ. Il faut donc prendre soin de distinguer les diffŽrents sens de ce mot.
+
+La libertŽ peut constituer un attribut de l'tre humain, de sa volontŽ, et tre la condition de droits naturels ou positifs, mais aussi de devoirs ; la rŽalisation effective de l'acte volontaire peut nŽanmoins comporter une dimension vŽcue que l'on ne saurait rŽduire ˆ ce qui prŽcde. Ces deux plans de l'existence humaine ne sont pas nŽcessairement compatibles : par exemple, l'existence des libertŽs juridiques est constatable, alors que la rŽalitŽ (son existence dans nos actes) et l'essence (la conception que nous nous en faisons) de la libertŽ posent problme.
+La LibertŽ Žclairant le monde, dans le port de New York
+Agrandir
+La LibertŽ Žclairant le monde, dans le port de New York
+
+Le premier point peut faire l'objet d'une enqute socio-politique ; son fondement mŽtaphysique et le second point concernent plus particulirement le problme philosophique de la libertŽ. Cet article sera donc divisŽ en deux parties pour en faciliter la lecture : une partie philosophique, traitant de ce qu'il y a de mŽtaphysique dans la notion de libertŽ, et une partie sociologique. Il faut cependant garder ˆ l'esprit que les deux aspects se recoupent.
+
+Remarque : pour une introduction gŽnŽrale ˆ cette notion, on peut lire du chapitre Ç Un concept clef de la mŽtaphysique È ˆ Ç Les sens philosophiques fondamentaux du mot libertŽ È. Les chapitres suivants permettent d'approfondir la notion par la connaissance de ce que des philosophes en ont dit et par la diversitŽ des points de vue.
+
+Le concept de libertŽ en philosophie
+[modifier]
+
+Un concept clef de la mŽtaphysique
+
+La question de la libertŽ peut tre considŽrŽe comme une question mŽtaphysique par excellence dans la mesure o elle concerne le statut de l'homme au sein de la nature. La libertŽ qualifie en effet la relation de l'homme en tant qu'agent et du monde physique, relation notamment considŽrŽe dans son rapport ˆ un dŽterminisme supposŽ ou rŽel. Cette question concerne donc particulirement l'immanence et la transcendance de la volontŽ humaine par rapport au monde.
+
+La libertŽ s'oppose en gŽnŽral (ce n'est donc pas toujours le cas) au dŽterminisme, au fatalisme et ˆ toute doctrine qui soutient la thse de la nŽcessitŽ du devenir. Le concept de libertŽ divise trs schŽmatiquement les philosophes en deux camps : ceux qui en font le fondement de l'action et de la morale humaines (ƒpicure, Descartes, Kant), et ceux qui nient une quelconque transcendance de la volontŽ par rapport ˆ des dŽterminismes tels que la sensibilitŽ (DŽmocrite, Spinoza, Nietzsche) :
+
+    Ç Il existait deux opinions sur lesquelles se partageaient les anciens philosophes, les uns pensant que tout se produit par le destin, en sorte que ce destin apportait la force de la nŽcessitŽ (DŽmocrite, HŽraclite, EmpŽdocle, Aristote Žtaient de cet avis), les autres pour qui les mouvements volontaires de lÕ‰me existaient sans aucune intervention du destin ; Chrysippe, en position dÕarbitre officieux, me para”t avoir choisi la position intermŽdiaire ; mais ils se rattache plut™t ˆ ceux qui veulent voir les mouvements de lÕ‰me libŽrŽs de la nŽcessitŽ. È (CicŽron, Du destin, ¤39).
+
+On dirait aujourd'hui qu'il y a une opposition entre physicalisme et mentalisme, i.e. entre la causalitŽ physique (physicalisme) ˆ laquelle tous les tres peuvent tre rŽduits et la causalitŽ mentale (mentalisme), qui peut tre une thŽorie matŽrialiste, tout en reconnaissant une action propre du mental. Dans le premier cas, il s'agit d'expliquer comment on peut naturaliser la volontŽ, sans reconduire un dualisme mŽtaphysique classique, et comment il est encore possible de parler d'action et de responsabilitŽ, alors que l'on en a supprimŽ la condition ; dans le second cas, il s'agit plut™t d'expliquer comment une causalitŽ mentale est possible qui Žvite aussi ce dualisme souvent difficile ˆ rendre intelligible. Un des points les plus intŽressants que met ainsi en lumire cette opposition, c'est le caractre souvent difficile ˆ dŽterminer du concept de libertŽ.
+[modifier]
+
+Origine et analyse du problme
+
+Le problme de la libertŽ surgit naturellement quand la raison humaine cherche ˆ unifier les diffŽrents ŽlŽments de sa reprŽsentation du monde. En effet, si l'explication philosophique comprend la rŽalitŽ dans son intŽgralitŽ, au moins idŽalement (et au contraire des sciences qui ont une partie seulement du monde pour objet), alors un effort d'unification de notre connaissance par une causalitŽ unique est exigible, et cela afin d'Žviter les contradictions qui dŽcoulent de l'hypothse de l'existence de plusieurs causalitŽs (psychique et physique) : il semble en effet impossible de penser l'interaction de deux causalitŽs hŽtŽrognes. Ce problme a particulirement sollicitŽ la rŽflexion des philosophes de l'antiquitŽ. La physique hellŽnistique est ainsi nettement dŽterministe. Mais cette unitŽ causale a soulevŽ et soulve encore de nos jours des problmes : si on unit les trois parties de la connaissance (physique, Žthique, logique), et aujourd'hui les sciences humaines et les
  sciences de la nature, comment rŽsoudre l'antagonisme entre destin et libertŽ ? Le problme qui se pose est essentiellement d'ordre moral. Epicure fut contraint d'inventer le clinamen, et les sto•ciens inventrent des raisonnements trs subtils pour tenter d'Žchapper ˆ ce qui ressemble ˆ une consŽquence inŽvitable de ce qu'on appelle aujourd'hui le physicalisme.
+
+L'unitŽ de nos reprŽsentations serait alors une unitŽ logique. Mais la question se pose : si tout dŽpend du destin, comment certaines choses peuvent-elles encore dŽpendre de nous ? Ou bien la nature est seule ma”tresse des choses, ou bien l'homme est ma”tre lui aussi au sein de la nature. Cette contradiction dans notre connaissance est la troisime antinomie kantienne : suis-je libre, ou suis-je conduit par le destin ? La nature est ici entendue comme un pur encha”nement causal ; il s'agit alors de concilier les deux affirmations : responsabilitŽ morale et actes dŽterminŽs.
+
+Si on nie la causalitŽ naturelle, on fait appara”tre un concept de libertŽ qui implique la nouveautŽ absolue dans l'ordre de la nature : la libertŽ humaine doit pouvoir ouvrir des possibles en produisant des actions non-dŽterminŽes, indŽpendantes notamment des inclinations de notre sensibilitŽ. Notre volontŽ n'a alors aucune cause antŽcŽdente. Mais dans ce cas, la libertŽ n'est pas une rŽalitŽ intelligible : la libertŽ sort du nŽant, elle constitue une sorte de miracle, d'o le caractre presque indicible de ce concept, puisque la libertŽ semble tre dans ce cas au-delˆ de la portŽe de l'intellect humain.
+
+Ainsi, en cherchant ˆ unifier nos connaissances, soit on fait de l'homme un tre dŽterminŽ, dont la volontŽ est immanente ˆ la nature (donc on cherche ˆ naturaliser l'humain), soit on fait de l'homme un tre transcendant, irrŽductible en particulier ˆ sa nature animale.
+[modifier]
+
+DŽfinition et critiques
+
+Une dŽfinition du sens commun serait que la libertŽ c'est faire ce qu'on dŽsire sans rencontrer d'obstacle. C'est l'absence de contrainte et l'indŽpendance, comme, par exemple, le vagabond non assujetti ˆ un ordre social (Arthur Rimbaud, Jack Kerouac, etc). Carmen, dit, dans l'opŽra (musique) de Georges Bizet : Ç Ce que je veux, c'est tre libre et faire ce qui me pla”t È, Ç avoir pour pays l'univers et pour loi sa volontŽ È.
+
+C'est l'ivresse de la libertŽ :
+
+    * un certain sentiment de libertŽ peut accompagner l'acte volontaire, et mme lorsque l'action est empchŽe, il nous reste le sentiment que c'est nous qui dŽcidons de la direction de notre volontŽ ;
+    * le sentiment de la libertŽ peut na”tre de l'allgement des contraintes sociales, par exemple dans le temps festif (consommation excessive, dŽmesurŽe), par opposition au temps ouvrŽ (travail et production). La hiŽrarchie sociale est renversŽe, comme dans les saturnales ou le carnaval.
+
+Mais cette libertŽ n'est pas la libertŽ au sens philosophique.
+
+En effet, contre la libertŽ indŽpendance, il existe au moins deux types de critiques :
+
+    * une critique moraliste : cette libertŽ relve de la licence, i.e. de l'abandon au dŽsir. Or, il n'y a pas de libertŽ sans loi (Rousseau, Emmanuel Kant), car la libertŽ de tous serait en ce sens contradictoire : les dŽsirs universalisŽs s'annuleraient. La loi est donc nŽcessaire et il faut limiter l'extension de la libertŽ pour garantir son exercice. Ces limites sont dans l'intŽrt mme de la libertŽ, pour Žviter la tyrannie, les conflits et l'esclavage :
+
+    Ç On pourrait, sur ce qui prŽcde, ajouter ˆ l'acquis de lÕŽtat civil la libertŽ morale qui seule rend l'homme vraiment ma”tre de lui; car lÕimpulsion du seul appŽtit est esclavage, et l'obŽissance ˆ la loi qu'on s'est prescrite est libertŽ. È (Rousseau, Le contrat social).
+
+On remarque que dans cette conception philosophique de la libertŽ, les limites ne sont pas des limites contraignant la libertŽ de la volontŽ humaine ; ces limites dŽfinissent en rŽalitŽ un domaine d'action o la libertŽ peut exister, ce qui est tout autre chose.
+
+    * une critique dŽterministe : s'abandonner ˆ ses dŽsirs, n'est-ce pas leur obŽir, et ds lors un tel abandon ne relve-t-il pas d'une forme dŽguisŽe de dŽterminisme ? Nous serions alors victimes d'une illusion de libre arbitre : nous aurions une fausse conscience de la libertŽ de notre volontŽ parce que nous ignorons les vŽritables causes qui nous font agir. Ainsi, Spinoza Žcrit dans L'Ethique :
+
+    Ç Telle est cette libertŽ humaine que tous se vantent de possŽder et qui consiste en cela seul que les hommes ont conscience de leurs appŽtits et ignorent les causes qui les dŽterminent. Un enfant croit librement appŽter le lait, un jeune garon irritŽ vouloir se venger et, s'il est poltron, vouloir fuir. Un ivrogne croit dire par un libre dŽcret de son ‰me ce qu'ensuite, revenu ˆ la sobriŽtŽ, il aurait voulu taire. De mme un dŽlirant, un bavard, et bien d'autres de mme farine, croient agir par un libre dŽcret de l'‰me et non se laisser contraindre È.
+
+Nietzsche reprendra cette critique : 'Ç Aussi longtemps que nous ne nous sentons pas dŽpendre de quoi que ce soit, nous nous estimons indŽpendants : sophisme qui montre combien l'homme est orgueilleux et despotique. Car il admet ici qu'en toutes circonstances il remarquerait et reconna”trait sa dŽpendance ds qu'il la subirait, son postulat Žtant qu'il vit habituellement dans l'indŽpendance et qu'il Žprouverait aussit™t une contradiction dans ses sentiments s'il venait exceptionnellement ˆ la perdre. È
+
+Ces deux critiques mettent en lumire plusieurs points importants. En premier lieu, la libertŽ ne peut se rŽduire ˆ l'indŽpendance par rapport au monde extŽrieur ; il faut Žgalement une autonomie intŽrieure rŽelle par laquelle nous nous donnons volontairement des rgles d'actions. Ainsi, alors que l'indŽpendance concerne les causes externes (dŽfinissant ce que je peux), l'autonomie concerne les causes qui sont la source de la volontŽ (dŽfinissant ce que je veux). La rŽflexion philosophique intŽriorise le problme et cherche ˆ en trouver les conditions internes, en niant que la libertŽ soit dŽpendante en quoi que ce soit du monde extŽrieur.
+
+En second lieu, il n'est pas certain que tout lien soit contraire ˆ l'indŽpendance. ætre reliŽ n'est pas toujours nŽgatif, car l'intersubjectivitŽ est peut-tre plus fondamentale que l'indŽpendance du moi, dans la mesure o le moi est relation aux autres. Ainsi, pour Friedrich Nietzsche (et de mme pour Hegel), le toi est antŽrieur au moi. Il ne semble donc pas possible de concevoir une libertŽ indŽpendance comme un Žtat monadique, o l'individu serait une totalitŽ fermŽe, atome qui n'aurait que des relations qui lui seraient extŽrieures ou Žtrangres. Les relations humaines seraient donc ˆ la fois des sources de conflits et d'aliŽnation, et des conditions de libertŽ sociale et politique.
+[modifier]
+
+Les sens philosophiques fondamentaux du mot libertŽ
+
+Pour faciliter l'exposition et la comprŽhension du problme philosophique de la libertŽ, il est commode de partir de quelques modles fondamentaux, modles qui sont soit des conceptions majeures, soit des moments importants de l'histoire de la pensŽe occidentale (cette liste n'est donc pas fermŽe) :
+
+   1. La libertŽ comme libre arbitre de la volontŽ ;
+   2. La libertŽ d'indiffŽrence ;
+   3. La libertŽ transcendantale ;
+   4. La libertŽ morale ;
+   5. La libertŽ jaillissement ;
+   6. La libertŽ existentielle.
+
+1. Libre arbitre: propriŽtŽ de la volontŽ (actus proprius), facultŽ de choix qui associe raison et volontŽ. C'est l'union de la spontanŽitŽ et de l'intelligence.
+
+    * SpontanŽitŽ : c'est le fait de trouver ˆ l'intŽrieur de soi le principe de ses mouvements. Tous les animaux (en tant que mus par de dŽsirs internes) sont en ce sens des tres animŽs de manire spontanŽe.
+    * Intelligence : par l'intelligence, facultŽ de choix, nous agissons par nous-mme en connaissance de cause ; nous avons un discernement de nos actes.
+
+La libertŽ, c'est donc la spontanŽitŽ ŽclairŽe par la raison ; cette conception de la libertŽ n'est pas incompatible avec certaines formes de naturalisme.
+
+2. LibertŽ d'indiffŽrence (voir Libre arbitre)
+
+    * Selon Descartes, c'est Ç le plus bas degrŽ de la libertŽ È.
+
+3. LibertŽ transcendantale : c'est la facultŽ par laquelle l'individu peut disposer de lui-mme et dŽterminer sa volontŽ en l'absence de toute contrainte physique, c'est-ˆ-dire indŽpendamment de la causalitŽ naturelle (chez Kant par exemple). Est dit libre l'homme qui se gouverne selon sa raison. Cela sous-entend que l'individu doit tre en mesure de faire preuve de discernement et d'un grand sens critique : l'homme libre se donne ˆ lui-mme des normes cognitives.
+
+Cette libertŽ a deux conditions : l'indŽpendance et la spontanŽitŽ.
+
+    * IndŽpendance: notre arbitre est indŽpendant ˆ l'Žgard des contraintes des penchants de la sensibilitŽ. Si l'homme est affectŽ par des penchants qui inclinent son arbitre, il peut les mettre de c™tŽ, les suspendre, pour agir d'aprs d'autres motifs issus de la raison. Dans ce cas, l'arbitre et la raison transcendent le monde en dŽpassant la sensibilitŽ. C'est une condition fondamentale de la libertŽ : l'activitŽ de la volontŽ met en cause la passivitŽ de notre rapport sensible au monde.
+    * SpontanŽitŽ de la raison : c'est la facultŽ de crŽer du nouveau, d'ouvrir des possibles : la raison permet de poser un acte non dŽterminŽ par des causes passŽes. Il y a alors invention et surgissement de nouveautŽ. Dans ce cas, la raison se donne ˆ elle-mme sa loi, elle lŽgifre sans rien emprunter ˆ la nature.
+
+Si cette libertŽ existe, alors il y a une diffŽrence radicale entre l'homme et la nature.
+
+(snip)


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-10000.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,110 @@
+It is copied from Wikipedia, http://fr.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A9
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+LibertÃ©
+Un article de WikipÃ©dia, l'encyclopÃ©die libre.
+Aller Ã  : navigation, recherche
+La LibertÃ© guidant le peuple par EugÃ¨ne Delacroix (1830)(MusÃ©e du Louvre, Paris)
+Agrandir
+La LibertÃ© guidant le peuple par EugÃ¨ne Delacroix (1830)(MusÃ©e du Louvre, Paris)
+
+La libertÃ© est une notion qui dÃ©signe d'une maniÃ¨re nÃ©gative l'absence de soumission, de servitude et de dÃ©termination, c'est-Ã -dire qu'elle est une notion qui qualifie l'indÃ©pendance de l'Ãªtre humain. D'une maniÃ¨re positive, elle dÃ©signe l'autonomie et la spontanÃ©itÃ© d'un sujet rationnel, c'est-Ã -dire qu'elle qualifie les comportements humains volontaires et en constitue la condition.
+
+Cette notion est Ã  la fois conÃ§ue comme une valeur abstraite et normative de l'action humaine et comme une rÃ©alitÃ© concrÃ¨te et vÃ©cue. Ces deux perspectives se recoupent de diverses maniÃ¨res et peuvent provoquer des erreurs de catÃ©gories. Il existe ainsi de nombreuses confusions possibles Ã  propos du terme de libertÃ©. Il faut donc prendre soin de distinguer les diffÃ©rents sens de ce mot.
+
+La libertÃ© peut constituer un attribut de l'Ãªtre humain, de sa volontÃ©, et Ãªtre la condition de droits naturels ou positifs, mais aussi de devoirs ; la rÃ©alisation effective de l'acte volontaire peut nÃ©anmoins comporter une dimension vÃ©cue que l'on ne saurait rÃ©duire Ã  ce qui prÃ©cÃ¨de. Ces deux plans de l'existence humaine ne sont pas nÃ©cessairement compatibles : par exemple, l'existence des libertÃ©s juridiques est constatable, alors que la rÃ©alitÃ© (son existence dans nos actes) et l'essence (la conception que nous nous en faisons) de la libertÃ© posent problÃ¨me.
+La LibertÃ© Ã©clairant le monde, dans le port de New York
+Agrandir
+La LibertÃ© Ã©clairant le monde, dans le port de New York
+
+Le premier point peut faire l'objet d'une enquÃªte socio-politique ; son fondement mÃ©taphysique et le second point concernent plus particuliÃ¨rement le problÃ¨me philosophique de la libertÃ©. Cet article sera donc divisÃ© en deux parties pour en faciliter la lecture : une partie philosophique, traitant de ce qu'il y a de mÃ©taphysique dans la notion de libertÃ©, et une partie sociologique. Il faut cependant garder Ã  l'esprit que les deux aspects se recoupent.
+
+Remarque : pour une introduction gÃ©nÃ©rale Ã  cette notion, on peut lire du chapitre Â« Un concept clef de la mÃ©taphysique Â» Ã  Â« Les sens philosophiques fondamentaux du mot libertÃ© Â». Les chapitres suivants permettent d'approfondir la notion par la connaissance de ce que des philosophes en ont dit et par la diversitÃ© des points de vue.
+
+Le concept de libertÃ© en philosophie
+[modifier]
+
+Un concept clef de la mÃ©taphysique
+
+La question de la libertÃ© peut Ãªtre considÃ©rÃ©e comme une question mÃ©taphysique par excellence dans la mesure oÃ¹ elle concerne le statut de l'homme au sein de la nature. La libertÃ© qualifie en effet la relation de l'homme en tant qu'agent et du monde physique, relation notamment considÃ©rÃ©e dans son rapport Ã  un dÃ©terminisme supposÃ© ou rÃ©el. Cette question concerne donc particuliÃ¨rement l'immanence et la transcendance de la volontÃ© humaine par rapport au monde.
+
+La libertÃ© s'oppose en gÃ©nÃ©ral (ce n'est donc pas toujours le cas) au dÃ©terminisme, au fatalisme et Ã  toute doctrine qui soutient la thÃ¨se de la nÃ©cessitÃ© du devenir. Le concept de libertÃ© divise trÃ¨s schÃ©matiquement les philosophes en deux camps : ceux qui en font le fondement de l'action et de la morale humaines (Ã‰picure, Descartes, Kant), et ceux qui nient une quelconque transcendance de la volontÃ© par rapport Ã  des dÃ©terminismes tels que la sensibilitÃ© (DÃ©mocrite, Spinoza, Nietzsche) :
+
+    Â« Il existait deux opinions sur lesquelles se partageaient les anciens philosophes, les uns pensant que tout se produit par le destin, en sorte que ce destin apportait la force de la nÃ©cessitÃ© (DÃ©mocrite, HÃ©raclite, EmpÃ©docle, Aristote Ã©taient de cet avis), les autres pour qui les mouvements volontaires de lâ€™Ã¢me existaient sans aucune intervention du destin ; Chrysippe, en position dâ€™arbitre officieux, me paraÃ®t avoir choisi la position intermÃ©diaire ; mais ils se rattache plutÃ´t Ã  ceux qui veulent voir les mouvements de lâ€™Ã¢me libÃ©rÃ©s de la nÃ©cessitÃ©. Â» (CicÃ©ron, Du destin, Â§39).
+
+On dirait aujourd'hui qu'il y a une opposition entre physicalisme et mentalisme, i.e. entre la causalitÃ© physique (physicalisme) Ã  laquelle tous les Ãªtres peuvent Ãªtre rÃ©duits et la causalitÃ© mentale (mentalisme), qui peut Ãªtre une thÃ©orie matÃ©rialiste, tout en reconnaissant une action propre du mental. Dans le premier cas, il s'agit d'expliquer comment on peut naturaliser la volontÃ©, sans reconduire un dualisme mÃ©taphysique classique, et comment il est encore possible de parler d'action et de responsabilitÃ©, alors que l'on en a supprimÃ© la condition ; dans le second cas, il s'agit plutÃ´t d'expliquer comment une causalitÃ© mentale est possible qui Ã©vite aussi ce dualisme souvent difficile Ã  rendre intelligible. Un des points les plus intÃ©ressants que met ainsi en lumiÃ¨re cette opposition, c'est le caractÃ¨re souvent difficile Ã  dÃ©terminer du concept de libertÃ©.
+[modifier]
+
+Origine et analyse du problÃ¨me
+
+Le problÃ¨me de la libertÃ© surgit naturellement quand la raison humaine cherche Ã  unifier les diffÃ©rents Ã©lÃ©ments de sa reprÃ©sentation du monde. En effet, si l'explication philosophique comprend la rÃ©alitÃ© dans son intÃ©gralitÃ©, au moins idÃ©alement (et au contraire des sciences qui ont une partie seulement du monde pour objet), alors un effort d'unification de notre connaissance par une causalitÃ© unique est exigible, et cela afin d'Ã©viter les contradictions qui dÃ©coulent de l'hypothÃ¨se de l'existence de plusieurs causalitÃ©s (psychique et physique) : il semble en effet impossible de penser l'interaction de deux causalitÃ©s hÃ©tÃ©rogÃ¨nes. Ce problÃ¨me a particuliÃ¨rement sollicitÃ© la rÃ©flexion des philosophes de l'antiquitÃ©. La physique hellÃ©nistique est ainsi nettement dÃ©terministe. Mais cette unitÃ© causale a soulevÃ© et soulÃ¨ve encore de nos jours des problÃ¨mes : si on unit les trois parties de la connaissance (physique, Ã©thique, logique), et aujourd
 'hui les sciences humaines et les sciences de la nature, comment rÃ©soudre l'antagonisme entre destin et libertÃ© ? Le problÃ¨me qui se pose est essentiellement d'ordre moral. Epicure fut contraint d'inventer le clinamen, et les stoÃ¯ciens inventÃ¨rent des raisonnements trÃ¨s subtils pour tenter d'Ã©chapper Ã  ce qui ressemble Ã  une consÃ©quence inÃ©vitable de ce qu'on appelle aujourd'hui le physicalisme.
+
+L'unitÃ© de nos reprÃ©sentations serait alors une unitÃ© logique. Mais la question se pose : si tout dÃ©pend du destin, comment certaines choses peuvent-elles encore dÃ©pendre de nous ? Ou bien la nature est seule maÃ®tresse des choses, ou bien l'homme est maÃ®tre lui aussi au sein de la nature. Cette contradiction dans notre connaissance est la troisiÃ¨me antinomie kantienne : suis-je libre, ou suis-je conduit par le destin ? La nature est ici entendue comme un pur enchaÃ®nement causal ; il s'agit alors de concilier les deux affirmations : responsabilitÃ© morale et actes dÃ©terminÃ©s.
+
+Si on nie la causalitÃ© naturelle, on fait apparaÃ®tre un concept de libertÃ© qui implique la nouveautÃ© absolue dans l'ordre de la nature : la libertÃ© humaine doit pouvoir ouvrir des possibles en produisant des actions non-dÃ©terminÃ©es, indÃ©pendantes notamment des inclinations de notre sensibilitÃ©. Notre volontÃ© n'a alors aucune cause antÃ©cÃ©dente. Mais dans ce cas, la libertÃ© n'est pas une rÃ©alitÃ© intelligible : la libertÃ© sort du nÃ©ant, elle constitue une sorte de miracle, d'oÃ¹ le caractÃ¨re presque indicible de ce concept, puisque la libertÃ© semble Ãªtre dans ce cas au-delÃ  de la portÃ©e de l'intellect humain.
+
+Ainsi, en cherchant Ã  unifier nos connaissances, soit on fait de l'homme un Ãªtre dÃ©terminÃ©, dont la volontÃ© est immanente Ã  la nature (donc on cherche Ã  naturaliser l'humain), soit on fait de l'homme un Ãªtre transcendant, irrÃ©ductible en particulier Ã  sa nature animale.
+[modifier]
+
+DÃ©finition et critiques
+
+Une dÃ©finition du sens commun serait que la libertÃ© c'est faire ce qu'on dÃ©sire sans rencontrer d'obstacle. C'est l'absence de contrainte et l'indÃ©pendance, comme, par exemple, le vagabond non assujetti Ã  un ordre social (Arthur Rimbaud, Jack Kerouac, etc). Carmen, dit, dans l'opÃ©ra (musique) de Georges Bizet : Â« Ce que je veux, c'est Ãªtre libre et faire ce qui me plaÃ®t Â», Â« avoir pour pays l'univers et pour loi sa volontÃ© Â».
+
+C'est l'ivresse de la libertÃ© :
+
+    * un certain sentiment de libertÃ© peut accompagner l'acte volontaire, et mÃªme lorsque l'action est empÃªchÃ©e, il nous reste le sentiment que c'est nous qui dÃ©cidons de la direction de notre volontÃ© ;
+    * le sentiment de la libertÃ© peut naÃ®tre de l'allÃ¨gement des contraintes sociales, par exemple dans le temps festif (consommation excessive, dÃ©mesurÃ©e), par opposition au temps ouvrÃ© (travail et production). La hiÃ©rarchie sociale est renversÃ©e, comme dans les saturnales ou le carnaval.
+
+Mais cette libertÃ© n'est pas la libertÃ© au sens philosophique.
+
+En effet, contre la libertÃ© indÃ©pendance, il existe au moins deux types de critiques :
+
+    * une critique moraliste : cette libertÃ© relÃ¨ve de la licence, i.e. de l'abandon au dÃ©sir. Or, il n'y a pas de libertÃ© sans loi (Rousseau, Emmanuel Kant), car la libertÃ© de tous serait en ce sens contradictoire : les dÃ©sirs universalisÃ©s s'annuleraient. La loi est donc nÃ©cessaire et il faut limiter l'extension de la libertÃ© pour garantir son exercice. Ces limites sont dans l'intÃ©rÃªt mÃªme de la libertÃ©, pour Ã©viter la tyrannie, les conflits et l'esclavage :
+
+    Â« On pourrait, sur ce qui prÃ©cÃ¨de, ajouter Ã  l'acquis de lâ€™Ã©tat civil la libertÃ© morale qui seule rend l'homme vraiment maÃ®tre de lui; car lâ€™impulsion du seul appÃ©tit est esclavage, et l'obÃ©issance Ã  la loi qu'on s'est prescrite est libertÃ©. Â» (Rousseau, Le contrat social).
+
+On remarque que dans cette conception philosophique de la libertÃ©, les limites ne sont pas des limites contraignant la libertÃ© de la volontÃ© humaine ; ces limites dÃ©finissent en rÃ©alitÃ© un domaine d'action oÃ¹ la libertÃ© peut exister, ce qui est tout autre chose.
+
+    * une critique dÃ©terministe : s'abandonner Ã  ses dÃ©sirs, n'est-ce pas leur obÃ©ir, et dÃ¨s lors un tel abandon ne relÃ¨ve-t-il pas d'une forme dÃ©guisÃ©e de dÃ©terminisme ? Nous serions alors victimes d'une illusion de libre arbitre : nous aurions une fausse conscience de la libertÃ© de notre volontÃ© parce que nous ignorons les vÃ©ritables causes qui nous font agir. Ainsi, Spinoza Ã©crit dans L'Ethique :
+
+    Â« Telle est cette libertÃ© humaine que tous se vantent de possÃ©der et qui consiste en cela seul que les hommes ont conscience de leurs appÃ©tits et ignorent les causes qui les dÃ©terminent. Un enfant croit librement appÃ©ter le lait, un jeune garÃ§on irritÃ© vouloir se venger et, s'il est poltron, vouloir fuir. Un ivrogne croit dire par un libre dÃ©cret de son Ã¢me ce qu'ensuite, revenu Ã  la sobriÃ©tÃ©, il aurait voulu taire. De mÃªme un dÃ©lirant, un bavard, et bien d'autres de mÃªme farine, croient agir par un libre dÃ©cret de l'Ã¢me et non se laisser contraindre Â».
+
+Nietzsche reprendra cette critique : 'Â« Aussi longtemps que nous ne nous sentons pas dÃ©pendre de quoi que ce soit, nous nous estimons indÃ©pendants : sophisme qui montre combien l'homme est orgueilleux et despotique. Car il admet ici qu'en toutes circonstances il remarquerait et reconnaÃ®trait sa dÃ©pendance dÃ¨s qu'il la subirait, son postulat Ã©tant qu'il vit habituellement dans l'indÃ©pendance et qu'il Ã©prouverait aussitÃ´t une contradiction dans ses sentiments s'il venait exceptionnellement Ã  la perdre. Â»
+
+Ces deux critiques mettent en lumiÃ¨re plusieurs points importants. En premier lieu, la libertÃ© ne peut se rÃ©duire Ã  l'indÃ©pendance par rapport au monde extÃ©rieur ; il faut Ã©galement une autonomie intÃ©rieure rÃ©elle par laquelle nous nous donnons volontairement des rÃ¨gles d'actions. Ainsi, alors que l'indÃ©pendance concerne les causes externes (dÃ©finissant ce que je peux), l'autonomie concerne les causes qui sont la source de la volontÃ© (dÃ©finissant ce que je veux). La rÃ©flexion philosophique intÃ©riorise le problÃ¨me et cherche Ã  en trouver les conditions internes, en niant que la libertÃ© soit dÃ©pendante en quoi que ce soit du monde extÃ©rieur.
+
+En second lieu, il n'est pas certain que tout lien soit contraire Ã  l'indÃ©pendance. ÃŠtre reliÃ© n'est pas toujours nÃ©gatif, car l'intersubjectivitÃ© est peut-Ãªtre plus fondamentale que l'indÃ©pendance du moi, dans la mesure oÃ¹ le moi est relation aux autres. Ainsi, pour Friedrich Nietzsche (et de mÃªme pour Hegel), le toi est antÃ©rieur au moi. Il ne semble donc pas possible de concevoir une libertÃ© indÃ©pendance comme un Ã©tat monadique, oÃ¹ l'individu serait une totalitÃ© fermÃ©e, atome qui n'aurait que des relations qui lui seraient extÃ©rieures ou Ã©trangÃ¨res. Les relations humaines seraient donc Ã  la fois des sources de conflits et d'aliÃ©nation, et des conditions de libertÃ© sociale et politique.
+[modifier]
+
+Les sens philosophiques fondamentaux du mot libertÃ©
+
+Pour faciliter l'exposition et la comprÃ©hension du problÃ¨me philosophique de la libertÃ©, il est commode de partir de quelques modÃ¨les fondamentaux, modÃ¨les qui sont soit des conceptions majeures, soit des moments importants de l'histoire de la pensÃ©e occidentale (cette liste n'est donc pas fermÃ©e) :
+
+   1. La libertÃ© comme libre arbitre de la volontÃ© ;
+   2. La libertÃ© d'indiffÃ©rence ;
+   3. La libertÃ© transcendantale ;
+   4. La libertÃ© morale ;
+   5. La libertÃ© jaillissement ;
+   6. La libertÃ© existentielle.
+
+1. Libre arbitre: propriÃ©tÃ© de la volontÃ© (actus proprius), facultÃ© de choix qui associe raison et volontÃ©. C'est l'union de la spontanÃ©itÃ© et de l'intelligence.
+
+    * SpontanÃ©itÃ© : c'est le fait de trouver Ã  l'intÃ©rieur de soi le principe de ses mouvements. Tous les animaux (en tant que mus par de dÃ©sirs internes) sont en ce sens des Ãªtres animÃ©s de maniÃ¨re spontanÃ©e.
+    * Intelligence : par l'intelligence, facultÃ© de choix, nous agissons par nous-mÃªme en connaissance de cause ; nous avons un discernement de nos actes.
+
+La libertÃ©, c'est donc la spontanÃ©itÃ© Ã©clairÃ©e par la raison ; cette conception de la libertÃ© n'est pas incompatible avec certaines formes de naturalisme.
+
+2. LibertÃ© d'indiffÃ©rence (voir Libre arbitre)
+
+    * Selon Descartes, c'est Â« le plus bas degrÃ© de la libertÃ© Â».
+
+3. LibertÃ© transcendantale : c'est la facultÃ© par laquelle l'individu peut disposer de lui-mÃªme et dÃ©terminer sa volontÃ© en l'absence de toute contrainte physique, c'est-Ã -dire indÃ©pendamment de la causalitÃ© naturelle (chez Kant par exemple). Est dit libre l'homme qui se gouverne selon sa raison. Cela sous-entend que l'individu doit Ãªtre en mesure de faire preuve de discernement et d'un grand sens critique : l'homme libre se donne Ã  lui-mÃªme des normes cognitives.
+
+Cette libertÃ© a deux conditions : l'indÃ©pendance et la spontanÃ©itÃ©.
+
+    * IndÃ©pendance: notre arbitre est indÃ©pendant Ã  l'Ã©gard des contraintes des penchants de la sensibilitÃ©. Si l'homme est affectÃ© par des penchants qui inclinent son arbitre, il peut les mettre de cÃ´tÃ©, les suspendre, pour agir d'aprÃ¨s d'autres motifs issus de la raison. Dans ce cas, l'arbitre et la raison transcendent le monde en dÃ©passant la sensibilitÃ©. C'est une condition fondamentale de la libertÃ© : l'activitÃ© de la volontÃ© met en cause la passivitÃ© de notre rapport sensible au monde.
+    * SpontanÃ©itÃ© de la raison : c'est la facultÃ© de crÃ©er du nouveau, d'ouvrir des possibles : la raison permet de poser un acte non dÃ©terminÃ© par des causes passÃ©es. Il y a alors invention et surgissement de nouveautÃ©. Dans ce cas, la raison se donne Ã  elle-mÃªme sa loi, elle lÃ©gifÃ¨re sans rien emprunter Ã  la nature.
+
+Si cette libertÃ© existe, alors il y a une diffÃ©rence radicale entre l'homme et la nature.
+
+(snip)


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-863.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-863.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-863.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,110 @@
+It is copied from Wikipedia, http://fr.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A9
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+Libert‚
+Un article de Wikip‚dia, l'encyclop‚die libre.
+Aller … : navigation, recherche
+La Libert‚ guidant le peuple par EugŠne Delacroix (1830)(Mus‚e du Louvre, Paris)
+Agrandir
+La Libert‚ guidant le peuple par EugŠne Delacroix (1830)(Mus‚e du Louvre, Paris)
+
+La libert‚ est une notion qui d‚signe d'une maniŠre n‚gative l'absence de soumission, de servitude et de d‚termination, c'est-…-dire qu'elle est une notion qui qualifie l'ind‚pendance de l'ˆtre humain. D'une maniŠre positive, elle d‚signe l'autonomie et la spontan‚it‚ d'un sujet rationnel, c'est-…-dire qu'elle qualifie les comportements humains volontaires et en constitue la condition.
+
+Cette notion est … la fois con‡ue comme une valeur abstraite et normative de l'action humaine et comme une r‚alit‚ concrŠte et v‚cue. Ces deux perspectives se recoupent de diverses maniŠres et peuvent provoquer des erreurs de cat‚gories. Il existe ainsi de nombreuses confusions possibles … propos du terme de libert‚. Il faut donc prendre soin de distinguer les diff‚rents sens de ce mot.
+
+La libert‚ peut constituer un attribut de l'ˆtre humain, de sa volont‚, et ˆtre la condition de droits naturels ou positifs, mais aussi de devoirs ; la r‚alisation effective de l'acte volontaire peut n‚anmoins comporter une dimension v‚cue que l'on ne saurait r‚duire … ce qui pr‚cŠde. Ces deux plans de l'existence humaine ne sont pas n‚cessairement compatibles : par exemple, l'existence des libert‚s juridiques est constatable, alors que la r‚alit‚ (son existence dans nos actes) et l'essence (la conception que nous nous en faisons) de la libert‚ posent problŠme.
+La Libert‚ ‚clairant le monde, dans le port de New York
+Agrandir
+La Libert‚ ‚clairant le monde, dans le port de New York
+
+Le premier point peut faire l'objet d'une enquˆte socio-politique ; son fondement m‚taphysique et le second point concernent plus particuliŠrement le problŠme philosophique de la libert‚. Cet article sera donc divis‚ en deux parties pour en faciliter la lecture : une partie philosophique, traitant de ce qu'il y a de m‚taphysique dans la notion de libert‚, et une partie sociologique. Il faut cependant garder … l'esprit que les deux aspects se recoupent.
+
+Remarque : pour une introduction g‚n‚rale … cette notion, on peut lire du chapitre ® Un concept clef de la m‚taphysique ¯ … ® Les sens philosophiques fondamentaux du mot libert‚ ¯. Les chapitres suivants permettent d'approfondir la notion par la connaissance de ce que des philosophes en ont dit et par la diversit‚ des points de vue.
+
+Le concept de libert‚ en philosophie
+[modifier]
+
+Un concept clef de la m‚taphysique
+
+La question de la libert‚ peut ˆtre consid‚r‚e comme une question m‚taphysique par excellence dans la mesure o— elle concerne le statut de l'homme au sein de la nature. La libert‚ qualifie en effet la relation de l'homme en tant qu'agent et du monde physique, relation notamment consid‚r‚e dans son rapport … un d‚terminisme suppos‚ ou r‚el. Cette question concerne donc particuliŠrement l'immanence et la transcendance de la volont‚ humaine par rapport au monde.
+
+La libert‚ s'oppose en g‚n‚ral (ce n'est donc pas toujours le cas) au d‚terminisme, au fatalisme et … toute doctrine qui soutient la thŠse de la n‚cessit‚ du devenir. Le concept de libert‚ divise trŠs sch‚matiquement les philosophes en deux camps : ceux qui en font le fondement de l'action et de la morale humaines (picure, Descartes, Kant), et ceux qui nient une quelconque transcendance de la volont‚ par rapport … des d‚terminismes tels que la sensibilit‚ (D‚mocrite, Spinoza, Nietzsche) :
+
+    ® Il existait deux opinions sur lesquelles se partageaient les anciens philosophes, les uns pensant que tout se produit par le destin, en sorte que ce destin apportait la force de la n‚cessit‚ (D‚mocrite, H‚raclite, Emp‚docle, Aristote ‚taient de cet avis), les autres pour qui les mouvements volontaires de l'ƒme existaient sans aucune intervention du destin ; Chrysippe, en position d'arbitre officieux, me paraŒt avoir choisi la position interm‚diaire ; mais ils se rattache plut“t … ceux qui veulent voir les mouvements de l'ƒme lib‚r‚s de la n‚cessit‚. ¯ (Cic‚ron, Du destin, 39).
+
+On dirait aujourd'hui qu'il y a une opposition entre physicalisme et mentalisme, i.e. entre la causalit‚ physique (physicalisme) … laquelle tous les ˆtres peuvent ˆtre r‚duits et la causalit‚ mentale (mentalisme), qui peut ˆtre une th‚orie mat‚rialiste, tout en reconnaissant une action propre du mental. Dans le premier cas, il s'agit d'expliquer comment on peut naturaliser la volont‚, sans reconduire un dualisme m‚taphysique classique, et comment il est encore possible de parler d'action et de responsabilit‚, alors que l'on en a supprim‚ la condition ; dans le second cas, il s'agit plut“t d'expliquer comment une causalit‚ mentale est possible qui ‚vite aussi ce dualisme souvent difficile … rendre intelligible. Un des points les plus int‚ressants que met ainsi en lumiŠre cette opposition, c'est le caractŠre souvent difficile … d‚terminer du concept de libert‚.
+[modifier]
+
+Origine et analyse du problŠme
+
+Le problŠme de la libert‚ surgit naturellement quand la raison humaine cherche … unifier les diff‚rents ‚l‚ments de sa repr‚sentation du monde. En effet, si l'explication philosophique comprend la r‚alit‚ dans son int‚gralit‚, au moins id‚alement (et au contraire des sciences qui ont une partie seulement du monde pour objet), alors un effort d'unification de notre connaissance par une causalit‚ unique est exigible, et cela afin d'‚viter les contradictions qui d‚coulent de l'hypothŠse de l'existence de plusieurs causalit‚s (psychique et physique) : il semble en effet impossible de penser l'interaction de deux causalit‚s h‚t‚rogŠnes. Ce problŠme a particuliŠrement sollicit‚ la r‚flexion des philosophes de l'antiquit‚. La physique hell‚nistique est ainsi nettement d‚terministe. Mais cette unit‚ causale a soulev‚ et soulŠve encore de nos jours des problŠmes : si on unit les trois parties de la connaissance (physique, ‚thique, logique), et aujourd'hui les sciences humaines et les
  sciences de la nature, comment r‚soudre l'antagonisme entre destin et libert‚ ? Le problŠme qui se pose est essentiellement d'ordre moral. Epicure fut contraint d'inventer le clinamen, et les sto‹ciens inventŠrent des raisonnements trŠs subtils pour tenter d'‚chapper … ce qui ressemble … une cons‚quence in‚vitable de ce qu'on appelle aujourd'hui le physicalisme.
+
+L'unit‚ de nos repr‚sentations serait alors une unit‚ logique. Mais la question se pose : si tout d‚pend du destin, comment certaines choses peuvent-elles encore d‚pendre de nous ? Ou bien la nature est seule maŒtresse des choses, ou bien l'homme est maŒtre lui aussi au sein de la nature. Cette contradiction dans notre connaissance est la troisiŠme antinomie kantienne : suis-je libre, ou suis-je conduit par le destin ? La nature est ici entendue comme un pur enchaŒnement causal ; il s'agit alors de concilier les deux affirmations : responsabilit‚ morale et actes d‚termin‚s.
+
+Si on nie la causalit‚ naturelle, on fait apparaŒtre un concept de libert‚ qui implique la nouveaut‚ absolue dans l'ordre de la nature : la libert‚ humaine doit pouvoir ouvrir des possibles en produisant des actions non-d‚termin‚es, ind‚pendantes notamment des inclinations de notre sensibilit‚. Notre volont‚ n'a alors aucune cause ant‚c‚dente. Mais dans ce cas, la libert‚ n'est pas une r‚alit‚ intelligible : la libert‚ sort du n‚ant, elle constitue une sorte de miracle, d'o— le caractŠre presque indicible de ce concept, puisque la libert‚ semble ˆtre dans ce cas au-del… de la port‚e de l'intellect humain.
+
+Ainsi, en cherchant … unifier nos connaissances, soit on fait de l'homme un ˆtre d‚termin‚, dont la volont‚ est immanente … la nature (donc on cherche … naturaliser l'humain), soit on fait de l'homme un ˆtre transcendant, irr‚ductible en particulier … sa nature animale.
+[modifier]
+
+D‚finition et critiques
+
+Une d‚finition du sens commun serait que la libert‚ c'est faire ce qu'on d‚sire sans rencontrer d'obstacle. C'est l'absence de contrainte et l'ind‚pendance, comme, par exemple, le vagabond non assujetti … un ordre social (Arthur Rimbaud, Jack Kerouac, etc). Carmen, dit, dans l'op‚ra (musique) de Georges Bizet : ® Ce que je veux, c'est ˆtre libre et faire ce qui me plaŒt ¯, ® avoir pour pays l'univers et pour loi sa volont‚ ¯.
+
+C'est l'ivresse de la libert‚ :
+
+    * un certain sentiment de libert‚ peut accompagner l'acte volontaire, et mˆme lorsque l'action est empˆch‚e, il nous reste le sentiment que c'est nous qui d‚cidons de la direction de notre volont‚ ;
+    * le sentiment de la libert‚ peut naŒtre de l'allŠgement des contraintes sociales, par exemple dans le temps festif (consommation excessive, d‚mesur‚e), par opposition au temps ouvr‚ (travail et production). La hi‚rarchie sociale est renvers‚e, comme dans les saturnales ou le carnaval.
+
+Mais cette libert‚ n'est pas la libert‚ au sens philosophique.
+
+En effet, contre la libert‚ ind‚pendance, il existe au moins deux types de critiques :
+
+    * une critique moraliste : cette libert‚ relŠve de la licence, i.e. de l'abandon au d‚sir. Or, il n'y a pas de libert‚ sans loi (Rousseau, Emmanuel Kant), car la libert‚ de tous serait en ce sens contradictoire : les d‚sirs universalis‚s s'annuleraient. La loi est donc n‚cessaire et il faut limiter l'extension de la libert‚ pour garantir son exercice. Ces limites sont dans l'int‚rˆt mˆme de la libert‚, pour ‚viter la tyrannie, les conflits et l'esclavage :
+
+    ® On pourrait, sur ce qui pr‚cŠde, ajouter … l'acquis de l'‚tat civil la libert‚ morale qui seule rend l'homme vraiment maŒtre de lui; car l'impulsion du seul app‚tit est esclavage, et l'ob‚issance … la loi qu'on s'est prescrite est libert‚. ¯ (Rousseau, Le contrat social).
+
+On remarque que dans cette conception philosophique de la libert‚, les limites ne sont pas des limites contraignant la libert‚ de la volont‚ humaine ; ces limites d‚finissent en r‚alit‚ un domaine d'action o— la libert‚ peut exister, ce qui est tout autre chose.
+
+    * une critique d‚terministe : s'abandonner … ses d‚sirs, n'est-ce pas leur ob‚ir, et dŠs lors un tel abandon ne relŠve-t-il pas d'une forme d‚guis‚e de d‚terminisme ? Nous serions alors victimes d'une illusion de libre arbitre : nous aurions une fausse conscience de la libert‚ de notre volont‚ parce que nous ignorons les v‚ritables causes qui nous font agir. Ainsi, Spinoza ‚crit dans L'Ethique :
+
+    ® Telle est cette libert‚ humaine que tous se vantent de poss‚der et qui consiste en cela seul que les hommes ont conscience de leurs app‚tits et ignorent les causes qui les d‚terminent. Un enfant croit librement app‚ter le lait, un jeune gar‡on irrit‚ vouloir se venger et, s'il est poltron, vouloir fuir. Un ivrogne croit dire par un libre d‚cret de son ƒme ce qu'ensuite, revenu … la sobri‚t‚, il aurait voulu taire. De mˆme un d‚lirant, un bavard, et bien d'autres de mˆme farine, croient agir par un libre d‚cret de l'ƒme et non se laisser contraindre ¯.
+
+Nietzsche reprendra cette critique : '® Aussi longtemps que nous ne nous sentons pas d‚pendre de quoi que ce soit, nous nous estimons ind‚pendants : sophisme qui montre combien l'homme est orgueilleux et despotique. Car il admet ici qu'en toutes circonstances il remarquerait et reconnaŒtrait sa d‚pendance dŠs qu'il la subirait, son postulat ‚tant qu'il vit habituellement dans l'ind‚pendance et qu'il ‚prouverait aussit“t une contradiction dans ses sentiments s'il venait exceptionnellement … la perdre. ¯
+
+Ces deux critiques mettent en lumiŠre plusieurs points importants. En premier lieu, la libert‚ ne peut se r‚duire … l'ind‚pendance par rapport au monde ext‚rieur ; il faut ‚galement une autonomie int‚rieure r‚elle par laquelle nous nous donnons volontairement des rŠgles d'actions. Ainsi, alors que l'ind‚pendance concerne les causes externes (d‚finissant ce que je peux), l'autonomie concerne les causes qui sont la source de la volont‚ (d‚finissant ce que je veux). La r‚flexion philosophique int‚riorise le problŠme et cherche … en trouver les conditions internes, en niant que la libert‚ soit d‚pendante en quoi que ce soit du monde ext‚rieur.
+
+En second lieu, il n'est pas certain que tout lien soit contraire … l'ind‚pendance. ’tre reli‚ n'est pas toujours n‚gatif, car l'intersubjectivit‚ est peut-ˆtre plus fondamentale que l'ind‚pendance du moi, dans la mesure o— le moi est relation aux autres. Ainsi, pour Friedrich Nietzsche (et de mˆme pour Hegel), le toi est ant‚rieur au moi. Il ne semble donc pas possible de concevoir une libert‚ ind‚pendance comme un ‚tat monadique, o— l'individu serait une totalit‚ ferm‚e, atome qui n'aurait que des relations qui lui seraient ext‚rieures ou ‚trangŠres. Les relations humaines seraient donc … la fois des sources de conflits et d'ali‚nation, et des conditions de libert‚ sociale et politique.
+[modifier]
+
+Les sens philosophiques fondamentaux du mot libert‚
+
+Pour faciliter l'exposition et la compr‚hension du problŠme philosophique de la libert‚, il est commode de partir de quelques modŠles fondamentaux, modŠles qui sont soit des conceptions majeures, soit des moments importants de l'histoire de la pens‚e occidentale (cette liste n'est donc pas ferm‚e) :
+
+   1. La libert‚ comme libre arbitre de la volont‚ ;
+   2. La libert‚ d'indiff‚rence ;
+   3. La libert‚ transcendantale ;
+   4. La libert‚ morale ;
+   5. La libert‚ jaillissement ;
+   6. La libert‚ existentielle.
+
+1. Libre arbitre: propri‚t‚ de la volont‚ (actus proprius), facult‚ de choix qui associe raison et volont‚. C'est l'union de la spontan‚it‚ et de l'intelligence.
+
+    * Spontan‚it‚ : c'est le fait de trouver … l'int‚rieur de soi le principe de ses mouvements. Tous les animaux (en tant que mus par de d‚sirs internes) sont en ce sens des ˆtres anim‚s de maniŠre spontan‚e.
+    * Intelligence : par l'intelligence, facult‚ de choix, nous agissons par nous-mˆme en connaissance de cause ; nous avons un discernement de nos actes.
+
+La libert‚, c'est donc la spontan‚it‚ ‚clair‚e par la raison ; cette conception de la libert‚ n'est pas incompatible avec certaines formes de naturalisme.
+
+2. Libert‚ d'indiff‚rence (voir Libre arbitre)
+
+    * Selon Descartes, c'est ® le plus bas degr‚ de la libert‚ ¯.
+
+3. Libert‚ transcendantale : c'est la facult‚ par laquelle l'individu peut disposer de lui-mˆme et d‚terminer sa volont‚ en l'absence de toute contrainte physique, c'est-…-dire ind‚pendamment de la causalit‚ naturelle (chez Kant par exemple). Est dit libre l'homme qui se gouverne selon sa raison. Cela sous-entend que l'individu doit ˆtre en mesure de faire preuve de discernement et d'un grand sens critique : l'homme libre se donne … lui-mˆme des normes cognitives.
+
+Cette libert‚ a deux conditions : l'ind‚pendance et la spontan‚it‚.
+
+    * Ind‚pendance: notre arbitre est ind‚pendant … l'‚gard des contraintes des penchants de la sensibilit‚. Si l'homme est affect‚ par des penchants qui inclinent son arbitre, il peut les mettre de c“t‚, les suspendre, pour agir d'aprŠs d'autres motifs issus de la raison. Dans ce cas, l'arbitre et la raison transcendent le monde en d‚passant la sensibilit‚. C'est une condition fondamentale de la libert‚ : l'activit‚ de la volont‚ met en cause la passivit‚ de notre rapport sensible au monde.
+    * Spontan‚it‚ de la raison : c'est la facult‚ de cr‚er du nouveau, d'ouvrir des possibles : la raison permet de poser un acte non d‚termin‚ par des causes pass‚es. Il y a alors invention et surgissement de nouveaut‚. Dans ce cas, la raison se donne … elle-mˆme sa loi, elle l‚gifŠre sans rien emprunter … la nature.
+
+Si cette libert‚ existe, alors il y a une diff‚rence radicale entre l'homme et la nature.
+
+(snip)


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-863.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,110 @@
+It is copied from Wikipedia, http://fr.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A9
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+LibertÃ©
+Un article de WikipÃ©dia, l'encyclopÃ©die libre.
+Aller Ã  : navigation, recherche
+La LibertÃ© guidant le peuple par EugÃ¨ne Delacroix (1830)(MusÃ©e du Louvre, Paris)
+Agrandir
+La LibertÃ© guidant le peuple par EugÃ¨ne Delacroix (1830)(MusÃ©e du Louvre, Paris)
+
+La libertÃ© est une notion qui dÃ©signe d'une maniÃ¨re nÃ©gative l'absence de soumission, de servitude et de dÃ©termination, c'est-Ã -dire qu'elle est une notion qui qualifie l'indÃ©pendance de l'Ãªtre humain. D'une maniÃ¨re positive, elle dÃ©signe l'autonomie et la spontanÃ©itÃ© d'un sujet rationnel, c'est-Ã -dire qu'elle qualifie les comportements humains volontaires et en constitue la condition.
+
+Cette notion est Ã  la fois conÃ§ue comme une valeur abstraite et normative de l'action humaine et comme une rÃ©alitÃ© concrÃ¨te et vÃ©cue. Ces deux perspectives se recoupent de diverses maniÃ¨res et peuvent provoquer des erreurs de catÃ©gories. Il existe ainsi de nombreuses confusions possibles Ã  propos du terme de libertÃ©. Il faut donc prendre soin de distinguer les diffÃ©rents sens de ce mot.
+
+La libertÃ© peut constituer un attribut de l'Ãªtre humain, de sa volontÃ©, et Ãªtre la condition de droits naturels ou positifs, mais aussi de devoirs ; la rÃ©alisation effective de l'acte volontaire peut nÃ©anmoins comporter une dimension vÃ©cue que l'on ne saurait rÃ©duire Ã  ce qui prÃ©cÃ¨de. Ces deux plans de l'existence humaine ne sont pas nÃ©cessairement compatibles : par exemple, l'existence des libertÃ©s juridiques est constatable, alors que la rÃ©alitÃ© (son existence dans nos actes) et l'essence (la conception que nous nous en faisons) de la libertÃ© posent problÃ¨me.
+La LibertÃ© Ã©clairant le monde, dans le port de New York
+Agrandir
+La LibertÃ© Ã©clairant le monde, dans le port de New York
+
+Le premier point peut faire l'objet d'une enquÃªte socio-politique ; son fondement mÃ©taphysique et le second point concernent plus particuliÃ¨rement le problÃ¨me philosophique de la libertÃ©. Cet article sera donc divisÃ© en deux parties pour en faciliter la lecture : une partie philosophique, traitant de ce qu'il y a de mÃ©taphysique dans la notion de libertÃ©, et une partie sociologique. Il faut cependant garder Ã  l'esprit que les deux aspects se recoupent.
+
+Remarque : pour une introduction gÃ©nÃ©rale Ã  cette notion, on peut lire du chapitre Â« Un concept clef de la mÃ©taphysique Â» Ã  Â« Les sens philosophiques fondamentaux du mot libertÃ© Â». Les chapitres suivants permettent d'approfondir la notion par la connaissance de ce que des philosophes en ont dit et par la diversitÃ© des points de vue.
+
+Le concept de libertÃ© en philosophie
+[modifier]
+
+Un concept clef de la mÃ©taphysique
+
+La question de la libertÃ© peut Ãªtre considÃ©rÃ©e comme une question mÃ©taphysique par excellence dans la mesure oÃ¹ elle concerne le statut de l'homme au sein de la nature. La libertÃ© qualifie en effet la relation de l'homme en tant qu'agent et du monde physique, relation notamment considÃ©rÃ©e dans son rapport Ã  un dÃ©terminisme supposÃ© ou rÃ©el. Cette question concerne donc particuliÃ¨rement l'immanence et la transcendance de la volontÃ© humaine par rapport au monde.
+
+La libertÃ© s'oppose en gÃ©nÃ©ral (ce n'est donc pas toujours le cas) au dÃ©terminisme, au fatalisme et Ã  toute doctrine qui soutient la thÃ¨se de la nÃ©cessitÃ© du devenir. Le concept de libertÃ© divise trÃ¨s schÃ©matiquement les philosophes en deux camps : ceux qui en font le fondement de l'action et de la morale humaines (Ã‰picure, Descartes, Kant), et ceux qui nient une quelconque transcendance de la volontÃ© par rapport Ã  des dÃ©terminismes tels que la sensibilitÃ© (DÃ©mocrite, Spinoza, Nietzsche) :
+
+    Â« Il existait deux opinions sur lesquelles se partageaient les anciens philosophes, les uns pensant que tout se produit par le destin, en sorte que ce destin apportait la force de la nÃ©cessitÃ© (DÃ©mocrite, HÃ©raclite, EmpÃ©docle, Aristote Ã©taient de cet avis), les autres pour qui les mouvements volontaires de l'Ã¢me existaient sans aucune intervention du destin ; Chrysippe, en position d'arbitre officieux, me paraÃ®t avoir choisi la position intermÃ©diaire ; mais ils se rattache plutÃ´t Ã  ceux qui veulent voir les mouvements de l'Ã¢me libÃ©rÃ©s de la nÃ©cessitÃ©. Â» (CicÃ©ron, Du destin, Â§39).
+
+On dirait aujourd'hui qu'il y a une opposition entre physicalisme et mentalisme, i.e. entre la causalitÃ© physique (physicalisme) Ã  laquelle tous les Ãªtres peuvent Ãªtre rÃ©duits et la causalitÃ© mentale (mentalisme), qui peut Ãªtre une thÃ©orie matÃ©rialiste, tout en reconnaissant une action propre du mental. Dans le premier cas, il s'agit d'expliquer comment on peut naturaliser la volontÃ©, sans reconduire un dualisme mÃ©taphysique classique, et comment il est encore possible de parler d'action et de responsabilitÃ©, alors que l'on en a supprimÃ© la condition ; dans le second cas, il s'agit plutÃ´t d'expliquer comment une causalitÃ© mentale est possible qui Ã©vite aussi ce dualisme souvent difficile Ã  rendre intelligible. Un des points les plus intÃ©ressants que met ainsi en lumiÃ¨re cette opposition, c'est le caractÃ¨re souvent difficile Ã  dÃ©terminer du concept de libertÃ©.
+[modifier]
+
+Origine et analyse du problÃ¨me
+
+Le problÃ¨me de la libertÃ© surgit naturellement quand la raison humaine cherche Ã  unifier les diffÃ©rents Ã©lÃ©ments de sa reprÃ©sentation du monde. En effet, si l'explication philosophique comprend la rÃ©alitÃ© dans son intÃ©gralitÃ©, au moins idÃ©alement (et au contraire des sciences qui ont une partie seulement du monde pour objet), alors un effort d'unification de notre connaissance par une causalitÃ© unique est exigible, et cela afin d'Ã©viter les contradictions qui dÃ©coulent de l'hypothÃ¨se de l'existence de plusieurs causalitÃ©s (psychique et physique) : il semble en effet impossible de penser l'interaction de deux causalitÃ©s hÃ©tÃ©rogÃ¨nes. Ce problÃ¨me a particuliÃ¨rement sollicitÃ© la rÃ©flexion des philosophes de l'antiquitÃ©. La physique hellÃ©nistique est ainsi nettement dÃ©terministe. Mais cette unitÃ© causale a soulevÃ© et soulÃ¨ve encore de nos jours des problÃ¨mes : si on unit les trois parties de la connaissance (physique, Ã©thique, logique), et aujourd
 'hui les sciences humaines et les sciences de la nature, comment rÃ©soudre l'antagonisme entre destin et libertÃ© ? Le problÃ¨me qui se pose est essentiellement d'ordre moral. Epicure fut contraint d'inventer le clinamen, et les stoÃ¯ciens inventÃ¨rent des raisonnements trÃ¨s subtils pour tenter d'Ã©chapper Ã  ce qui ressemble Ã  une consÃ©quence inÃ©vitable de ce qu'on appelle aujourd'hui le physicalisme.
+
+L'unitÃ© de nos reprÃ©sentations serait alors une unitÃ© logique. Mais la question se pose : si tout dÃ©pend du destin, comment certaines choses peuvent-elles encore dÃ©pendre de nous ? Ou bien la nature est seule maÃ®tresse des choses, ou bien l'homme est maÃ®tre lui aussi au sein de la nature. Cette contradiction dans notre connaissance est la troisiÃ¨me antinomie kantienne : suis-je libre, ou suis-je conduit par le destin ? La nature est ici entendue comme un pur enchaÃ®nement causal ; il s'agit alors de concilier les deux affirmations : responsabilitÃ© morale et actes dÃ©terminÃ©s.
+
+Si on nie la causalitÃ© naturelle, on fait apparaÃ®tre un concept de libertÃ© qui implique la nouveautÃ© absolue dans l'ordre de la nature : la libertÃ© humaine doit pouvoir ouvrir des possibles en produisant des actions non-dÃ©terminÃ©es, indÃ©pendantes notamment des inclinations de notre sensibilitÃ©. Notre volontÃ© n'a alors aucune cause antÃ©cÃ©dente. Mais dans ce cas, la libertÃ© n'est pas une rÃ©alitÃ© intelligible : la libertÃ© sort du nÃ©ant, elle constitue une sorte de miracle, d'oÃ¹ le caractÃ¨re presque indicible de ce concept, puisque la libertÃ© semble Ãªtre dans ce cas au-delÃ  de la portÃ©e de l'intellect humain.
+
+Ainsi, en cherchant Ã  unifier nos connaissances, soit on fait de l'homme un Ãªtre dÃ©terminÃ©, dont la volontÃ© est immanente Ã  la nature (donc on cherche Ã  naturaliser l'humain), soit on fait de l'homme un Ãªtre transcendant, irrÃ©ductible en particulier Ã  sa nature animale.
+[modifier]
+
+DÃ©finition et critiques
+
+Une dÃ©finition du sens commun serait que la libertÃ© c'est faire ce qu'on dÃ©sire sans rencontrer d'obstacle. C'est l'absence de contrainte et l'indÃ©pendance, comme, par exemple, le vagabond non assujetti Ã  un ordre social (Arthur Rimbaud, Jack Kerouac, etc). Carmen, dit, dans l'opÃ©ra (musique) de Georges Bizet : Â« Ce que je veux, c'est Ãªtre libre et faire ce qui me plaÃ®t Â», Â« avoir pour pays l'univers et pour loi sa volontÃ© Â».
+
+C'est l'ivresse de la libertÃ© :
+
+    * un certain sentiment de libertÃ© peut accompagner l'acte volontaire, et mÃªme lorsque l'action est empÃªchÃ©e, il nous reste le sentiment que c'est nous qui dÃ©cidons de la direction de notre volontÃ© ;
+    * le sentiment de la libertÃ© peut naÃ®tre de l'allÃ¨gement des contraintes sociales, par exemple dans le temps festif (consommation excessive, dÃ©mesurÃ©e), par opposition au temps ouvrÃ© (travail et production). La hiÃ©rarchie sociale est renversÃ©e, comme dans les saturnales ou le carnaval.
+
+Mais cette libertÃ© n'est pas la libertÃ© au sens philosophique.
+
+En effet, contre la libertÃ© indÃ©pendance, il existe au moins deux types de critiques :
+
+    * une critique moraliste : cette libertÃ© relÃ¨ve de la licence, i.e. de l'abandon au dÃ©sir. Or, il n'y a pas de libertÃ© sans loi (Rousseau, Emmanuel Kant), car la libertÃ© de tous serait en ce sens contradictoire : les dÃ©sirs universalisÃ©s s'annuleraient. La loi est donc nÃ©cessaire et il faut limiter l'extension de la libertÃ© pour garantir son exercice. Ces limites sont dans l'intÃ©rÃªt mÃªme de la libertÃ©, pour Ã©viter la tyrannie, les conflits et l'esclavage :
+
+    Â« On pourrait, sur ce qui prÃ©cÃ¨de, ajouter Ã  l'acquis de l'Ã©tat civil la libertÃ© morale qui seule rend l'homme vraiment maÃ®tre de lui; car l'impulsion du seul appÃ©tit est esclavage, et l'obÃ©issance Ã  la loi qu'on s'est prescrite est libertÃ©. Â» (Rousseau, Le contrat social).
+
+On remarque que dans cette conception philosophique de la libertÃ©, les limites ne sont pas des limites contraignant la libertÃ© de la volontÃ© humaine ; ces limites dÃ©finissent en rÃ©alitÃ© un domaine d'action oÃ¹ la libertÃ© peut exister, ce qui est tout autre chose.
+
+    * une critique dÃ©terministe : s'abandonner Ã  ses dÃ©sirs, n'est-ce pas leur obÃ©ir, et dÃ¨s lors un tel abandon ne relÃ¨ve-t-il pas d'une forme dÃ©guisÃ©e de dÃ©terminisme ? Nous serions alors victimes d'une illusion de libre arbitre : nous aurions une fausse conscience de la libertÃ© de notre volontÃ© parce que nous ignorons les vÃ©ritables causes qui nous font agir. Ainsi, Spinoza Ã©crit dans L'Ethique :
+
+    Â« Telle est cette libertÃ© humaine que tous se vantent de possÃ©der et qui consiste en cela seul que les hommes ont conscience de leurs appÃ©tits et ignorent les causes qui les dÃ©terminent. Un enfant croit librement appÃ©ter le lait, un jeune garÃ§on irritÃ© vouloir se venger et, s'il est poltron, vouloir fuir. Un ivrogne croit dire par un libre dÃ©cret de son Ã¢me ce qu'ensuite, revenu Ã  la sobriÃ©tÃ©, il aurait voulu taire. De mÃªme un dÃ©lirant, un bavard, et bien d'autres de mÃªme farine, croient agir par un libre dÃ©cret de l'Ã¢me et non se laisser contraindre Â».
+
+Nietzsche reprendra cette critique : 'Â« Aussi longtemps que nous ne nous sentons pas dÃ©pendre de quoi que ce soit, nous nous estimons indÃ©pendants : sophisme qui montre combien l'homme est orgueilleux et despotique. Car il admet ici qu'en toutes circonstances il remarquerait et reconnaÃ®trait sa dÃ©pendance dÃ¨s qu'il la subirait, son postulat Ã©tant qu'il vit habituellement dans l'indÃ©pendance et qu'il Ã©prouverait aussitÃ´t une contradiction dans ses sentiments s'il venait exceptionnellement Ã  la perdre. Â»
+
+Ces deux critiques mettent en lumiÃ¨re plusieurs points importants. En premier lieu, la libertÃ© ne peut se rÃ©duire Ã  l'indÃ©pendance par rapport au monde extÃ©rieur ; il faut Ã©galement une autonomie intÃ©rieure rÃ©elle par laquelle nous nous donnons volontairement des rÃ¨gles d'actions. Ainsi, alors que l'indÃ©pendance concerne les causes externes (dÃ©finissant ce que je peux), l'autonomie concerne les causes qui sont la source de la volontÃ© (dÃ©finissant ce que je veux). La rÃ©flexion philosophique intÃ©riorise le problÃ¨me et cherche Ã  en trouver les conditions internes, en niant que la libertÃ© soit dÃ©pendante en quoi que ce soit du monde extÃ©rieur.
+
+En second lieu, il n'est pas certain que tout lien soit contraire Ã  l'indÃ©pendance. ÃŠtre reliÃ© n'est pas toujours nÃ©gatif, car l'intersubjectivitÃ© est peut-Ãªtre plus fondamentale que l'indÃ©pendance du moi, dans la mesure oÃ¹ le moi est relation aux autres. Ainsi, pour Friedrich Nietzsche (et de mÃªme pour Hegel), le toi est antÃ©rieur au moi. Il ne semble donc pas possible de concevoir une libertÃ© indÃ©pendance comme un Ã©tat monadique, oÃ¹ l'individu serait une totalitÃ© fermÃ©e, atome qui n'aurait que des relations qui lui seraient extÃ©rieures ou Ã©trangÃ¨res. Les relations humaines seraient donc Ã  la fois des sources de conflits et d'aliÃ©nation, et des conditions de libertÃ© sociale et politique.
+[modifier]
+
+Les sens philosophiques fondamentaux du mot libertÃ©
+
+Pour faciliter l'exposition et la comprÃ©hension du problÃ¨me philosophique de la libertÃ©, il est commode de partir de quelques modÃ¨les fondamentaux, modÃ¨les qui sont soit des conceptions majeures, soit des moments importants de l'histoire de la pensÃ©e occidentale (cette liste n'est donc pas fermÃ©e) :
+
+   1. La libertÃ© comme libre arbitre de la volontÃ© ;
+   2. La libertÃ© d'indiffÃ©rence ;
+   3. La libertÃ© transcendantale ;
+   4. La libertÃ© morale ;
+   5. La libertÃ© jaillissement ;
+   6. La libertÃ© existentielle.
+
+1. Libre arbitre: propriÃ©tÃ© de la volontÃ© (actus proprius), facultÃ© de choix qui associe raison et volontÃ©. C'est l'union de la spontanÃ©itÃ© et de l'intelligence.
+
+    * SpontanÃ©itÃ© : c'est le fait de trouver Ã  l'intÃ©rieur de soi le principe de ses mouvements. Tous les animaux (en tant que mus par de dÃ©sirs internes) sont en ce sens des Ãªtres animÃ©s de maniÃ¨re spontanÃ©e.
+    * Intelligence : par l'intelligence, facultÃ© de choix, nous agissons par nous-mÃªme en connaissance de cause ; nous avons un discernement de nos actes.
+
+La libertÃ©, c'est donc la spontanÃ©itÃ© Ã©clairÃ©e par la raison ; cette conception de la libertÃ© n'est pas incompatible avec certaines formes de naturalisme.
+
+2. LibertÃ© d'indiffÃ©rence (voir Libre arbitre)
+
+    * Selon Descartes, c'est Â« le plus bas degrÃ© de la libertÃ© Â».
+
+3. LibertÃ© transcendantale : c'est la facultÃ© par laquelle l'individu peut disposer de lui-mÃªme et dÃ©terminer sa volontÃ© en l'absence de toute contrainte physique, c'est-Ã -dire indÃ©pendamment de la causalitÃ© naturelle (chez Kant par exemple). Est dit libre l'homme qui se gouverne selon sa raison. Cela sous-entend que l'individu doit Ãªtre en mesure de faire preuve de discernement et d'un grand sens critique : l'homme libre se donne Ã  lui-mÃªme des normes cognitives.
+
+Cette libertÃ© a deux conditions : l'indÃ©pendance et la spontanÃ©itÃ©.
+
+    * IndÃ©pendance: notre arbitre est indÃ©pendant Ã  l'Ã©gard des contraintes des penchants de la sensibilitÃ©. Si l'homme est affectÃ© par des penchants qui inclinent son arbitre, il peut les mettre de cÃ´tÃ©, les suspendre, pour agir d'aprÃ¨s d'autres motifs issus de la raison. Dans ce cas, l'arbitre et la raison transcendent le monde en dÃ©passant la sensibilitÃ©. C'est une condition fondamentale de la libertÃ© : l'activitÃ© de la volontÃ© met en cause la passivitÃ© de notre rapport sensible au monde.
+    * SpontanÃ©itÃ© de la raison : c'est la facultÃ© de crÃ©er du nouveau, d'ouvrir des possibles : la raison permet de poser un acte non dÃ©terminÃ© par des causes passÃ©es. Il y a alors invention et surgissement de nouveautÃ©. Dans ce cas, la raison se donne Ã  elle-mÃªme sa loi, elle lÃ©gifÃ¨re sans rien emprunter Ã  la nature.
+
+Si cette libertÃ© existe, alors il y a une diffÃ©rence radicale entre l'homme et la nature.
+
+(snip)


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/french2-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-1253.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-1253.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-1253.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,141 @@
+It is copied from Wikipedia, http://el.wikipedia.org/wiki/%CE%95%CE%BB%CE%BB%CE%B7%CE%BD%CE%B9%CE%BA%CE%AE_%CE%B3%CE%BB%CF%8E%CF%83%CF%83%CE%B1
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+ÅëëçíéêÞ ãëþóóá
+Áðü ôçí Âéêéðáßäåéá, ôçí åëåýèåñç åãêõêëïðáßäåéá
+Jump to: navigation, search
+
+Ç ÅëëçíéêÞ Ãëþóóá åßíáé ìßá áðü ôéò ÉíäïåõñùðáúêÝò Ãëþóóåò, ãéá ôçí ïðïßá Ý÷ïõìå óõíå÷Þ ãñáðôÜ êåßìåíá áðü ôïí 8ï áéþíá ð.×. ìÝ÷ñé óÞìåñá. Åðßóçò Ý÷ïõìå ìåñéêÜ ãñáðôÜ êåßìåíá áðü ôïí 15ïí áéþíá ð.×. ãñáììÝíá óôç ÃñáììéêÞ Â.
+ÅëëçíéêÜ
+Ïìéëåßôáé óå: 	ÅëëÜäá, Êýðñï, Áëâáíßá, Ôïõñêßá, Áßãõðôï
+
+êáé ïðïõäÞðïôå áëëïý Ý÷ïõí ìåôáíáóôåýóåé ¸ëëçíåò (ÇíùìÝíåò Ðïëéôåßåò, ÊáíáäÜò, Áõóôñáëßá, Áããëßá, ê.á.)
+Óõíïëéêïß ïìéëçôÝò: 	12 åêáôïììýñéá óôçí ÂáëêáíéêÞ , êáé Üëëá 8-10 åêáôïìýñéá óôïí õðüëïéðï êüóìï
+ÊáôÜôáîç: 	74ç
+ÃåíåôéêÞ
+ôáîéíüìçóç: 	ÉíäïåõñùðáúêÝò Ãëþóóåò
+
+ ÅëëçíéêÜ
+  ÁôôéêÜ
+   ÍÝá ÅëëçíéêÜ
+Official status
+Åðßóçìç ãëþóóá: 	ÅëëÜäáò, Êýðñïõ
+Ñõèìßæåôáé áðü: 	?
+Êþäéêåò ãëþóóáò
+ISO 639-1 	el
+ISO 639-2(B) 	gre
+ISO 639-2(T) 	ell
+SIL 	GRK
+
+
+Ðßíáêáò ðåñéå÷ïìÝíùí
+[Áðüêñõøç]
+
+    * 1 Ôáîéíüìçóç
+    * 2 ÃåùãñáöéêÞ åîÜðëùóç
+    * 3 Åðßóçìç êáôÜóôáóç ôçò ãëþóóáò
+    * 4 ÖÜóåéò ÅîÝëéîçò
+          o 4.1 ÐñùôïåëëçíéêÞ
+          o 4.2 ÌõêçíáúêÞ ÅëëçíéêÞ
+          o 4.3 ÊëáóéêÞ ÅëëçíéêÞ
+          o 4.4 ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ
+          o 4.5 ÌåóáéùíéêÞ ÅëëçíéêÞ
+          o 4.6 ÍÝá ÅëëçíéêÞ
+    * 5 ÖùíçôéêÞ
+    * 6 ÃñáöÞ
+    * 7 ÂëÝðå Åðßóçò
+    * 8 ÅîùôåñéêÝò óõíäÝóåéò
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+Ôáîéíüìçóç
+
+Ç ÅëëçíéêÞ áðïôåëåß áðü ìüíç ôçò Ýíáí áíåîÜñôçôï êëÜäï ôçò ÉíäïåõñùðáúêÞò ïìÜäáò ãëùóóþí. Ôï ëåîéëüãéï ôçò íåüôåñçò ìïñöÞò ôçò Ý÷åé åðçñåáóôåß óå Ýíá âáèìü áðü ãëþóóåò ôùí [[ÂáëêÜíéá|Âáëêáíßùí
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÃåùãñáöéêÞ åîÜðëùóç
+
+Ç ÅëëçíéêÞ áðïôåëåß ôçí ìçôñéêÞ ãëþóóá ðåñßðïõ 12 åêáôïìçñßùí áíèñþðùí êõñßùò óôçí ÅëëÜäá êáé óôçí Êýðñï. Áðïôåëåß åðßóçò ôçí ìçôñéêÞ ãëþóóá áõôü÷èïíùí ðëçèõóìþí óôçí Áëâáíßá êáé óôçí Ôïõñêßá. Åîáéôßáò ôçò ìåôáíÜóôåõóçò ç ãëþóóá ìéëéÝôáé áêüìá óå ÷þñåò-ðñïïñéóìïýò åëëçíüöùíùí ðëçèõóìþí ìåôáîý ôùí ïðïßùí ç Áõóôñáëßá, ï ÊáíáäÜò, ç Ãåñìáíßá, ôï ÇíùìÝíï Âáóßëåéï, êáé ïé ÇíùìÝíåò Ðïëéôåßåò. ÓõíïëéêÜ õðïëïãßæåôáé üôé ï óõíïëéêüò áñéèìüò áíèñþðùí ðïõ ìéëÜíå ôá åëëçíéêÜ óáí ðñþôç Þ äåýôåñç ãëþóóá åßíáé ãýñù óôá 15 åêáôïìýñéá.
+
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+Åðßóçìç êáôÜóôáóç ôçò ãëþóóáò
+
+Åßíáé ç åðßóçìç ãëþóóá ôçò ÅëëÜäáò êáé ôçò Êýðñïõ. Áêüìá åßíáé ìßá áðü ôéò åðßóçìåò ãëþóóåò ôçò ÅõñùðáúêÞò ¸íùóçò.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÖÜóåéò ÅîÝëéîçò
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÐñùôïåëëçíéêÞ
+
+Ãéá ôçí ðñþôç öÜóç (ÐñùôïåëëçíéêÞ) ç ïðïßá ôïðïèåôåßôáé ðñéí ôï 1600 ð.×., ïé üðïéåò ãíþóåéò ìáò ãéá ôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá âáóßæïíôáé óå ôå÷íéêÝò åðáíáóýíèåóçò ðïõ ðñïêýðôïõí áðü ôç óõãêñéôéêÞ ãëùóóïëïãßá. Ç ÐñùôïåëëçíéêÞ åß÷å 7 ðôþóåéò (ÏíïìáóôéêÞ, ÃåíéêÞ, ÄïôéêÞ, ÁéôéáôéêÞ, ÁöáéñåôéêÞ, ÔïðéêÞ, ÊëçôéêÞ). Åðßóçò åß÷å äéáôçñÞóåé óå ðïëý ìåãÜëï âáèìü ôá õðüëïéðá ÷áñáêôçñéóôéêÜ ôçò ÉÅ "ìçôñéêÞò" ãëþóóáò. Åß÷å ôñåéò öùíÝò (ÅíåñãçôéêÞ, ÐáèçôéêÞ, ÌÝóç) êáé ôñåéò áñéèìïýò (Åíéêüò, Ðëçèõíôéêüò, Äõúêüò). Óçìáíôéêü ÷áñáêôçñéóôéêü ôçò (ðïõ äéáôçñÞèçêå ó÷åäüí ìÝ÷ñé ôá ðñþôá ìåôá÷ñéóôéáíéêÜ ÷ñüíéá) Þôáí ï ìïõóéêüò ôïíéóìüò. Ï ôüíïò óôá áñ÷áßá åëëçíéêÜ äåí áíôéóôïé÷ïýóå óå áýîçóç ôçò Ýíôáóçò ôçò öùíÞò (volume) áëëÜ óå áýîçóç ôçò óõ÷íüôçôáò (pitch).
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÌõêçíáúêÞ ÅëëçíéêÞ
+
+Óôçí áìÝóùò åðüìåíç öÜóç (ÌõêçíáúêÞ ÅëëçíéêÞ) ç ïðïßá ìáñôõñåßôáé áðü ôéò ðéíáêßäåò ôçò ÃñáììéêÞò Â' êáé áðü ïñéóìÝíïõò óôß÷ïõò ôùí Ïìçñéêþí Åðþí, ðáñáôçñïýìå åîßóïõ ðïëëïýò áñ÷áúóìïýò. Ð.÷. ç ãåíéêÞ ôùí ïíïìÜôùí óå -ïò ó÷çìáôéæüôáí ìå ôçí êáôÜëçîç -ïéï (ðñâë. Ïìçñéêü "ÐñéÜìïéï"), åíþ õðÜñ÷åé öèüããïò (ðïõ óõìâïëßæåôáé ìå) "q" ï ïðïßïò âñßóêåôáé óå ëÝîåéò üðïõ áðü ôçí ÉÅ èá áíáìÝíáìå Ýíá *kw. Ïé ðôþóåéò ÁöáéñåôéêÞ êáé ÔïðéêÞ äéáôçñïýíôáé áëëÜ óå ìÜëëïí ðåñéïñéóìÝíï âáèìü.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÊëáóéêÞ ÅëëçíéêÞ
+
+Óôçí ÊëáóéêÞ åëëçíéêÞ, áñ÷áéüôåñá êåßìåíá ôçò ïðïßáò åßíáé ôá ÏìçñéêÜ ¸ðç êáé áñ÷áéüôåñï ôåêìÞñéï ç åðéãñáöÞ ôïõ Äéðýëïõ, ôï âáóéêüôåñï ÷áñáêôçñéóôéêü åßíáé ç õøçëÞ äéáëåêôéêÞ äéáöïñïðïßçóç, ç ïðïßá ïöåßëåôáé ðéèáíüôáôá óôçí ðïëõäéÜóðáóç ôïõ åëëçíéêïý êüóìïõ óå äéÜöïñá êñáôßäéá. Ùò ðñïò ôï áí ïé âáóéêÝò äéÜëåêôïé ôçò êëáóóéêÞò åðï÷Þò (ÉùíéêÞ, ÁéïëéêÞ, ÄùñéêÞ êëð) äçìéïõñãÞèçêáí óôçí ÅëëÜäá ëüãù ôçò ðïëéôéêÞò ðïëõäéÜóðáóçò ôùí ÅëëÞíùí Þ "Þñèáí" ìáæß ìå ôá áíôßóôïé÷á öýëá êáôÜ ôçí åðï÷Þ ôïõ ×áëêïý, ïé ãíþìåò äéßóôáíôáé. Öáßíåôáé ðùò äåí áðïêëåßåôáé íá óõíÝâçóáí êáé ôá äýï. ÐÜíôùò ïé äéÜëåêôïé ôçò êëáóóéêÞò åðï÷Þò äéÝöåñáí áñêåôÜ ìåôáîý ôïõò êáé äåí èá Þôáí õðåñâïëÞ íá õðïóôçñé÷èåß üôé ïé ïìéëçôÝò ôïõò âñßóêïíôáí ðïëëÝò öïñÝò óôá áêñáßá üñéá ôçò áëëçëïêáôáíüçóçò.
+
+Ìßá áðü ôéò óçìáíôéêüôåñåò äéáëÝêôïõò ôçò êëáóéêÞò åðï÷Þò Þôáí ç ÁôôéêÞ äéÜëåêôïò, ðïõ ÷ñçóéìïðïéïýíôáí êõñßùò óôçí ÁèÞíá áëëÜ êáé ùò ãëþóóá ôùí öéëïóüöùí êáé ôùí åðéóôçìüíùí. Ç ÁôôéêÞ äéÜëåêôïò ðñïÝñ÷åôáé áðü ôçí ÉùíéêÞ (ôç âáóéêÞ äéÜëåêôï ôùí Ïìçñéêþí Åðþí) ìå áñêåôÝò äùñéêÝò åðéäñÜóåéò. ÕéïèåôÞèçêå ùò åðßóçìç ãëþóóá üëçò ôçò ÅëëÜäáò áðü ôïí Ößëéððï ôï Ìáêåäüíá êáé ùò åðßóçìç ãëþóóá ïëüêëçñïõ ôïõ åëëçíéóôéêïý êüóìïõ áðü ôïí ãéï ôïõ ÁëÝîáíäñï. Áðü áõôÞí ðñïÝñ÷ïíôáé áð' åõèåßáò ó÷åäüí üëåò ïé ìåôáãåíÝóôåñåò åëëçíéêÝò äéÜëåêôïé.
+
+ÁðïôÝëåóìá ôçò ÷ñÞóçò ôçò áôôéêÞò äéáëÝêôïõ ùò äåýôåñçò (êáé óõ÷íÜ ðñþôçò) ãëþóóáò áðü ðÜñá ðïëëïýò áëëüãëùóóïõò (áëëÜ êáé áðü åëëçíüöùíïõò ðïõ ìéëïýóáí ðñùôýôåñá ìéá Üëëç åëëçíéêÞ äéÜëåêôï) Þôáí óáñùôéêÝò áëëáãÝò óå üëá ôá åðßðåäá ôçò ìïñöïëïãßáò ôçò. ¸ôóé:
+
+    * Ç ðñïöïñÜ Üëëáîå ñéæéêÜ ìå êõñéüôåñï ÷áñáêôçñéóôéêü ôçí ðñïöïñÜ ôùí åé, ç, õ, õé ùò "é" (éùôáêéóìüò) êáé ôçí áðþëåéá ôùí öèüããùí F (w) êáé H (äáóåßá).
+    * Ï Äõúêüò áñéèìüò, ôï áðáñÝìöáôï êáé ç ÌÝóç öùíÞ ÷Üèçêáí.
+    * ÁðëïðïéÞèçêå óçìáíôéêÜ ôï óýóôçìá êëßóçò ïíïìÜôùí êáé ñçìÜôùí.
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ
+
+Ôï áðïôÝëåóìá üëùí áõôþí ôùí ìåôáâïëþí Þôáí ç ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ, ç ïðïßá ìáñôõñåßôáé êõñßùò óôçí ÊáéíÞ ÄéáèÞêç. Åßíáé ÷áñáêôçñéóôéêü üôé ôçí ßäéá åðï÷Þ Ý÷ïõìå êáé ôïõò ðñþôïõò ÁôôéêéóôÝò, áõôïýò ðïõ èåùñïýóáí áðáñáßôçôç ôç äéáôÞñçóç ôçò "áõèåíôéêÞò" ÁôôéêÞò ÄéáëÝêôïõ, ôïõëÜ÷éóôïí óôï ãñáðôü ëüãï.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÌåóáéùíéêÞ ÅëëçíéêÞ
+
+Ç ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ åîåëß÷èçêå óôç ÌåóáéùíéêÞ ÅëëçíéêÞ, ç ïðïßá ìáñôõñåßôáé êõñßùò áðü äçìïôéêÜ ôñáãïýäéá. Ôåëåõôáßá öùíïëïãéêÞ ìåôáâïëÞ êáôÜ ôï 10ï áéþíá Þôáí ï éùôáêéóìüò êáé ôïõ "ïé" ðïõ ùò ôüôå åîáêïëïõèïýóå íá ðñïöÝñåôáé óá äßöèïããïò.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÍÝá ÅëëçíéêÞ
+
+Ôá üñéá ìåôáîý ÍÝáò ÅëëçíéêÞò êáé ÌåóáéùíéêÞò ÅëëçíéêÞò äåí åßíáé éäéáßôåñá óáöÞ, ðÜíôùò ôïðïèåôïýíôáé ÷ïíäñéêÜ êÜðïõ óôá ôåëåõôáßá ÷ñüíéá ôïõ Âõæáíôßïõ. ÊáôÜ ôçí ðåñßïäï áõôÞ (êáèþò êáé óôçí Ôïõñêïêñáôßá) åß÷áìå ìßá åîßóïõ Ýíôïíç äéáëåêôéêÞ äéáöïñïðïßçóç ç ïðïßá óõíå÷ßæïíôáí ìÝ÷ñé ðñéí ìåñéêÝò äåêáåôßåò.
+
+Ç óçìåñéíÞ ÍÝá ÅëëçíéêÞ (ÄçìïôéêÞ) ðåñéãñÜöåôáé ìå áñêåôÞ óáöÞíåéá óôç ÃñáììáôéêÞ ôïõ Ìáíüëç Ôñéáíôáöõëëßäç. Ç ãñáììáôéêÞ ôçò ðáñáìÝíåé áñêåôÜ óýíèåôç (éäéáßôåñá óå ü,ôé áöïñÜ ôï ñÞìá üðïõ ïé áñ÷áúóìïß äå óðáíßæïõí êáèüëïõ) êáé ôï ëåîéëüãéü ôçò åßíáé éäéáßôåñá ðëïýóéï.
+
+¸÷ïõí åéðùèåß ðïëëÜ ãéá ôçí áîßá ôçò åëëçíéêÞò ãëþóóáò. ÐïëëÜ áðü áõôÜ äåí åßíáé õðåñâïëÝò. Ãéá ðáñÜäåéãìá åßíáé ãåãïíüò üôé ÷éëéÜäåò åðéóôçìïíéêïß üñïé óôéò åõñùðáúêÝò ãëþóóåò åßíáé åëëçíéêÜ "äÜíåéá" (ïé ðåñéóóüôåñïé åßíáé üñïé ðïõ öôéÜ÷èçêáí áðü îÝíïõò óå ìéá åðï÷Þ ðïõ ôá åëëçíéêÜ Þôáí ç êáô' åîï÷Þí áêáäçìáúêÞ ãëþóóá). ºóùò ç áîßá ôçò ÅëëçíéêÞò áðïäßäåôáé êáëýôåñá áðü ôïí ÏäõóóÝá Åëýôç:
+
+Åäþ êáé ôñéÜíôá áéþíåò, äåí õðÞñîå ïýôå Ýíáò óôïí ïðïßï íá ìç ãñÜöôçêå ðïßçóç óôçí ÅëëçíéêÞ Ãëþóóá.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÖùíçôéêÞ
+
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÃñáöÞ
+
+Ç ðñþôç ãñáöÞ ðïõ áðïäåäåéãìÝíá ÷ñçóéìïðïéÞèçêå ãéá ôç ãñáöÞ ôçò ÅëëçíéêÞò ãëþóóáò åßíáé ÃñáììéêÞ Â ðåñßðïõ ôïí 15ï áéþíá ð.×.. Ôïí 9ï áéþíá ð.×. Üñ÷éóå íá ÷ñçóéìïðïéåßôáé ôï Åëëçíéêü áëöÜâçôï, ôï ïðïßï ìå êÜðïéåò áëëáãÝò ÷ñçóéìïðïéåßôáé êáé óÞìåñá.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÂëÝðå Åðßóçò
+
+    * ÃñáììéêÞ Á
+    * ÃñáììéêÞ Â
+    * Êáèáñåýïõóá
+    * ÊáôÜëïãïò ãëùóóþí ôçò ÅëëÜäáò
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÅîùôåñéêÝò óõíäÝóåéò
+
+    * Abnet. Ï Êüìâïò ôçò ÅëëçíéêÞò ãëþóóáò
+
+ÁíáêôÞèçêå áðü "http://el.wikipedia.org/wiki/%CE%95%CE%BB%CE%BB%CE%B7%CE%BD%CE%B9%CE%BA%CE%AE_%CE%B3%CE%BB%CF%8E%CF%83%CF%83%CE%B1"
+
+Êáôçãïñßåò óåëßäùí: Ãëþóóåò ôçò ÅëëÜäáò | ÅëëçíéêÝò ãëþóóåò


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-1253.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-28597.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-28597.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-28597.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,141 @@
+It is copied from Wikipedia, http://el.wikipedia.org/wiki/%CE%95%CE%BB%CE%BB%CE%B7%CE%BD%CE%B9%CE%BA%CE%AE_%CE%B3%CE%BB%CF%8E%CF%83%CF%83%CE%B1
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+ÅëëçíéêÞ ãëþóóá
+Áðü ôçí Âéêéðáßäåéá, ôçí åëåýèåñç åãêõêëïðáßäåéá
+Jump to: navigation, search
+
+Ç ÅëëçíéêÞ Ãëþóóá åßíáé ìßá áðü ôéò ÉíäïåõñùðáúêÝò Ãëþóóåò, ãéá ôçí ïðïßá Ý÷ïõìå óõíå÷Þ ãñáðôÜ êåßìåíá áðü ôïí 8ï áéþíá ð.×. ìÝ÷ñé óÞìåñá. Åðßóçò Ý÷ïõìå ìåñéêÜ ãñáðôÜ êåßìåíá áðü ôïí 15ïí áéþíá ð.×. ãñáììÝíá óôç ÃñáììéêÞ Â.
+ÅëëçíéêÜ
+Ïìéëåßôáé óå: 	ÅëëÜäá, Êýðñï, Áëâáíßá, Ôïõñêßá, Áßãõðôï
+
+êáé ïðïõäÞðïôå áëëïý Ý÷ïõí ìåôáíáóôåýóåé ¸ëëçíåò (ÇíùìÝíåò Ðïëéôåßåò, ÊáíáäÜò, Áõóôñáëßá, Áããëßá, ê.á.)
+Óõíïëéêïß ïìéëçôÝò: 	12 åêáôïììýñéá óôçí ÂáëêáíéêÞ , êáé Üëëá 8-10 åêáôïìýñéá óôïí õðüëïéðï êüóìï
+ÊáôÜôáîç: 	74ç
+ÃåíåôéêÞ
+ôáîéíüìçóç: 	ÉíäïåõñùðáúêÝò Ãëþóóåò
+
+ ÅëëçíéêÜ
+  ÁôôéêÜ
+   ÍÝá ÅëëçíéêÜ
+Official status
+Åðßóçìç ãëþóóá: 	ÅëëÜäáò, Êýðñïõ
+Ñõèìßæåôáé áðü: 	?
+Êþäéêåò ãëþóóáò
+ISO 639-1 	el
+ISO 639-2(B) 	gre
+ISO 639-2(T) 	ell
+SIL 	GRK
+
+
+Ðßíáêáò ðåñéå÷ïìÝíùí
+[Áðüêñõøç]
+
+    * 1 Ôáîéíüìçóç
+    * 2 ÃåùãñáöéêÞ åîÜðëùóç
+    * 3 Åðßóçìç êáôÜóôáóç ôçò ãëþóóáò
+    * 4 ÖÜóåéò ÅîÝëéîçò
+          o 4.1 ÐñùôïåëëçíéêÞ
+          o 4.2 ÌõêçíáúêÞ ÅëëçíéêÞ
+          o 4.3 ÊëáóéêÞ ÅëëçíéêÞ
+          o 4.4 ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ
+          o 4.5 ÌåóáéùíéêÞ ÅëëçíéêÞ
+          o 4.6 ÍÝá ÅëëçíéêÞ
+    * 5 ÖùíçôéêÞ
+    * 6 ÃñáöÞ
+    * 7 ÂëÝðå Åðßóçò
+    * 8 ÅîùôåñéêÝò óõíäÝóåéò
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+Ôáîéíüìçóç
+
+Ç ÅëëçíéêÞ áðïôåëåß áðü ìüíç ôçò Ýíáí áíåîÜñôçôï êëÜäï ôçò ÉíäïåõñùðáúêÞò ïìÜäáò ãëùóóþí. Ôï ëåîéëüãéï ôçò íåüôåñçò ìïñöÞò ôçò Ý÷åé åðçñåáóôåß óå Ýíá âáèìü áðü ãëþóóåò ôùí [[ÂáëêÜíéá|Âáëêáíßùí
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÃåùãñáöéêÞ åîÜðëùóç
+
+Ç ÅëëçíéêÞ áðïôåëåß ôçí ìçôñéêÞ ãëþóóá ðåñßðïõ 12 åêáôïìçñßùí áíèñþðùí êõñßùò óôçí ÅëëÜäá êáé óôçí Êýðñï. Áðïôåëåß åðßóçò ôçí ìçôñéêÞ ãëþóóá áõôü÷èïíùí ðëçèõóìþí óôçí Áëâáíßá êáé óôçí Ôïõñêßá. Åîáéôßáò ôçò ìåôáíÜóôåõóçò ç ãëþóóá ìéëéÝôáé áêüìá óå ÷þñåò-ðñïïñéóìïýò åëëçíüöùíùí ðëçèõóìþí ìåôáîý ôùí ïðïßùí ç Áõóôñáëßá, ï ÊáíáäÜò, ç Ãåñìáíßá, ôï ÇíùìÝíï Âáóßëåéï, êáé ïé ÇíùìÝíåò Ðïëéôåßåò. ÓõíïëéêÜ õðïëïãßæåôáé üôé ï óõíïëéêüò áñéèìüò áíèñþðùí ðïõ ìéëÜíå ôá åëëçíéêÜ óáí ðñþôç Þ äåýôåñç ãëþóóá åßíáé ãýñù óôá 15 åêáôïìýñéá.
+
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+Åðßóçìç êáôÜóôáóç ôçò ãëþóóáò
+
+Åßíáé ç åðßóçìç ãëþóóá ôçò ÅëëÜäáò êáé ôçò Êýðñïõ. Áêüìá åßíáé ìßá áðü ôéò åðßóçìåò ãëþóóåò ôçò ÅõñùðáúêÞò ¸íùóçò.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÖÜóåéò ÅîÝëéîçò
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÐñùôïåëëçíéêÞ
+
+Ãéá ôçí ðñþôç öÜóç (ÐñùôïåëëçíéêÞ) ç ïðïßá ôïðïèåôåßôáé ðñéí ôï 1600 ð.×., ïé üðïéåò ãíþóåéò ìáò ãéá ôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá âáóßæïíôáé óå ôå÷íéêÝò åðáíáóýíèåóçò ðïõ ðñïêýðôïõí áðü ôç óõãêñéôéêÞ ãëùóóïëïãßá. Ç ÐñùôïåëëçíéêÞ åß÷å 7 ðôþóåéò (ÏíïìáóôéêÞ, ÃåíéêÞ, ÄïôéêÞ, ÁéôéáôéêÞ, ÁöáéñåôéêÞ, ÔïðéêÞ, ÊëçôéêÞ). Åðßóçò åß÷å äéáôçñÞóåé óå ðïëý ìåãÜëï âáèìü ôá õðüëïéðá ÷áñáêôçñéóôéêÜ ôçò ÉÅ "ìçôñéêÞò" ãëþóóáò. Åß÷å ôñåéò öùíÝò (ÅíåñãçôéêÞ, ÐáèçôéêÞ, ÌÝóç) êáé ôñåéò áñéèìïýò (Åíéêüò, Ðëçèõíôéêüò, Äõúêüò). Óçìáíôéêü ÷áñáêôçñéóôéêü ôçò (ðïõ äéáôçñÞèçêå ó÷åäüí ìÝ÷ñé ôá ðñþôá ìåôá÷ñéóôéáíéêÜ ÷ñüíéá) Þôáí ï ìïõóéêüò ôïíéóìüò. Ï ôüíïò óôá áñ÷áßá åëëçíéêÜ äåí áíôéóôïé÷ïýóå óå áýîçóç ôçò Ýíôáóçò ôçò öùíÞò (volume) áëëÜ óå áýîçóç ôçò óõ÷íüôçôáò (pitch).
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÌõêçíáúêÞ ÅëëçíéêÞ
+
+Óôçí áìÝóùò åðüìåíç öÜóç (ÌõêçíáúêÞ ÅëëçíéêÞ) ç ïðïßá ìáñôõñåßôáé áðü ôéò ðéíáêßäåò ôçò ÃñáììéêÞò Â' êáé áðü ïñéóìÝíïõò óôß÷ïõò ôùí Ïìçñéêþí Åðþí, ðáñáôçñïýìå åîßóïõ ðïëëïýò áñ÷áúóìïýò. Ð.÷. ç ãåíéêÞ ôùí ïíïìÜôùí óå -ïò ó÷çìáôéæüôáí ìå ôçí êáôÜëçîç -ïéï (ðñâë. Ïìçñéêü "ÐñéÜìïéï"), åíþ õðÜñ÷åé öèüããïò (ðïõ óõìâïëßæåôáé ìå) "q" ï ïðïßïò âñßóêåôáé óå ëÝîåéò üðïõ áðü ôçí ÉÅ èá áíáìÝíáìå Ýíá *kw. Ïé ðôþóåéò ÁöáéñåôéêÞ êáé ÔïðéêÞ äéáôçñïýíôáé áëëÜ óå ìÜëëïí ðåñéïñéóìÝíï âáèìü.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÊëáóéêÞ ÅëëçíéêÞ
+
+Óôçí ÊëáóéêÞ åëëçíéêÞ, áñ÷áéüôåñá êåßìåíá ôçò ïðïßáò åßíáé ôá ÏìçñéêÜ ¸ðç êáé áñ÷áéüôåñï ôåêìÞñéï ç åðéãñáöÞ ôïõ Äéðýëïõ, ôï âáóéêüôåñï ÷áñáêôçñéóôéêü åßíáé ç õøçëÞ äéáëåêôéêÞ äéáöïñïðïßçóç, ç ïðïßá ïöåßëåôáé ðéèáíüôáôá óôçí ðïëõäéÜóðáóç ôïõ åëëçíéêïý êüóìïõ óå äéÜöïñá êñáôßäéá. Ùò ðñïò ôï áí ïé âáóéêÝò äéÜëåêôïé ôçò êëáóóéêÞò åðï÷Þò (ÉùíéêÞ, ÁéïëéêÞ, ÄùñéêÞ êëð) äçìéïõñãÞèçêáí óôçí ÅëëÜäá ëüãù ôçò ðïëéôéêÞò ðïëõäéÜóðáóçò ôùí ÅëëÞíùí Þ "Þñèáí" ìáæß ìå ôá áíôßóôïé÷á öýëá êáôÜ ôçí åðï÷Þ ôïõ ×áëêïý, ïé ãíþìåò äéßóôáíôáé. Öáßíåôáé ðùò äåí áðïêëåßåôáé íá óõíÝâçóáí êáé ôá äýï. ÐÜíôùò ïé äéÜëåêôïé ôçò êëáóóéêÞò åðï÷Þò äéÝöåñáí áñêåôÜ ìåôáîý ôïõò êáé äåí èá Þôáí õðåñâïëÞ íá õðïóôçñé÷èåß üôé ïé ïìéëçôÝò ôïõò âñßóêïíôáí ðïëëÝò öïñÝò óôá áêñáßá üñéá ôçò áëëçëïêáôáíüçóçò.
+
+Ìßá áðü ôéò óçìáíôéêüôåñåò äéáëÝêôïõò ôçò êëáóéêÞò åðï÷Þò Þôáí ç ÁôôéêÞ äéÜëåêôïò, ðïõ ÷ñçóéìïðïéïýíôáí êõñßùò óôçí ÁèÞíá áëëÜ êáé ùò ãëþóóá ôùí öéëïóüöùí êáé ôùí åðéóôçìüíùí. Ç ÁôôéêÞ äéÜëåêôïò ðñïÝñ÷åôáé áðü ôçí ÉùíéêÞ (ôç âáóéêÞ äéÜëåêôï ôùí Ïìçñéêþí Åðþí) ìå áñêåôÝò äùñéêÝò åðéäñÜóåéò. ÕéïèåôÞèçêå ùò åðßóçìç ãëþóóá üëçò ôçò ÅëëÜäáò áðü ôïí Ößëéððï ôï Ìáêåäüíá êáé ùò åðßóçìç ãëþóóá ïëüêëçñïõ ôïõ åëëçíéóôéêïý êüóìïõ áðü ôïí ãéï ôïõ ÁëÝîáíäñï. Áðü áõôÞí ðñïÝñ÷ïíôáé áð' åõèåßáò ó÷åäüí üëåò ïé ìåôáãåíÝóôåñåò åëëçíéêÝò äéÜëåêôïé.
+
+ÁðïôÝëåóìá ôçò ÷ñÞóçò ôçò áôôéêÞò äéáëÝêôïõ ùò äåýôåñçò (êáé óõ÷íÜ ðñþôçò) ãëþóóáò áðü ðÜñá ðïëëïýò áëëüãëùóóïõò (áëëÜ êáé áðü åëëçíüöùíïõò ðïõ ìéëïýóáí ðñùôýôåñá ìéá Üëëç åëëçíéêÞ äéÜëåêôï) Þôáí óáñùôéêÝò áëëáãÝò óå üëá ôá åðßðåäá ôçò ìïñöïëïãßáò ôçò. ¸ôóé:
+
+    * Ç ðñïöïñÜ Üëëáîå ñéæéêÜ ìå êõñéüôåñï ÷áñáêôçñéóôéêü ôçí ðñïöïñÜ ôùí åé, ç, õ, õé ùò "é" (éùôáêéóìüò) êáé ôçí áðþëåéá ôùí öèüããùí F (w) êáé H (äáóåßá).
+    * Ï Äõúêüò áñéèìüò, ôï áðáñÝìöáôï êáé ç ÌÝóç öùíÞ ÷Üèçêáí.
+    * ÁðëïðïéÞèçêå óçìáíôéêÜ ôï óýóôçìá êëßóçò ïíïìÜôùí êáé ñçìÜôùí.
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ
+
+Ôï áðïôÝëåóìá üëùí áõôþí ôùí ìåôáâïëþí Þôáí ç ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ, ç ïðïßá ìáñôõñåßôáé êõñßùò óôçí ÊáéíÞ ÄéáèÞêç. Åßíáé ÷áñáêôçñéóôéêü üôé ôçí ßäéá åðï÷Þ Ý÷ïõìå êáé ôïõò ðñþôïõò ÁôôéêéóôÝò, áõôïýò ðïõ èåùñïýóáí áðáñáßôçôç ôç äéáôÞñçóç ôçò "áõèåíôéêÞò" ÁôôéêÞò ÄéáëÝêôïõ, ôïõëÜ÷éóôïí óôï ãñáðôü ëüãï.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÌåóáéùíéêÞ ÅëëçíéêÞ
+
+Ç ÅëëçíéóôéêÞ ÊïéíÞ åîåëß÷èçêå óôç ÌåóáéùíéêÞ ÅëëçíéêÞ, ç ïðïßá ìáñôõñåßôáé êõñßùò áðü äçìïôéêÜ ôñáãïýäéá. Ôåëåõôáßá öùíïëïãéêÞ ìåôáâïëÞ êáôÜ ôï 10ï áéþíá Þôáí ï éùôáêéóìüò êáé ôïõ "ïé" ðïõ ùò ôüôå åîáêïëïõèïýóå íá ðñïöÝñåôáé óá äßöèïããïò.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÍÝá ÅëëçíéêÞ
+
+Ôá üñéá ìåôáîý ÍÝáò ÅëëçíéêÞò êáé ÌåóáéùíéêÞò ÅëëçíéêÞò äåí åßíáé éäéáßôåñá óáöÞ, ðÜíôùò ôïðïèåôïýíôáé ÷ïíäñéêÜ êÜðïõ óôá ôåëåõôáßá ÷ñüíéá ôïõ Âõæáíôßïõ. ÊáôÜ ôçí ðåñßïäï áõôÞ (êáèþò êáé óôçí Ôïõñêïêñáôßá) åß÷áìå ìßá åîßóïõ Ýíôïíç äéáëåêôéêÞ äéáöïñïðïßçóç ç ïðïßá óõíå÷ßæïíôáí ìÝ÷ñé ðñéí ìåñéêÝò äåêáåôßåò.
+
+Ç óçìåñéíÞ ÍÝá ÅëëçíéêÞ (ÄçìïôéêÞ) ðåñéãñÜöåôáé ìå áñêåôÞ óáöÞíåéá óôç ÃñáììáôéêÞ ôïõ Ìáíüëç Ôñéáíôáöõëëßäç. Ç ãñáììáôéêÞ ôçò ðáñáìÝíåé áñêåôÜ óýíèåôç (éäéáßôåñá óå ü,ôé áöïñÜ ôï ñÞìá üðïõ ïé áñ÷áúóìïß äå óðáíßæïõí êáèüëïõ) êáé ôï ëåîéëüãéü ôçò åßíáé éäéáßôåñá ðëïýóéï.
+
+¸÷ïõí åéðùèåß ðïëëÜ ãéá ôçí áîßá ôçò åëëçíéêÞò ãëþóóáò. ÐïëëÜ áðü áõôÜ äåí åßíáé õðåñâïëÝò. Ãéá ðáñÜäåéãìá åßíáé ãåãïíüò üôé ÷éëéÜäåò åðéóôçìïíéêïß üñïé óôéò åõñùðáúêÝò ãëþóóåò åßíáé åëëçíéêÜ "äÜíåéá" (ïé ðåñéóóüôåñïé åßíáé üñïé ðïõ öôéÜ÷èçêáí áðü îÝíïõò óå ìéá åðï÷Þ ðïõ ôá åëëçíéêÜ Þôáí ç êáô' åîï÷Þí áêáäçìáúêÞ ãëþóóá). ºóùò ç áîßá ôçò ÅëëçíéêÞò áðïäßäåôáé êáëýôåñá áðü ôïí ÏäõóóÝá Åëýôç:
+
+Åäþ êáé ôñéÜíôá áéþíåò, äåí õðÞñîå ïýôå Ýíáò óôïí ïðïßï íá ìç ãñÜöôçêå ðïßçóç óôçí ÅëëçíéêÞ Ãëþóóá.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÖùíçôéêÞ
+
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÃñáöÞ
+
+Ç ðñþôç ãñáöÞ ðïõ áðïäåäåéãìÝíá ÷ñçóéìïðïéÞèçêå ãéá ôç ãñáöÞ ôçò ÅëëçíéêÞò ãëþóóáò åßíáé ÃñáììéêÞ Â ðåñßðïõ ôïí 15ï áéþíá ð.×.. Ôïí 9ï áéþíá ð.×. Üñ÷éóå íá ÷ñçóéìïðïéåßôáé ôï Åëëçíéêü áëöÜâçôï, ôï ïðïßï ìå êÜðïéåò áëëáãÝò ÷ñçóéìïðïéåßôáé êáé óÞìåñá.
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÂëÝðå Åðßóçò
+
+    * ÃñáììéêÞ Á
+    * ÃñáììéêÞ Â
+    * Êáèáñåýïõóá
+    * ÊáôÜëïãïò ãëùóóþí ôçò ÅëëÜäáò
+
+[Åðåîåñãáóßá]
+
+ÅîùôåñéêÝò óõíäÝóåéò
+
+    * Abnet. Ï Êüìâïò ôçò ÅëëçíéêÞò ãëþóóáò
+
+ÁíáêôÞèçêå áðü "http://el.wikipedia.org/wiki/%CE%95%CE%BB%CE%BB%CE%B7%CE%BD%CE%B9%CE%BA%CE%AE_%CE%B3%CE%BB%CF%8E%CF%83%CF%83%CE%B1"
+
+Êáôçãïñßåò óåëßäùí: Ãëþóóåò ôçò ÅëëÜäáò | ÅëëçíéêÝò ãëþóóåò


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-28597.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,141 @@
+ï»¿It is copied from Wikipedia, http://el.wikipedia.org/wiki/%CE%95%CE%BB%CE%BB%CE%B7%CE%BD%CE%B9%CE%BA%CE%AE_%CE%B3%CE%BB%CF%8E%CF%83%CF%83%CE%B1
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±
+Î‘Ï€ÏŒ Ï„Î·Î½ Î’Î¹ÎºÎ¹Ï€Î±Î¯Î´ÎµÎ¹Î±, Ï„Î·Î½ ÎµÎ»ÎµÏÎ¸ÎµÏÎ· ÎµÎ³ÎºÏ…ÎºÎ»Î¿Ï€Î±Î¯Î´ÎµÎ¹Î±
+Jump to: navigation, search
+
+Î— Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î“Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î¼Î¯Î± Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¹Ï‚ Î™Î½Î´Î¿ÎµÏ…ÏÏ‰Ï€Î±ÏŠÎºÎÏ‚ Î“Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚, Î³Î¹Î± Ï„Î·Î½ Î¿Ï€Î¿Î¯Î± ÎÏ‡Î¿Ï…Î¼Îµ ÏƒÏ…Î½ÎµÏ‡Î® Î³ÏÎ±Ï€Ï„Î¬ ÎºÎµÎ¯Î¼ÎµÎ½Î± Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¿Î½ 8Î¿ Î±Î¹ÏŽÎ½Î± Ï€.Î§. Î¼ÎÏ‡ÏÎ¹ ÏƒÎ®Î¼ÎµÏÎ±. Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Ï‚ ÎÏ‡Î¿Ï…Î¼Îµ Î¼ÎµÏÎ¹ÎºÎ¬ Î³ÏÎ±Ï€Ï„Î¬ ÎºÎµÎ¯Î¼ÎµÎ½Î± Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¿Î½ 15Î¿Î½ Î±Î¹ÏŽÎ½Î± Ï€.Î§. Î³ÏÎ±Î¼Î¼ÎÎ½Î± ÏƒÏ„Î· Î“ÏÎ±Î¼Î¼Î¹ÎºÎ® Î’.
+Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬
+ÎŸÎ¼Î¹Î»ÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ ÏƒÎµ: 	Î•Î»Î»Î¬Î´Î±, ÎšÏÏ€ÏÎ¿, Î‘Î»Î²Î±Î½Î¯Î±, Î¤Î¿Ï…ÏÎºÎ¯Î±, Î‘Î¯Î³Ï…Ï€Ï„Î¿
+
+ÎºÎ±Î¹ Î¿Ï€Î¿Ï…Î´Î®Ï€Î¿Ï„Îµ Î±Î»Î»Î¿Ï ÎÏ‡Î¿Ï…Î½ Î¼ÎµÏ„Î±Î½Î±ÏƒÏ„ÎµÏÏƒÎµÎ¹ ÎˆÎ»Î»Î·Î½ÎµÏ‚ (Î—Î½Ï‰Î¼ÎÎ½ÎµÏ‚ Î Î¿Î»Î¹Ï„ÎµÎ¯ÎµÏ‚, ÎšÎ±Î½Î±Î´Î¬Ï‚, Î‘Ï…ÏƒÏ„ÏÎ±Î»Î¯Î±, Î‘Î³Î³Î»Î¯Î±, Îº.Î±.)
+Î£Ï…Î½Î¿Î»Î¹ÎºÎ¿Î¯ Î¿Î¼Î¹Î»Î·Ï„ÎÏ‚: 	12 ÎµÎºÎ±Ï„Î¿Î¼Î¼ÏÏÎ¹Î± ÏƒÏ„Î·Î½ Î’Î±Î»ÎºÎ±Î½Î¹ÎºÎ® , ÎºÎ±Î¹ Î¬Î»Î»Î± 8-10 ÎµÎºÎ±Ï„Î¿Î¼ÏÏÎ¹Î± ÏƒÏ„Î¿Î½ Ï…Ï€ÏŒÎ»Î¿Î¹Ï€Î¿ ÎºÏŒÏƒÎ¼Î¿
+ÎšÎ±Ï„Î¬Ï„Î±Î¾Î·: 	74Î·
+Î“ÎµÎ½ÎµÏ„Î¹ÎºÎ®
+Ï„Î±Î¾Î¹Î½ÏŒÎ¼Î·ÏƒÎ·: 	Î™Î½Î´Î¿ÎµÏ…ÏÏ‰Ï€Î±ÏŠÎºÎÏ‚ Î“Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚
+
+ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬
+  Î‘Ï„Ï„Î¹ÎºÎ¬
+   ÎÎÎ± Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬
+Official status
+Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Î¼Î· Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±: 	Î•Î»Î»Î¬Î´Î±Ï‚, ÎšÏÏ€ÏÎ¿Ï…
+Î¡Ï…Î¸Î¼Î¯Î¶ÎµÏ„Î±Î¹ Î±Ï€ÏŒ: 	?
+ÎšÏŽÎ´Î¹ÎºÎµÏ‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚
+ISO 639-1 	el
+ISO 639-2(B) 	gre
+ISO 639-2(T) 	ell
+SIL 	GRK
+
+
+Î Î¯Î½Î±ÎºÎ±Ï‚ Ï€ÎµÏÎ¹ÎµÏ‡Î¿Î¼ÎÎ½Ï‰Î½
+[Î‘Ï€ÏŒÎºÏÏ…ÏˆÎ·]
+
+    * 1 Î¤Î±Î¾Î¹Î½ÏŒÎ¼Î·ÏƒÎ·
+    * 2 Î“ÎµÏ‰Î³ÏÎ±Ï†Î¹ÎºÎ® ÎµÎ¾Î¬Ï€Î»Ï‰ÏƒÎ·
+    * 3 Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Î¼Î· ÎºÎ±Ï„Î¬ÏƒÏ„Î±ÏƒÎ· Ï„Î·Ï‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚
+    * 4 Î¦Î¬ÏƒÎµÎ¹Ï‚ Î•Î¾ÎÎ»Î¹Î¾Î·Ï‚
+          o 4.1 Î ÏÏ‰Ï„Î¿ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+          o 4.2 ÎœÏ…ÎºÎ·Î½Î±ÏŠÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+          o 4.3 ÎšÎ»Î±ÏƒÎ¹ÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+          o 4.4 Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ® ÎšÎ¿Î¹Î½Î®
+          o 4.5 ÎœÎµÏƒÎ±Î¹Ï‰Î½Î¹ÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+          o 4.6 ÎÎÎ± Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+    * 5 Î¦Ï‰Î½Î·Ï„Î¹ÎºÎ®
+    * 6 Î“ÏÎ±Ï†Î®
+    * 7 Î’Î»ÎÏ€Îµ Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Ï‚
+    * 8 Î•Î¾Ï‰Ï„ÎµÏÎ¹ÎºÎÏ‚ ÏƒÏ…Î½Î´ÎÏƒÎµÎ¹Ï‚
+
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î¤Î±Î¾Î¹Î½ÏŒÎ¼Î·ÏƒÎ·
+
+Î— Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î±Ï€Î¿Ï„ÎµÎ»ÎµÎ¯ Î±Ï€ÏŒ Î¼ÏŒÎ½Î· Ï„Î·Ï‚ ÎÎ½Î±Î½ Î±Î½ÎµÎ¾Î¬ÏÏ„Î·Ï„Î¿ ÎºÎ»Î¬Î´Î¿ Ï„Î·Ï‚ Î™Î½Î´Î¿ÎµÏ…ÏÏ‰Ï€Î±ÏŠÎºÎ®Ï‚ Î¿Î¼Î¬Î´Î±Ï‚ Î³Î»Ï‰ÏƒÏƒÏŽÎ½. Î¤Î¿ Î»ÎµÎ¾Î¹Î»ÏŒÎ³Î¹Î¿ Ï„Î·Ï‚ Î½ÎµÏŒÏ„ÎµÏÎ·Ï‚ Î¼Î¿ÏÏ†Î®Ï‚ Ï„Î·Ï‚ ÎÏ‡ÎµÎ¹ ÎµÏ€Î·ÏÎµÎ±ÏƒÏ„ÎµÎ¯ ÏƒÎµ ÎÎ½Î± Î²Î±Î¸Î¼ÏŒ Î±Ï€ÏŒ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚ Ï„Ï‰Î½ [[Î’Î±Î»ÎºÎ¬Î½Î¹Î±|Î’Î±Î»ÎºÎ±Î½Î¯Ï‰Î½
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î“ÎµÏ‰Î³ÏÎ±Ï†Î¹ÎºÎ® ÎµÎ¾Î¬Ï€Î»Ï‰ÏƒÎ·
+
+Î— Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î±Ï€Î¿Ï„ÎµÎ»ÎµÎ¯ Ï„Î·Î½ Î¼Î·Ï„ÏÎ¹ÎºÎ® Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Ï€ÎµÏÎ¯Ï€Î¿Ï… 12 ÎµÎºÎ±Ï„Î¿Î¼Î·ÏÎ¯Ï‰Î½ Î±Î½Î¸ÏÏŽÏ€Ï‰Î½ ÎºÏ…ÏÎ¯Ï‰Ï‚ ÏƒÏ„Î·Î½ Î•Î»Î»Î¬Î´Î± ÎºÎ±Î¹ ÏƒÏ„Î·Î½ ÎšÏÏ€ÏÎ¿. Î‘Ï€Î¿Ï„ÎµÎ»ÎµÎ¯ ÎµÏ€Î¯ÏƒÎ·Ï‚ Ï„Î·Î½ Î¼Î·Ï„ÏÎ¹ÎºÎ® Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Î±Ï…Ï„ÏŒÏ‡Î¸Î¿Î½Ï‰Î½ Ï€Î»Î·Î¸Ï…ÏƒÎ¼ÏŽÎ½ ÏƒÏ„Î·Î½ Î‘Î»Î²Î±Î½Î¯Î± ÎºÎ±Î¹ ÏƒÏ„Î·Î½ Î¤Î¿Ï…ÏÎºÎ¯Î±. Î•Î¾Î±Î¹Ï„Î¯Î±Ï‚ Ï„Î·Ï‚ Î¼ÎµÏ„Î±Î½Î¬ÏƒÏ„ÎµÏ…ÏƒÎ·Ï‚ Î· Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Î¼Î¹Î»Î¹ÎÏ„Î±Î¹ Î±ÎºÏŒÎ¼Î± ÏƒÎµ Ï‡ÏŽÏÎµÏ‚-Ï€ÏÎ¿Î¿ÏÎ¹ÏƒÎ¼Î¿ÏÏ‚ ÎµÎ»Î»Î·Î½ÏŒÏ†Ï‰Î½Ï‰Î½ Ï€Î»Î·Î¸Ï…ÏƒÎ¼ÏŽÎ½ Î¼ÎµÏ„Î±Î¾Ï Ï„Ï‰Î½ Î¿Ï€Î¿Î¯Ï‰Î½ Î· Î‘Ï…ÏƒÏ„ÏÎ±Î»Î¯Î±, Î¿ ÎšÎ±Î½Î±Î´Î¬Ï‚, Î· Î“ÎµÏÎ¼Î±Î½Î¯Î±, Ï„Î¿ Î—Î½Ï‰Î¼ÎÎ½Î¿ Î’Î±ÏƒÎ¯Î»ÎµÎ¹Î¿, ÎºÎ±Î¹ Î¿Î¹ Î—Î½Ï‰Î¼ÎÎ½ÎµÏ‚ Î Î¿Î»Î¹Ï„ÎµÎ¯ÎµÏ‚. Î£Ï…Î½Î¿Î»Î¹ÎºÎ¬ Ï…Ï€Î¿Î»Î¿Î³Î¯Î¶ÎµÏ„Î±Î¹ ÏŒÏ„Î¹ Î¿ ÏƒÏ…Î½Î¿Î»Î¹ÎºÏŒÏ‚ Î±ÏÎ¹Î¸Î¼ÏŒÏ‚ Î±Î½Î¸ÏÏŽÏ€Ï‰Î½ Ï€Î¿Ï… Î¼Î¹Î»Î¬Î½Îµ Ï„Î± ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬ ÏƒÎ±Î½ Ï€ÏÏŽÏ„Î· Î® Î´ÎµÏÏ„ÎµÏÎ· Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î³ÏÏÏ‰ ÏƒÏ„Î± 15 ÎµÎºÎ±Ï„Î¿Î¼ÏÏÎ¹Î±.
+
+
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Î¼Î· ÎºÎ±Ï„Î¬ÏƒÏ„Î±ÏƒÎ· Ï„Î·Ï‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚
+
+Î•Î¯Î½Î±Î¹ Î· ÎµÏ€Î¯ÏƒÎ·Î¼Î· Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î¬Î´Î±Ï‚ ÎºÎ±Î¹ Ï„Î·Ï‚ ÎšÏÏ€ÏÎ¿Ï…. Î‘ÎºÏŒÎ¼Î± ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î¼Î¯Î± Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¹Ï‚ ÎµÏ€Î¯ÏƒÎ·Î¼ÎµÏ‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚ Ï„Î·Ï‚ Î•Ï…ÏÏ‰Ï€Î±ÏŠÎºÎ®Ï‚ ÎˆÎ½Ï‰ÏƒÎ·Ï‚.
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î¦Î¬ÏƒÎµÎ¹Ï‚ Î•Î¾ÎÎ»Î¹Î¾Î·Ï‚
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î ÏÏ‰Ï„Î¿ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+
+Î“Î¹Î± Ï„Î·Î½ Ï€ÏÏŽÏ„Î· Ï†Î¬ÏƒÎ· (Î ÏÏ‰Ï„Î¿ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®) Î· Î¿Ï€Î¿Î¯Î± Ï„Î¿Ï€Î¿Î¸ÎµÏ„ÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ Ï€ÏÎ¹Î½ Ï„Î¿ 1600 Ï€.Î§., Î¿Î¹ ÏŒÏ€Î¿Î¹ÎµÏ‚ Î³Î½ÏŽÏƒÎµÎ¹Ï‚ Î¼Î±Ï‚ Î³Î¹Î± Ï„Î·Î½ ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Î²Î±ÏƒÎ¯Î¶Î¿Î½Ï„Î±Î¹ ÏƒÎµ Ï„ÎµÏ‡Î½Î¹ÎºÎÏ‚ ÎµÏ€Î±Î½Î±ÏƒÏÎ½Î¸ÎµÏƒÎ·Ï‚ Ï€Î¿Ï… Ï€ÏÎ¿ÎºÏÏ€Ï„Î¿Ï…Î½ Î±Ï€ÏŒ Ï„Î· ÏƒÏ…Î³ÎºÏÎ¹Ï„Î¹ÎºÎ® Î³Î»Ï‰ÏƒÏƒÎ¿Î»Î¿Î³Î¯Î±. Î— Î ÏÏ‰Ï„Î¿ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® ÎµÎ¯Ï‡Îµ 7 Ï€Ï„ÏŽÏƒÎµÎ¹Ï‚ (ÎŸÎ½Î¿Î¼Î±ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ®, Î“ÎµÎ½Î¹ÎºÎ®, Î”Î¿Ï„Î¹ÎºÎ®, Î‘Î¹Ï„Î¹Î±Ï„Î¹ÎºÎ®, Î‘Ï†Î±Î¹ÏÎµÏ„Î¹ÎºÎ®, Î¤Î¿Ï€Î¹ÎºÎ®, ÎšÎ»Î·Ï„Î¹ÎºÎ®). Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Ï‚ ÎµÎ¯Ï‡Îµ Î´Î¹Î±Ï„Î·ÏÎ®ÏƒÎµÎ¹ ÏƒÎµ Ï€Î¿Î»Ï Î¼ÎµÎ³Î¬Î»Î¿ Î²Î±Î¸Î¼ÏŒ Ï„Î± Ï…Ï€ÏŒÎ»Î¿Î¹Ï€Î± Ï‡Î±ÏÎ±ÎºÏ„Î·ÏÎ¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ¬ Ï„Î·Ï‚ Î™Î• "Î¼Î·Ï„ÏÎ¹ÎºÎ®Ï‚" Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚. Î•Î¯Ï‡Îµ Ï„ÏÎµÎ¹Ï‚ Ï†Ï‰Î½ÎÏ‚ (Î•Î½ÎµÏÎ³Î·Ï„Î¹ÎºÎ®, Î Î±Î¸Î·Ï„Î¹ÎºÎ®, ÎœÎÏƒÎ·) ÎºÎ±Î¹ Ï„ÏÎµÎ¹Ï‚ Î±ÏÎ¹Î¸Î¼Î¿ÏÏ‚ (Î•Î½Î¹ÎºÏŒÏ‚, Î Î»Î·Î¸Ï…Î½Ï„Î¹ÎºÏŒÏ‚, Î”Ï…ÏŠÎºÏŒÏ‚). Î£Î·Î¼Î±Î½Ï„Î¹ÎºÏŒ Ï‡Î±ÏÎ±ÎºÏ„Î·ÏÎ¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÏŒ Ï„Î·Ï‚ (Ï€Î¿Ï… Î´Î¹Î±Ï„Î·ÏÎ®Î¸Î·ÎºÎµ ÏƒÏ‡Î
 µÎ´ÏŒÎ½ Î¼ÎÏ‡ÏÎ¹ Ï„Î± Ï€ÏÏŽÏ„Î± Î¼ÎµÏ„Î±Ï‡ÏÎ¹ÏƒÏ„Î¹Î±Î½Î¹ÎºÎ¬ Ï‡ÏÏŒÎ½Î¹Î±) Î®Ï„Î±Î½ Î¿ Î¼Î¿Ï…ÏƒÎ¹ÎºÏŒÏ‚ Ï„Î¿Î½Î¹ÏƒÎ¼ÏŒÏ‚. ÎŸ Ï„ÏŒÎ½Î¿Ï‚ ÏƒÏ„Î± Î±ÏÏ‡Î±Î¯Î± ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬ Î´ÎµÎ½ Î±Î½Ï„Î¹ÏƒÏ„Î¿Î¹Ï‡Î¿ÏÏƒÎµ ÏƒÎµ Î±ÏÎ¾Î·ÏƒÎ· Ï„Î·Ï‚ ÎÎ½Ï„Î±ÏƒÎ·Ï‚ Ï„Î·Ï‚ Ï†Ï‰Î½Î®Ï‚ (volume) Î±Î»Î»Î¬ ÏƒÎµ Î±ÏÎ¾Î·ÏƒÎ· Ï„Î·Ï‚ ÏƒÏ…Ï‡Î½ÏŒÏ„Î·Ï„Î±Ï‚ (pitch).
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+ÎœÏ…ÎºÎ·Î½Î±ÏŠÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+
+Î£Ï„Î·Î½ Î±Î¼ÎÏƒÏ‰Ï‚ ÎµÏ€ÏŒÎ¼ÎµÎ½Î· Ï†Î¬ÏƒÎ· (ÎœÏ…ÎºÎ·Î½Î±ÏŠÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®) Î· Î¿Ï€Î¿Î¯Î± Î¼Î±ÏÏ„Ï…ÏÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¹Ï‚ Ï€Î¹Î½Î±ÎºÎ¯Î´ÎµÏ‚ Ï„Î·Ï‚ Î“ÏÎ±Î¼Î¼Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î’' ÎºÎ±Î¹ Î±Ï€ÏŒ Î¿ÏÎ¹ÏƒÎ¼ÎÎ½Î¿Ï…Ï‚ ÏƒÏ„Î¯Ï‡Î¿Ï…Ï‚ Ï„Ï‰Î½ ÎŸÎ¼Î·ÏÎ¹ÎºÏŽÎ½ Î•Ï€ÏŽÎ½, Ï€Î±ÏÎ±Ï„Î·ÏÎ¿ÏÎ¼Îµ ÎµÎ¾Î¯ÏƒÎ¿Ï… Ï€Î¿Î»Î»Î¿ÏÏ‚ Î±ÏÏ‡Î±ÏŠÏƒÎ¼Î¿ÏÏ‚. Î .Ï‡. Î· Î³ÎµÎ½Î¹ÎºÎ® Ï„Ï‰Î½ Î¿Î½Î¿Î¼Î¬Ï„Ï‰Î½ ÏƒÎµ -Î¿Ï‚ ÏƒÏ‡Î·Î¼Î±Ï„Î¹Î¶ÏŒÏ„Î±Î½ Î¼Îµ Ï„Î·Î½ ÎºÎ±Ï„Î¬Î»Î·Î¾Î· -Î¿Î¹Î¿ (Ï€ÏÎ²Î». ÎŸÎ¼Î·ÏÎ¹ÎºÏŒ "Î ÏÎ¹Î¬Î¼Î¿Î¹Î¿"), ÎµÎ½ÏŽ Ï…Ï€Î¬ÏÏ‡ÎµÎ¹ Ï†Î¸ÏŒÎ³Î³Î¿Ï‚ (Ï€Î¿Ï… ÏƒÏ…Î¼Î²Î¿Î»Î¯Î¶ÎµÏ„Î±Î¹ Î¼Îµ) "q" Î¿ Î¿Ï€Î¿Î¯Î¿Ï‚ Î²ÏÎ¯ÏƒÎºÎµÏ„Î±Î¹ ÏƒÎµ Î»ÎÎ¾ÎµÎ¹Ï‚ ÏŒÏ€Î¿Ï… Î±Ï€ÏŒ Ï„Î·Î½ Î™Î• Î¸Î± Î±Î½Î±Î¼ÎÎ½Î±Î¼Îµ ÎÎ½Î± *kw. ÎŸÎ¹ Ï€Ï„ÏŽÏƒÎµÎ¹Ï‚ Î‘Ï†Î±Î¹ÏÎµÏ„Î¹ÎºÎ® ÎºÎ±Î¹ Î¤Î¿Ï€Î¹ÎºÎ® Î´Î¹Î±Ï„Î·ÏÎ¿ÏÎ½Ï„Î±Î¹ Î±Î»Î»Î¬ ÏƒÎµ Î¼Î¬Î»Î»Î¿Î½ Ï€ÎµÏÎ¹Î¿ÏÎ¹ÏƒÎ¼ÎÎ½Î¿ Î²Î±Î¸Î¼ÏŒ.
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+ÎšÎ»Î±ÏƒÎ¹ÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+
+Î£Ï„Î·Î½ ÎšÎ»Î±ÏƒÎ¹ÎºÎ® ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®, Î±ÏÏ‡Î±Î¹ÏŒÏ„ÎµÏÎ± ÎºÎµÎ¯Î¼ÎµÎ½Î± Ï„Î·Ï‚ Î¿Ï€Î¿Î¯Î±Ï‚ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Ï„Î± ÎŸÎ¼Î·ÏÎ¹ÎºÎ¬ ÎˆÏ€Î· ÎºÎ±Î¹ Î±ÏÏ‡Î±Î¹ÏŒÏ„ÎµÏÎ¿ Ï„ÎµÎºÎ¼Î®ÏÎ¹Î¿ Î· ÎµÏ€Î¹Î³ÏÎ±Ï†Î® Ï„Î¿Ï… Î”Î¹Ï€ÏÎ»Î¿Ï…, Ï„Î¿ Î²Î±ÏƒÎ¹ÎºÏŒÏ„ÎµÏÎ¿ Ï‡Î±ÏÎ±ÎºÏ„Î·ÏÎ¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÏŒ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î· Ï…ÏˆÎ·Î»Î® Î´Î¹Î±Î»ÎµÎºÏ„Î¹ÎºÎ® Î´Î¹Î±Ï†Î¿ÏÎ¿Ï€Î¿Î¯Î·ÏƒÎ·, Î· Î¿Ï€Î¿Î¯Î± Î¿Ï†ÎµÎ¯Î»ÎµÏ„Î±Î¹ Ï€Î¹Î¸Î±Î½ÏŒÏ„Î±Ï„Î± ÏƒÏ„Î·Î½ Ï€Î¿Î»Ï…Î´Î¹Î¬ÏƒÏ€Î±ÏƒÎ· Ï„Î¿Ï… ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¿Ï ÎºÏŒÏƒÎ¼Î¿Ï… ÏƒÎµ Î´Î¹Î¬Ï†Î¿ÏÎ± ÎºÏÎ±Ï„Î¯Î´Î¹Î±. Î©Ï‚ Ï€ÏÎ¿Ï‚ Ï„Î¿ Î±Î½ Î¿Î¹ Î²Î±ÏƒÎ¹ÎºÎÏ‚ Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿Î¹ Ï„Î·Ï‚ ÎºÎ»Î±ÏƒÏƒÎ¹ÎºÎ®Ï‚ ÎµÏ€Î¿Ï‡Î®Ï‚ (Î™Ï‰Î½Î¹ÎºÎ®, Î‘Î¹Î¿Î»Î¹ÎºÎ®, Î”Ï‰ÏÎ¹ÎºÎ® ÎºÎ»Ï€) Î´Î·Î¼Î¹Î¿Ï…ÏÎ³Î®Î¸Î·ÎºÎ±Î½ ÏƒÏ„Î·Î½ Î•Î»Î»Î¬Î´Î± Î»ÏŒÎ³Ï‰ Ï„Î·Ï‚ Ï€Î¿Î»Î¹Ï„Î¹ÎºÎ®Ï‚ Ï€Î¿Î»Ï…Î´Î¹Î¬ÏƒÏ€Î±ÏƒÎ·Ï‚ Ï„Ï‰Î½ Î•Î»Î»Î®Î½Ï‰Î½ Î® "Î®ÏÎ¸Î±Î½" Î¼Î±Î¶Î¯ Î¼Îµ Ï„Î± Î±Î½Ï„Î¯ÏƒÏ„Î¿Î¹Ï‡Î± Ï†ÏÎ»Î± ÎºÎ±Ï„Î¬ Ï„Î·Î½ ÎµÏ€Î¿Ï‡Î® Ï„Î¿Ï… Î§Î±Î»ÎºÎ¿Ï, Î¿Î¹ Î³Î½ÏŽÎ¼ÎµÏ‚ Î´Î¹Î¯ÏƒÏ„Î±Î½Ï„Î±Î¹. Î¦Î±Î¯Î½ÎµÏ„Î±Î¹ Ï€Ï‰Ï‚ Î´ÎµÎ
 ½ Î±Ï€Î¿ÎºÎ»ÎµÎ¯ÎµÏ„Î±Î¹ Î½Î± ÏƒÏ…Î½ÎÎ²Î·ÏƒÎ±Î½ ÎºÎ±Î¹ Ï„Î± Î´ÏÎ¿. Î Î¬Î½Ï„Ï‰Ï‚ Î¿Î¹ Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿Î¹ Ï„Î·Ï‚ ÎºÎ»Î±ÏƒÏƒÎ¹ÎºÎ®Ï‚ ÎµÏ€Î¿Ï‡Î®Ï‚ Î´Î¹ÎÏ†ÎµÏÎ±Î½ Î±ÏÎºÎµÏ„Î¬ Î¼ÎµÏ„Î±Î¾Ï Ï„Î¿Ï…Ï‚ ÎºÎ±Î¹ Î´ÎµÎ½ Î¸Î± Î®Ï„Î±Î½ Ï…Ï€ÎµÏÎ²Î¿Î»Î® Î½Î± Ï…Ï€Î¿ÏƒÏ„Î·ÏÎ¹Ï‡Î¸ÎµÎ¯ ÏŒÏ„Î¹ Î¿Î¹ Î¿Î¼Î¹Î»Î·Ï„ÎÏ‚ Ï„Î¿Ï…Ï‚ Î²ÏÎ¯ÏƒÎºÎ¿Î½Ï„Î±Î½ Ï€Î¿Î»Î»ÎÏ‚ Ï†Î¿ÏÎÏ‚ ÏƒÏ„Î± Î±ÎºÏÎ±Î¯Î± ÏŒÏÎ¹Î± Ï„Î·Ï‚ Î±Î»Î»Î·Î»Î¿ÎºÎ±Ï„Î±Î½ÏŒÎ·ÏƒÎ·Ï‚.
+
+ÎœÎ¯Î± Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¹Ï‚ ÏƒÎ·Î¼Î±Î½Ï„Î¹ÎºÏŒÏ„ÎµÏÎµÏ‚ Î´Î¹Î±Î»ÎÎºÏ„Î¿Ï…Ï‚ Ï„Î·Ï‚ ÎºÎ»Î±ÏƒÎ¹ÎºÎ®Ï‚ ÎµÏ€Î¿Ï‡Î®Ï‚ Î®Ï„Î±Î½ Î· Î‘Ï„Ï„Î¹ÎºÎ® Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿Ï‚, Ï€Î¿Ï… Ï‡ÏÎ·ÏƒÎ¹Î¼Î¿Ï€Î¿Î¹Î¿ÏÎ½Ï„Î±Î½ ÎºÏ…ÏÎ¯Ï‰Ï‚ ÏƒÏ„Î·Î½ Î‘Î¸Î®Î½Î± Î±Î»Î»Î¬ ÎºÎ±Î¹ Ï‰Ï‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Ï„Ï‰Î½ Ï†Î¹Î»Î¿ÏƒÏŒÏ†Ï‰Î½ ÎºÎ±Î¹ Ï„Ï‰Î½ ÎµÏ€Î¹ÏƒÏ„Î·Î¼ÏŒÎ½Ï‰Î½. Î— Î‘Ï„Ï„Î¹ÎºÎ® Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿Ï‚ Ï€ÏÎ¿ÎÏÏ‡ÎµÏ„Î±Î¹ Î±Ï€ÏŒ Ï„Î·Î½ Î™Ï‰Î½Î¹ÎºÎ® (Ï„Î· Î²Î±ÏƒÎ¹ÎºÎ® Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿ Ï„Ï‰Î½ ÎŸÎ¼Î·ÏÎ¹ÎºÏŽÎ½ Î•Ï€ÏŽÎ½) Î¼Îµ Î±ÏÎºÎµÏ„ÎÏ‚ Î´Ï‰ÏÎ¹ÎºÎÏ‚ ÎµÏ€Î¹Î´ÏÎ¬ÏƒÎµÎ¹Ï‚. Î¥Î¹Î¿Î¸ÎµÏ„Î®Î¸Î·ÎºÎµ Ï‰Ï‚ ÎµÏ€Î¯ÏƒÎ·Î¼Î· Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± ÏŒÎ»Î·Ï‚ Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î¬Î´Î±Ï‚ Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¿Î½ Î¦Î¯Î»Î¹Ï€Ï€Î¿ Ï„Î¿ ÎœÎ±ÎºÎµÎ´ÏŒÎ½Î± ÎºÎ±Î¹ Ï‰Ï‚ ÎµÏ€Î¯ÏƒÎ·Î¼Î· Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ± Î¿Î»ÏŒÎºÎ»Î·ÏÎ¿Ï… Ï„Î¿Ï… ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ¿Ï ÎºÏŒÏƒÎ¼Î¿Ï… Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¿Î½ Î³Î¹Î¿ Ï„Î¿Ï… Î‘Î»ÎÎ¾Î±Î½Î´ÏÎ¿. Î‘Ï€ÏŒ Î±Ï…Ï„Î®Î½ Ï€ÏÎ¿ÎÏÏ‡Î¿Î½Ï„Î±Î¹ Î±Ï€' ÎµÏ…Î¸ÎµÎ¯Î±Ï‚ ÏƒÏ‡ÎµÎ´ÏŒÎ½ ÏŒÎ»ÎµÏ‚ Î¿Î¹ Î¼ÎµÏ„Î±Î³ÎµÎ½ÎÏƒÏ„ÎµÏÎµÏ‚ ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎÏ‚ Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿Î¹.
+
+Î‘Ï€Î¿Ï„ÎÎ»ÎµÏƒÎ¼Î± Ï„Î·Ï‚ Ï‡ÏÎ®ÏƒÎ·Ï‚ Ï„Î·Ï‚ Î±Ï„Ï„Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î´Î¹Î±Î»ÎÎºÏ„Î¿Ï… Ï‰Ï‚ Î´ÎµÏÏ„ÎµÏÎ·Ï‚ (ÎºÎ±Î¹ ÏƒÏ…Ï‡Î½Î¬ Ï€ÏÏŽÏ„Î·Ï‚) Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚ Î±Ï€ÏŒ Ï€Î¬ÏÎ± Ï€Î¿Î»Î»Î¿ÏÏ‚ Î±Î»Î»ÏŒÎ³Î»Ï‰ÏƒÏƒÎ¿Ï…Ï‚ (Î±Î»Î»Î¬ ÎºÎ±Î¹ Î±Ï€ÏŒ ÎµÎ»Î»Î·Î½ÏŒÏ†Ï‰Î½Î¿Ï…Ï‚ Ï€Î¿Ï… Î¼Î¹Î»Î¿ÏÏƒÎ±Î½ Ï€ÏÏ‰Ï„ÏÏ„ÎµÏÎ± Î¼Î¹Î± Î¬Î»Î»Î· ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î´Î¹Î¬Î»ÎµÎºÏ„Î¿) Î®Ï„Î±Î½ ÏƒÎ±ÏÏ‰Ï„Î¹ÎºÎÏ‚ Î±Î»Î»Î±Î³ÎÏ‚ ÏƒÎµ ÏŒÎ»Î± Ï„Î± ÎµÏ€Î¯Ï€ÎµÎ´Î± Ï„Î·Ï‚ Î¼Î¿ÏÏ†Î¿Î»Î¿Î³Î¯Î±Ï‚ Ï„Î·Ï‚. ÎˆÏ„ÏƒÎ¹:
+
+    * Î— Ï€ÏÎ¿Ï†Î¿ÏÎ¬ Î¬Î»Î»Î±Î¾Îµ ÏÎ¹Î¶Î¹ÎºÎ¬ Î¼Îµ ÎºÏ…ÏÎ¹ÏŒÏ„ÎµÏÎ¿ Ï‡Î±ÏÎ±ÎºÏ„Î·ÏÎ¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÏŒ Ï„Î·Î½ Ï€ÏÎ¿Ï†Î¿ÏÎ¬ Ï„Ï‰Î½ ÎµÎ¹, Î·, Ï…, Ï…Î¹ Ï‰Ï‚ "Î¹" (Î¹Ï‰Ï„Î±ÎºÎ¹ÏƒÎ¼ÏŒÏ‚) ÎºÎ±Î¹ Ï„Î·Î½ Î±Ï€ÏŽÎ»ÎµÎ¹Î± Ï„Ï‰Î½ Ï†Î¸ÏŒÎ³Î³Ï‰Î½ F (w) ÎºÎ±Î¹ H (Î´Î±ÏƒÎµÎ¯Î±).
+    * ÎŸ Î”Ï…ÏŠÎºÏŒÏ‚ Î±ÏÎ¹Î¸Î¼ÏŒÏ‚, Ï„Î¿ Î±Ï€Î±ÏÎÎ¼Ï†Î±Ï„Î¿ ÎºÎ±Î¹ Î· ÎœÎÏƒÎ· Ï†Ï‰Î½Î® Ï‡Î¬Î¸Î·ÎºÎ±Î½.
+    * Î‘Ï€Î»Î¿Ï€Î¿Î¹Î®Î¸Î·ÎºÎµ ÏƒÎ·Î¼Î±Î½Ï„Î¹ÎºÎ¬ Ï„Î¿ ÏƒÏÏƒÏ„Î·Î¼Î± ÎºÎ»Î¯ÏƒÎ·Ï‚ Î¿Î½Î¿Î¼Î¬Ï„Ï‰Î½ ÎºÎ±Î¹ ÏÎ·Î¼Î¬Ï„Ï‰Î½.
+
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ® ÎšÎ¿Î¹Î½Î®
+
+Î¤Î¿ Î±Ï€Î¿Ï„ÎÎ»ÎµÏƒÎ¼Î± ÏŒÎ»Ï‰Î½ Î±Ï…Ï„ÏŽÎ½ Ï„Ï‰Î½ Î¼ÎµÏ„Î±Î²Î¿Î»ÏŽÎ½ Î®Ï„Î±Î½ Î· Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ® ÎšÎ¿Î¹Î½Î®, Î· Î¿Ï€Î¿Î¯Î± Î¼Î±ÏÏ„Ï…ÏÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ ÎºÏ…ÏÎ¯Ï‰Ï‚ ÏƒÏ„Î·Î½ ÎšÎ±Î¹Î½Î® Î”Î¹Î±Î¸Î®ÎºÎ·. Î•Î¯Î½Î±Î¹ Ï‡Î±ÏÎ±ÎºÏ„Î·ÏÎ¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÏŒ ÏŒÏ„Î¹ Ï„Î·Î½ Î¯Î´Î¹Î± ÎµÏ€Î¿Ï‡Î® ÎÏ‡Î¿Ï…Î¼Îµ ÎºÎ±Î¹ Ï„Î¿Ï…Ï‚ Ï€ÏÏŽÏ„Î¿Ï…Ï‚ Î‘Ï„Ï„Î¹ÎºÎ¹ÏƒÏ„ÎÏ‚, Î±Ï…Ï„Î¿ÏÏ‚ Ï€Î¿Ï… Î¸ÎµÏ‰ÏÎ¿ÏÏƒÎ±Î½ Î±Ï€Î±ÏÎ±Î¯Ï„Î·Ï„Î· Ï„Î· Î´Î¹Î±Ï„Î®ÏÎ·ÏƒÎ· Ï„Î·Ï‚ "Î±Ï…Î¸ÎµÎ½Ï„Î¹ÎºÎ®Ï‚" Î‘Ï„Ï„Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î”Î¹Î±Î»ÎÎºÏ„Î¿Ï…, Ï„Î¿Ï…Î»Î¬Ï‡Î¹ÏƒÏ„Î¿Î½ ÏƒÏ„Î¿ Î³ÏÎ±Ï€Ï„ÏŒ Î»ÏŒÎ³Î¿.
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+ÎœÎµÏƒÎ±Î¹Ï‰Î½Î¹ÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+
+Î— Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÏƒÏ„Î¹ÎºÎ® ÎšÎ¿Î¹Î½Î® ÎµÎ¾ÎµÎ»Î¯Ï‡Î¸Î·ÎºÎµ ÏƒÏ„Î· ÎœÎµÏƒÎ±Î¹Ï‰Î½Î¹ÎºÎ® Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®, Î· Î¿Ï€Î¿Î¯Î± Î¼Î±ÏÏ„Ï…ÏÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ ÎºÏ…ÏÎ¯Ï‰Ï‚ Î±Ï€ÏŒ Î´Î·Î¼Î¿Ï„Î¹ÎºÎ¬ Ï„ÏÎ±Î³Î¿ÏÎ´Î¹Î±. Î¤ÎµÎ»ÎµÏ…Ï„Î±Î¯Î± Ï†Ï‰Î½Î¿Î»Î¿Î³Î¹ÎºÎ® Î¼ÎµÏ„Î±Î²Î¿Î»Î® ÎºÎ±Ï„Î¬ Ï„Î¿ 10Î¿ Î±Î¹ÏŽÎ½Î± Î®Ï„Î±Î½ Î¿ Î¹Ï‰Ï„Î±ÎºÎ¹ÏƒÎ¼ÏŒÏ‚ ÎºÎ±Î¹ Ï„Î¿Ï… "Î¿Î¹" Ï€Î¿Ï… Ï‰Ï‚ Ï„ÏŒÏ„Îµ ÎµÎ¾Î±ÎºÎ¿Î»Î¿Ï…Î¸Î¿ÏÏƒÎµ Î½Î± Ï€ÏÎ¿Ï†ÎÏÎµÏ„Î±Î¹ ÏƒÎ± Î´Î¯Ï†Î¸Î¿Î³Î³Î¿Ï‚.
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+ÎÎÎ± Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®
+
+Î¤Î± ÏŒÏÎ¹Î± Î¼ÎµÏ„Î±Î¾Ï ÎÎÎ±Ï‚ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ ÎºÎ±Î¹ ÎœÎµÏƒÎ±Î¹Ï‰Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î´ÎµÎ½ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î¹Î´Î¹Î±Î¯Ï„ÎµÏÎ± ÏƒÎ±Ï†Î®, Ï€Î¬Î½Ï„Ï‰Ï‚ Ï„Î¿Ï€Î¿Î¸ÎµÏ„Î¿ÏÎ½Ï„Î±Î¹ Ï‡Î¿Î½Î´ÏÎ¹ÎºÎ¬ ÎºÎ¬Ï€Î¿Ï… ÏƒÏ„Î± Ï„ÎµÎ»ÎµÏ…Ï„Î±Î¯Î± Ï‡ÏÏŒÎ½Î¹Î± Ï„Î¿Ï… Î’Ï…Î¶Î±Î½Ï„Î¯Î¿Ï…. ÎšÎ±Ï„Î¬ Ï„Î·Î½ Ï€ÎµÏÎ¯Î¿Î´Î¿ Î±Ï…Ï„Î® (ÎºÎ±Î¸ÏŽÏ‚ ÎºÎ±Î¹ ÏƒÏ„Î·Î½ Î¤Î¿Ï…ÏÎºÎ¿ÎºÏÎ±Ï„Î¯Î±) ÎµÎ¯Ï‡Î±Î¼Îµ Î¼Î¯Î± ÎµÎ¾Î¯ÏƒÎ¿Ï… ÎÎ½Ï„Î¿Î½Î· Î´Î¹Î±Î»ÎµÎºÏ„Î¹ÎºÎ® Î´Î¹Î±Ï†Î¿ÏÎ¿Ï€Î¿Î¯Î·ÏƒÎ· Î· Î¿Ï€Î¿Î¯Î± ÏƒÏ…Î½ÎµÏ‡Î¯Î¶Î¿Î½Ï„Î±Î½ Î¼ÎÏ‡ÏÎ¹ Ï€ÏÎ¹Î½ Î¼ÎµÏÎ¹ÎºÎÏ‚ Î´ÎµÎºÎ±ÎµÏ„Î¯ÎµÏ‚.
+
+Î— ÏƒÎ·Î¼ÎµÏÎ¹Î½Î® ÎÎÎ± Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® (Î”Î·Î¼Î¿Ï„Î¹ÎºÎ®) Ï€ÎµÏÎ¹Î³ÏÎ¬Ï†ÎµÏ„Î±Î¹ Î¼Îµ Î±ÏÎºÎµÏ„Î® ÏƒÎ±Ï†Î®Î½ÎµÎ¹Î± ÏƒÏ„Î· Î“ÏÎ±Î¼Î¼Î±Ï„Î¹ÎºÎ® Ï„Î¿Ï… ÎœÎ±Î½ÏŒÎ»Î· Î¤ÏÎ¹Î±Î½Ï„Î±Ï†Ï…Î»Î»Î¯Î´Î·. Î— Î³ÏÎ±Î¼Î¼Î±Ï„Î¹ÎºÎ® Ï„Î·Ï‚ Ï€Î±ÏÎ±Î¼ÎÎ½ÎµÎ¹ Î±ÏÎºÎµÏ„Î¬ ÏƒÏÎ½Î¸ÎµÏ„Î· (Î¹Î´Î¹Î±Î¯Ï„ÎµÏÎ± ÏƒÎµ ÏŒ,Ï„Î¹ Î±Ï†Î¿ÏÎ¬ Ï„Î¿ ÏÎ®Î¼Î± ÏŒÏ€Î¿Ï… Î¿Î¹ Î±ÏÏ‡Î±ÏŠÏƒÎ¼Î¿Î¯ Î´Îµ ÏƒÏ€Î±Î½Î¯Î¶Î¿Ï…Î½ ÎºÎ±Î¸ÏŒÎ»Î¿Ï…) ÎºÎ±Î¹ Ï„Î¿ Î»ÎµÎ¾Î¹Î»ÏŒÎ³Î¹ÏŒ Ï„Î·Ï‚ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î¹Î´Î¹Î±Î¯Ï„ÎµÏÎ± Ï€Î»Î¿ÏÏƒÎ¹Î¿.
+
+ÎˆÏ‡Î¿Ï…Î½ ÎµÎ¹Ï€Ï‰Î¸ÎµÎ¯ Ï€Î¿Î»Î»Î¬ Î³Î¹Î± Ï„Î·Î½ Î±Î¾Î¯Î± Ï„Î·Ï‚ ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚. Î Î¿Î»Î»Î¬ Î±Ï€ÏŒ Î±Ï…Ï„Î¬ Î´ÎµÎ½ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Ï…Ï€ÎµÏÎ²Î¿Î»ÎÏ‚. Î“Î¹Î± Ï€Î±ÏÎ¬Î´ÎµÎ¹Î³Î¼Î± ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î³ÎµÎ³Î¿Î½ÏŒÏ‚ ÏŒÏ„Î¹ Ï‡Î¹Î»Î¹Î¬Î´ÎµÏ‚ ÎµÏ€Î¹ÏƒÏ„Î·Î¼Î¿Î½Î¹ÎºÎ¿Î¯ ÏŒÏÎ¿Î¹ ÏƒÏ„Î¹Ï‚ ÎµÏ…ÏÏ‰Ï€Î±ÏŠÎºÎÏ‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬ "Î´Î¬Î½ÎµÎ¹Î±" (Î¿Î¹ Ï€ÎµÏÎ¹ÏƒÏƒÏŒÏ„ÎµÏÎ¿Î¹ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ ÏŒÏÎ¿Î¹ Ï€Î¿Ï… Ï†Ï„Î¹Î¬Ï‡Î¸Î·ÎºÎ±Î½ Î±Ï€ÏŒ Î¾ÎÎ½Î¿Ï…Ï‚ ÏƒÎµ Î¼Î¹Î± ÎµÏ€Î¿Ï‡Î® Ï€Î¿Ï… Ï„Î± ÎµÎ»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ¬ Î®Ï„Î±Î½ Î· ÎºÎ±Ï„' ÎµÎ¾Î¿Ï‡Î®Î½ Î±ÎºÎ±Î´Î·Î¼Î±ÏŠÎºÎ® Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±). ÎŠÏƒÏ‰Ï‚ Î· Î±Î¾Î¯Î± Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î±Ï€Î¿Î´Î¯Î´ÎµÏ„Î±Î¹ ÎºÎ±Î»ÏÏ„ÎµÏÎ± Î±Ï€ÏŒ Ï„Î¿Î½ ÎŸÎ´Ï…ÏƒÏƒÎÎ± Î•Î»ÏÏ„Î·:
+
+Î•Î´ÏŽ ÎºÎ±Î¹ Ï„ÏÎ¹Î¬Î½Ï„Î± Î±Î¹ÏŽÎ½ÎµÏ‚, Î´ÎµÎ½ Ï…Ï€Î®ÏÎ¾Îµ Î¿ÏÏ„Îµ ÎÎ½Î±Ï‚ ÏƒÏ„Î¿Î½ Î¿Ï€Î¿Î¯Î¿ Î½Î± Î¼Î· Î³ÏÎ¬Ï†Ï„Î·ÎºÎµ Ï€Î¿Î¯Î·ÏƒÎ· ÏƒÏ„Î·Î½ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ® Î“Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±.
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î¦Ï‰Î½Î·Ï„Î¹ÎºÎ®
+
+
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î“ÏÎ±Ï†Î®
+
+Î— Ï€ÏÏŽÏ„Î· Î³ÏÎ±Ï†Î® Ï€Î¿Ï… Î±Ï€Î¿Î´ÎµÎ´ÎµÎ¹Î³Î¼ÎÎ½Î± Ï‡ÏÎ·ÏƒÎ¹Î¼Î¿Ï€Î¿Î¹Î®Î¸Î·ÎºÎµ Î³Î¹Î± Ï„Î· Î³ÏÎ±Ï†Î® Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚ ÎµÎ¯Î½Î±Î¹ Î“ÏÎ±Î¼Î¼Î¹ÎºÎ® Î’ Ï€ÎµÏÎ¯Ï€Î¿Ï… Ï„Î¿Î½ 15Î¿ Î±Î¹ÏŽÎ½Î± Ï€.Î§.. Î¤Î¿Î½ 9Î¿ Î±Î¹ÏŽÎ½Î± Ï€.Î§. Î¬ÏÏ‡Î¹ÏƒÎµ Î½Î± Ï‡ÏÎ·ÏƒÎ¹Î¼Î¿Ï€Î¿Î¹ÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ Ï„Î¿ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÏŒ Î±Î»Ï†Î¬Î²Î·Ï„Î¿, Ï„Î¿ Î¿Ï€Î¿Î¯Î¿ Î¼Îµ ÎºÎ¬Ï€Î¿Î¹ÎµÏ‚ Î±Î»Î»Î±Î³ÎÏ‚ Ï‡ÏÎ·ÏƒÎ¹Î¼Î¿Ï€Î¿Î¹ÎµÎ¯Ï„Î±Î¹ ÎºÎ±Î¹ ÏƒÎ®Î¼ÎµÏÎ±.
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î’Î»ÎÏ€Îµ Î•Ï€Î¯ÏƒÎ·Ï‚
+
+    * Î“ÏÎ±Î¼Î¼Î¹ÎºÎ® Î‘
+    * Î“ÏÎ±Î¼Î¼Î¹ÎºÎ® Î’
+    * ÎšÎ±Î¸Î±ÏÎµÏÎ¿Ï…ÏƒÎ±
+    * ÎšÎ±Ï„Î¬Î»Î¿Î³Î¿Ï‚ Î³Î»Ï‰ÏƒÏƒÏŽÎ½ Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î¬Î´Î±Ï‚
+
+[Î•Ï€ÎµÎ¾ÎµÏÎ³Î±ÏƒÎ¯Î±]
+
+Î•Î¾Ï‰Ï„ÎµÏÎ¹ÎºÎÏ‚ ÏƒÏ…Î½Î´ÎÏƒÎµÎ¹Ï‚
+
+    * Abnet. ÎŸ ÎšÏŒÎ¼Î²Î¿Ï‚ Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎ®Ï‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎ±Ï‚
+
+Î‘Î½Î±ÎºÏ„Î®Î¸Î·ÎºÎµ Î±Ï€ÏŒ "http://el.wikipedia.org/wiki/%CE%95%CE%BB%CE%BB%CE%B7%CE%BD%CE%B9%CE%BA%CE%AE_%CE%B3%CE%BB%CF%8E%CF%83%CF%83%CE%B1"
+
+ÎšÎ±Ï„Î·Î³Î¿ÏÎ¯ÎµÏ‚ ÏƒÎµÎ»Î¯Î´Ï‰Î½: Î“Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚ Ï„Î·Ï‚ Î•Î»Î»Î¬Î´Î±Ï‚ | Î•Î»Î»Î·Î½Î¹ÎºÎÏ‚ Î³Î»ÏŽÏƒÏƒÎµÏ‚


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/greek-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-28592.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-28592.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-28592.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,179 @@
+It is copied from Wikipedia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelv
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+Besorolás
+
+A magyar nyelv besorolása nyelvészeti körökben nem képezi vita tárgyát: az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.
+[szerkesztés]
+
+Földrajzi eloszlás
+
+A magyart Magyarországon kívül többek között a környezõ Kárpát-medencei országokban beszélik: (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia (fõként Erdélyben), Szerbia és Montenegró (a Vajdaságban), Horvátország, Szlovénia).
+[szerkesztés]
+
+Beszélõk száma
+
+Beszélõinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. - Az Európai Unióban anyanyelvileg, vagyis etnikai magyarként kb. 12 millió magyar él. 13 millióan beszélik az Európai Unióban a magyar nyelvet elsõ vagy második nyelvként. A magyar nyelvet a nyelvek sorában a 66. helyre tesszük az anyanyelvileg beszélõk száma szerint.
+
+A Földön 30 millió magyar származású ember él, nagyobb részük a nyelvet nem beszéli. A beolvadás (asszimiláció) szempontjából több szempontból is beoszhatjuk õket: a beolvadás az angol, spanyol, szlovák, román, szerb-horvát nyelvekbe valamint a magyarab, berber és arab nyelvekbe történt, de a német, cseh és más nyelvterületek is jelentõs számú magyart olvasztottak magukba.
+[szerkesztés]
+
+Írás
+
+A magyar nyelv a latin írást használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális magyar betûvel.
+
+A latin írásjegyek elõtt a nyelvet rovásírással írták. A magyar rovásírás néhány kutató szerint az i. e. 5. században már létezett és használt írás volt, ennek eldöntéséhez a jelenlegi adatok valójában nem elégségesek. Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betûs írásunk õsét (néhány írásjel eltért a ma használatostól). Ekkor az ország hivatalos nyelve a latin nyelv lett. A magyar nyelv 1844 óta Magyarország hivatalos nyelve.
+[szerkesztés]
+
+Nyelvjárások
+
+Nyolc fõ nyelvjárást tartanak számon:
+
+    * tiszai (más néven: alföldi),
+    * dunántúli,
+    * déli (más néven: Duna-Tisza-közi),
+    * északkeleti,
+    * palóc (más néven: északnyugati),
+    * mezõségi (más néven: Királyhágón túli),
+    * nyugati,
+    * székely,
+    * csángó.
+
+(A mai hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlõdött ki.)
+[szerkesztés]
+
+Származás
+
+A nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor eredet mellett a türk (turáni) és a sumér eredet, továbbá az õsnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján az uralkodó nyelvtudományi irányzat csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint:
+
+    "A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetõvé. Azaz: túl jól mûködik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más." [1]
+
+A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (agglutináció, nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk, ami nem kis részben az egyes tövekbõl eredõ gazdag szóbokroknak köszönhetõ (gyökök.) A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentõsen befolyásolták.
+
+A nyelvrokonság - egyéb társadalmi tényezõk folytán - nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek vér szerinti rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz. (Errõl bõvebben lásd: Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Galenus, 2003.)
+[szerkesztés]
+
+Történet, kialakulás
+
+    Korszakairól lásd: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban
+
+Önálló fejlõdése az õsmagyar korban indult meg, majd az ómagyar korban jelentek meg írott szórványok, szövegemlékek (elsõ szövegemlék a tihanyi apátság alapítólevelében található, az elsõ összefüggõ szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom). A középmagyar kor jelzi az elsõ magyar nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi, Balassi) - ez a korszak már nem különbözik lényegesen a mai nyelvtõl. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a modern irodalmi nyelv, a 18-19. századi írók, költõk, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével).
+[szerkesztés]
+
+Szókincs
+
+A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetû (A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.), szóelõfordulás szerint azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz és angol eredetû szó található nyelvünkben. A magyar nyelv szavainak száma az önálló jelentésû összetett szavakat is beleértve kb. 240 000-re tehetõ.
+
+Részletesen lásd: Magyar szókincs
+[szerkesztés]
+
+Jellemzõk, sajátosságok
+[szerkesztés]
+
+Hangtan
+
+Jellemzõ rá az elsõ szótagra esõ hangsúly (ebben a finnugor és a szlovák nyelvekre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról - zöldülésetekrõl), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetõvé teszi az antik idõmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók elõtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemzõ (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak .
+[szerkesztés]
+
+Alaktan
+
+Az agglutináló jelleg toldalékok halmozását is lehetõvé teszi (a finnugor, perzsa, baszk, sumér és a török nyelvekhez hasonlóan). Szintén jellemzõ a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidõ (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik a habeo ige ("én birtoklok valamit" helyett "nekem van valamim"). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan ("alanyi") és a határozott ("tárgyas") ragozást: olvasok, olvasom, a fõnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban is megtalálható).
+[szerkesztés]
+
+Mondattan
+
+A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejû, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár O, elmarad a 'van'). Szórendi szempontból a magyar az SOV nyelvek közé sorolható (alany-tárgy-állítmány), bár a magyar mondat kitüntetett összetevõi valójában nem ezek, hanem a topik és a fókusz (vagy téma és réma; az ismertnek tekintett információ, amirõl állítást teszünk, és az újonnan említett, hangsúlyos információ, ami az állítás magvát alkotja). A magyar nyelv újabb kutatásai elsõként mutattak rá az utóbbi felbontás jelentõségére a nyelvek általános leírásában.
+
+    A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektõl. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige elõtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai mûveleteket kifejezõ mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevezõ topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejezõ fókusz.
+
+        Forrás: É. Kiss Katalin: A nyelv formális rendszerének leírása
+
+[szerkesztés]
+
+Idézetek
+
+Ács Tivadar Akik elvándoroltak címû mûvében (1940) így ír az angol Sir John Bowring-ról [2]:
+
+    "Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek õszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sõt matézis, az erõ, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az õ nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetõk, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különbözõ népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, melyen az idõk viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idõk változásától függõ kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitõl. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élõ emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellõzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kõbõl készült padlatait sem tudják m
 egmagyarázni. Honnan, melyik hegységbõl vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az elsõ tételét: >Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige<."
+
+[szerkesztés]
+
+Lásd még
+
+    * A magyar nyelv eredete
+    * A finnugor elmélet kritikája
+    * A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel
+    * Árvíztûrõ tükörfúrógép
+    * Magyar nyelvû forrásszövegek a Wikisource-ban
+    * Magyar szókincs
+
+[szerkesztés]
+
+Külsõ hivatkozások
+
+    * A magyar nyelv fóruma
+    * A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)
+    * Nehéz-e a magyar nyelv? (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Élet és Tudomány, 2000/12.)
+    * A magyar nyelv 20. sz.-i változásai (Pusztai Ferenc)
+
+[szerkesztés]
+
+Nyelvtan
+
+    * Magyar nyelvtani táblázatok
+
+[szerkesztés]
+
+Nyelvmûvelés (pro és kontra)
+
+    * A magyar nyelvmûvelés állapota - Balázs Géza írása a Magyar Nyelvõrben
+    * A nyelvmûvelés kártékonyságáról és ármánykodásáról
+    * Egy emberközpontú nyelvmûveló - Margócsy József írása Lõrincze Lajosról és a nyelvmûvelésrõl
+    * Modern Talking - Nádasdy Ádám cikkeinek gyûjteménye a Magyar Narancs sorozatából
+
+    * szaknyelvi igényesség
+
+[szerkesztés]
+
+Származás
+
+    * Marácz László cikke a finnugor elméletrõl
+    * Lange Irén: A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörõ lingvisztikai szemszögbõl
+
+[szerkesztés]
+
+Egyéb
+
+    * Illyés Gyula: Ki a magyar?
+    * Küszöbszint a magyar mint idegen nyelven (Mûegyetemi Távoktatási és Felnõttképzési Központ)
+    * Debreceni Nyári Egyetem, a magyarnyelv-oktatás egyik specialistája
+    * Magyaróra: Új utak a magyar nyelvhez
+    * Magyarok a Kárpát-medencében
+    * Pusztai Ferenc cikke az általa szerkesztett, átdolgozott Magyar értelmezõ kéziszótárról (PDF)
+    * Magyar Nemzeti Szövegtár (az MTA 153,7 millió szövegszót tartalmazó adatbázisa többféle kortárs szövegbõl; ingyenes regisztrációval böngészhetõ)
+    * Dr. Végvári József: Anyanyelvemrõl, huszonegy tételben. A magyar nyelv és a hivatalos nyelvészet a szerves mûveltség szempontjából
+
+[szerkesztés]
+
+Külsõ hivatkozások angolul
+
+    * Hungarian language (Ethnologue.com)
+    * Numerals of some Uralic languages
+    * Uralic page
+    * Hungarian Profile
+    * A Hungarian Language Course by Aaron Rubin
+    * Study Hungarian! (AFS.com)
+    * Hungarian Lessons (Hungarotips.com)
+    * Hungarian Phrase Guides
+
+[szerkesztés]
+
+További irodalom
+
+    * É. Kiss Katalin - Kiefer Ferenc - Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
+    * Keresztes László: Gyakorlati magyar nyelvtan (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
+    * Végvári József: "És mégsem mozog ..." - tanulmányok anyanyelvrõl, hitrõl, tudománytörténetrõl és nevelésrõl, világképrõl, szerves mûveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Fõnix Könyvmûhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 .
+
+A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelv"
+
+Lapkategóriák: Lektorálandó lapok | Vitatott semlegesség | Magyar nyelv


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-28592.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,179 @@
+ï»¿It is copied from Wikipedia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelv
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+BesorolÃ¡s
+
+A magyar nyelv besorolÃ¡sa nyelvÃ©szeti kÃ¶rÃ¶kben nem kÃ©pezi vita tÃ¡rgyÃ¡t: az urÃ¡li nyelvcsalÃ¡d tagja, ezen belÃ¼l a finnugor nyelvek kÃ¶zÃ© tartozik.
+[szerkesztÃ©s]
+
+FÃ¶ldrajzi eloszlÃ¡s
+
+A magyart MagyarorszÃ¡gon kÃvÃ¼l tÃ¶bbek kÃ¶zÃ¶tt a kÃ¶rnyezÅ‘ KÃ¡rpÃ¡t-medencei orszÃ¡gokban beszÃ©lik: (Ausztria, SzlovÃ¡kia, Ukrajna, RomÃ¡nia (fÅ‘kÃ©nt ErdÃ©lyben), Szerbia Ã©s MontenegrÃ³ (a VajdasÃ¡gban), HorvÃ¡torszÃ¡g, SzlovÃ©nia).
+[szerkesztÃ©s]
+
+BeszÃ©lÅ‘k szÃ¡ma
+
+BeszÃ©lÅ‘inek szÃ¡ma kb. 14,5 milliÃ³ (ezzel az urÃ¡li nyelvcsalÃ¡d legnÃ©pesebb tagja), kÃ¶zÃ¼lÃ¼k kb. 10 milliÃ³an Ã©lnek MagyarorszÃ¡gon. A magyar nyelv MagyarorszÃ¡g hivatalos nyelve Ã©s az EurÃ³pai UniÃ³ hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovÃ©n mellett SzlovÃ©nia hÃ¡rom jÃ¡rÃ¡sÃ¡ban (DobrÃ³nak, Hodos Ã©s Lendva), valamint a VajdasÃ¡gban. - Az EurÃ³pai UniÃ³ban anyanyelvileg, vagyis etnikai magyarkÃ©nt kb. 12 milliÃ³ magyar Ã©l. 13 milliÃ³an beszÃ©lik az EurÃ³pai UniÃ³ban a magyar nyelvet elsÅ‘ vagy mÃ¡sodik nyelvkÃ©nt. A magyar nyelvet a nyelvek sorÃ¡ban a 66. helyre tesszÃ¼k az anyanyelvileg beszÃ©lÅ‘k szÃ¡ma szerint.
+
+A FÃ¶ldÃ¶n 30 milliÃ³ magyar szÃ¡rmazÃ¡sÃº ember Ã©l, nagyobb rÃ©szÃ¼k a nyelvet nem beszÃ©li. A beolvadÃ¡s (asszimilÃ¡ciÃ³) szempontjÃ¡bÃ³l tÃ¶bb szempontbÃ³l is beoszhatjuk Å‘ket: a beolvadÃ¡s az angol, spanyol, szlovÃ¡k, romÃ¡n, szerb-horvÃ¡t nyelvekbe valamint a magyarab, berber Ã©s arab nyelvekbe tÃ¶rtÃ©nt, de a nÃ©met, cseh Ã©s mÃ¡s nyelvterÃ¼letek is jelentÅ‘s szÃ¡mÃº magyart olvasztottak magukba.
+[szerkesztÃ©s]
+
+ÃrÃ¡s
+
+A magyar nyelv a latin ÃrÃ¡st hasznÃ¡lja, kiegÃ©szÃtve annak Ã¡bÃ©cÃ©jÃ©t nÃ©hÃ¡ny speciÃ¡lis magyar betÅ±vel.
+
+A latin ÃrÃ¡sjegyek elÅ‘tt a nyelvet rovÃ¡sÃrÃ¡ssal ÃrtÃ¡k. A magyar rovÃ¡sÃrÃ¡s nÃ©hÃ¡ny kutatÃ³ szerint az i. e. 5. szÃ¡zadban mÃ¡r lÃ©tezett Ã©s hasznÃ¡lt ÃrÃ¡s volt, ennek eldÃ¶ntÃ©sÃ©hez a jelenlegi adatok valÃ³jÃ¡ban nem elÃ©gsÃ©gesek. Szent IstvÃ¡n kirÃ¡ly korÃ¡ban a keresztÃ©nysÃ©gre valÃ³ Ã¡ttÃ©rÃ©skor bevezettÃ©k a ma hasznÃ¡lt latin betÅ±s ÃrÃ¡sunk Å‘sÃ©t (nÃ©hÃ¡ny ÃrÃ¡sjel eltÃ©rt a ma hasznÃ¡latostÃ³l). Ekkor az orszÃ¡g hivatalos nyelve a latin nyelv lett. A magyar nyelv 1844 Ã³ta MagyarorszÃ¡g hivatalos nyelve.
+[szerkesztÃ©s]
+
+NyelvjÃ¡rÃ¡sok
+
+Nyolc fÅ‘ nyelvjÃ¡rÃ¡st tartanak szÃ¡mon:
+
+    * tiszai (mÃ¡s nÃ©ven: alfÃ¶ldi),
+    * dunÃ¡ntÃºli,
+    * dÃ©li (mÃ¡s nÃ©ven: Duna-Tisza-kÃ¶zi),
+    * Ã©szakkeleti,
+    * palÃ³c (mÃ¡s nÃ©ven: Ã©szaknyugati),
+    * mezÅ‘sÃ©gi (mÃ¡s nÃ©ven: KirÃ¡lyhÃ¡gÃ³n tÃºli),
+    * nyugati,
+    * szÃ©kely,
+    * csÃ¡ngÃ³.
+
+(A mai hivatalos nyelv az Ã©szakkeleti nyelvjÃ¡rÃ¡sbÃ³l fejlÅ‘dÃ¶tt ki.)
+[szerkesztÃ©s]
+
+SzÃ¡rmazÃ¡s
+
+A nyelvrokonsÃ¡g tÃ©mÃ¡ja szÃ¡zadok Ã³ta vitatott tÃ©ma: a finnugor eredet mellett a tÃ¼rk (turÃ¡ni) Ã©s a sumÃ©r eredet, tovÃ¡bbÃ¡ az Å‘snyelv elmÃ©lete is felmerÃ¼lt. Jelenlegi ismereteink Ã©s a bevett kutatÃ¡si mÃ³dszerek alapjÃ¡n az uralkodÃ³ nyelvtudomÃ¡nyi irÃ¡nyzat csak a finnugor rokonsÃ¡got fogadja el. NÃ¡dasdy ÃdÃ¡m szerint:
+
+    "A hangvÃ¡ltozÃ¡sok Ã©s a nyelvtani szerkezet Ã¶rÃ¶klÃ¶tt volta mÃ¡s nyelvcsoporttal valÃ³ rokonÃtÃ¡st jelen tudÃ¡sunk szerint nem tesz lehetÅ‘vÃ©. Azaz: tÃºl jÃ³l mÅ±kÃ¶dik a finnugor rokonÃtÃ¡s, Ã©s tÃºl rosszul bÃ¡rmi mÃ¡s." [1]
+
+A finnugor nyelvi kapcsolat egyrÃ©szt az alapszÃ³kincs Ã¶sszevetÃ©sÃ©vel, mÃ¡srÃ©szt a rendszeres hangmegfelelÃ©sekkel (pl. a magyar f hangnak mÃ¡s finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrÃ©szt a nyelvi rendszer hasonlÃ³sÃ¡gÃ¡val (agglutinÃ¡ciÃ³, nyelvtani nemek hiÃ¡nya stb.) igazolhatÃ³. Egy Ã¡tlagos mai magyar szÃ¶veg elemzÃ©se sorÃ¡n a finnugor, azaz magyar szavak arÃ¡nyÃ¡t kb. 90%-nak talÃ¡ljuk, ami nem kis rÃ©szben az egyes tÃ¶vekbÅ‘l eredÅ‘ gazdag szÃ³bokroknak kÃ¶szÃ¶nhetÅ‘ (gyÃ¶kÃ¶k.) A nyelv mai jellegÃ©t termÃ©szetesen egyÃ©b nyelvek is jelentÅ‘sen befolyÃ¡soltÃ¡k.
+
+A nyelvrokonsÃ¡g - egyÃ©b tÃ¡rsadalmi tÃ©nyezÅ‘k folytÃ¡n - nem mindig van kÃ¶zvetlen Ã¶sszefÃ¼ggÃ©sben a nÃ©pek vÃ©r szerinti rokonsÃ¡gÃ¡val, tehÃ¡t a nÃ©pessÃ©ggenetikai kutatÃ¡sok csak tÃ¡mpontkÃ©nt szolgÃ¡lhatnak a nyelvÃ©szeti kutatÃ¡sokhoz. (ErrÅ‘l bÅ‘vebben lÃ¡sd: Czeizel Endre: A magyarsÃ¡g genetikÃ¡ja. Galenus, 2003.)
+[szerkesztÃ©s]
+
+TÃ¶rtÃ©net, kialakulÃ¡s
+
+    KorszakairÃ³l lÃ¡sd: NyelvtÃ¶rtÃ©neti korszakok a magyarban
+
+Ã–nÃ¡llÃ³ fejlÅ‘dÃ©se az Å‘smagyar korban indult meg, majd az Ã³magyar korban jelentek meg Ãrott szÃ³rvÃ¡nyok, szÃ¶vegemlÃ©kek (elsÅ‘ szÃ¶vegemlÃ©k a tihanyi apÃ¡tsÃ¡g alapÃtÃ³levelÃ©ben talÃ¡lhatÃ³, az elsÅ‘ Ã¶sszefÃ¼ggÅ‘ szÃ¶vegek pedig a Halotti beszÃ©d Ã©s az Ã“magyar MÃ¡ria-siralom). A kÃ¶zÃ©pmagyar kor jelzi az elsÅ‘ magyar nyomtatvÃ¡nyok megjelenÃ©sÃ©t Ã©s a magyar kÃ¶ltÃ©szet kezdeteit (TinÃ³di, Balassi) - ez a korszak mÃ¡r nem kÃ¼lÃ¶nbÃ¶zik lÃ©nyegesen a mai nyelvtÅ‘l. Az Ãºjmagyar korban alakul ki az egysÃ©ges nemzeti nyelv Ã©s a modern irodalmi nyelv, a 18-19. szÃ¡zadi ÃrÃ³k, kÃ¶ltÅ‘k, valamint a nyelvÃºjÃtÃ¡s rÃ©vÃ©n (Kazinczy Ferenc vezetÃ©sÃ©vel).
+[szerkesztÃ©s]
+
+SzÃ³kincs
+
+A magyar nyelv szÃ³kincse a szÃ³tÃ¶veket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetÅ± (A nyelv Ã©s a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.), szÃ³elÅ‘fordulÃ¡s szerint azonban 80-90%-os arÃ¡nyt kapunk. Emellett szÃ¡mos irÃ¡ni, tÃ¼rk, szlÃ¡v, latin, nÃ©met, francia, olasz Ã©s angol eredetÅ± szÃ³ talÃ¡lhatÃ³ nyelvÃ¼nkben. A magyar nyelv szavainak szÃ¡ma az Ã¶nÃ¡llÃ³ jelentÃ©sÅ± Ã¶sszetett szavakat is beleÃ©rtve kb. 240 000-re tehetÅ‘.
+
+RÃ©szletesen lÃ¡sd: Magyar szÃ³kincs
+[szerkesztÃ©s]
+
+JellemzÅ‘k, sajÃ¡tossÃ¡gok
+[szerkesztÃ©s]
+
+Hangtan
+
+JellemzÅ‘ rÃ¡ az elsÅ‘ szÃ³tagra esÅ‘ hangsÃºly (ebben a finnugor Ã©s a szlovÃ¡k nyelvekre hasonlÃt), a magÃ¡nhangzÃ³-harmÃ³nia (barnulÃ¡sotokrÃ³l - zÃ¶ldÃ¼lÃ©setekrÅ‘l), valamint a magÃ¡nhangzÃ³-hosszÃºsÃ¡g Ã©s a hangsÃºly egymÃ¡stÃ³l fÃ¼ggetlen volta (amely szinte egyedÃ¼likÃ©nt lehetÅ‘vÃ© teszi az antik idÅ‘mÃ©rtÃ©kes verselÃ©s alkalmazÃ¡sÃ¡t). HangrendszerÃ©re ezenkÃvÃ¼l a lÃ¡gy mÃ¡ssalhangzÃ³k (ny, ty, gy), az aspirÃ¡latlan zÃ¡rhangok (h nÃ©lkÃ¼l ejtett p, t, k, szemben a germÃ¡n nyelvekkel) Ã©s a palatÃ¡lis magÃ¡nhangzÃ³k elÅ‘tti kemÃ©ny mÃ¡ssalhangzÃ³k jelenlÃ©te jellemzÅ‘ (azaz lehetsÃ©ges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben pÃ©ldÃ¡ul az orosszal). Nincsenek benne valÃ³di diftongusok (mint pÃ©ldÃ¡ul a finnben vagy nÃ©metben) Ã©s redukÃ¡lt magÃ¡nhangzÃ³k (mint pÃ©ldÃ¡ul az angolban, nÃ©metben). A speciÃ¡lis magyar a hang (mely a svÃ©dben Ã©s a perzsÃ¡ban is megvan) nehÃ©zsÃ©get okozhat a nyelvtanulÃ³knak .
+[szerkesztÃ©s]
+
+Alaktan
+
+Az agglutinÃ¡lÃ³ jelleg toldalÃ©kok halmozÃ¡sÃ¡t is lehetÅ‘vÃ© teszi (a finnugor, perzsa, baszk, sumÃ©r Ã©s a tÃ¶rÃ¶k nyelvekhez hasonlÃ³an). SzintÃ©n jellemzÅ‘ a tÃ¶bbfÃ©le alakvÃ¡ltozat mind a szÃ³tÃ¶vek, mind a toldalÃ©kok terÃ©n, a gazdag esetrendszer Ã©s az irÃ¡nyhÃ¡rmassÃ¡g (honnan? hol? hovÃ¡?) a helyhatÃ¡rozÃ³k hasznÃ¡latÃ¡ban. KevÃ©s az igeidÅ‘ (a mondÃ¡, mondja vala, mondta vala, mondtam lÃ©gyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a SzÃ©kelyfÃ¶ldÃ¶n viszont ma is aktÃvan hasznÃ¡ljÃ¡k a mondta volt formÃ¡t), Ã©s hiÃ¡nyzik a habeo ige ("Ã©n birtoklok valamit" helyett "nekem van valamim"). A magyar nyelv megkÃ¼lÃ¶nbÃ¶zteti a hatÃ¡rozatlan ("alanyi") Ã©s a hatÃ¡rozott ("tÃ¡rgyas") ragozÃ¡st: olvasok, olvasom, a fÅ‘nÃ©vi igenÃ©v pedig ragozhatÃ³ (lÃ¡tnom, lÃ¡tnod, lÃ¡tnia stb., amely egyÃ©bkÃ©nt a portugÃ¡lban is megtalÃ¡lhatÃ³).
+[szerkesztÃ©s]
+
+Mondattan
+
+A magyarban puszta nÃ©vszÃ³ is Ã¡llhat Ã¡llÃtmÃ¡nykÃ©nt (az oroszhoz hasonlÃ³an), a jelen idejÅ±, egyes Ã©s tÃ¶bbes szÃ¡m 3. szemÃ©lyben (pl. Pista tanÃ¡r O, elmarad a 'van'). SzÃ³rendi szempontbÃ³l a magyar az SOV nyelvek kÃ¶zÃ© sorolhatÃ³ (alany-tÃ¡rgy-Ã¡llÃtmÃ¡ny), bÃ¡r a magyar mondat kitÃ¼ntetett Ã¶sszetevÅ‘i valÃ³jÃ¡ban nem ezek, hanem a topik Ã©s a fÃ³kusz (vagy tÃ©ma Ã©s rÃ©ma; az ismertnek tekintett informÃ¡ciÃ³, amirÅ‘l Ã¡llÃtÃ¡st teszÃ¼nk, Ã©s az Ãºjonnan emlÃtett, hangsÃºlyos informÃ¡ciÃ³, ami az Ã¡llÃtÃ¡s magvÃ¡t alkotja). A magyar nyelv Ãºjabb kutatÃ¡sai elsÅ‘kÃ©nt mutattak rÃ¡ az utÃ³bbi felbontÃ¡s jelentÅ‘sÃ©gÃ©re a nyelvek Ã¡ltalÃ¡nos leÃrÃ¡sÃ¡ban.
+
+    A magyar nyelv termÃ©szettudomÃ¡nyos mÃ³dszerekkel valÃ³ vizsgÃ¡lata, azaz az elmÃºlt 25 Ã©v magyar generatÃv nyelvÃ©szete a magyart az emberi nyelvek olyan sajÃ¡tsÃ¡gos tÃpusakÃ©nt Ã¡llÃtotta elÃ©nk, mely fontos jellegzetessÃ©geiben kÃ¼lÃ¶nbÃ¶zik a legismertebb indoeurÃ³pai nyelvektÅ‘l. A magyarban a szÃ³rendet a mondat elemeinek nem a mondatrÃ©szi szerepe, azaz alany, tÃ¡rgy volta, hanem a logikai funkciÃ³ja hatÃ¡rozza meg. A magyar mondat ige elÅ‘tti nevezetes szerkezeti pozÃciÃ³it a logikai mÅ±veleteket kifejezÅ‘ mondatrÃ©szek foglaljÃ¡k el, kÃ¶ztÃ¼k a mondat logikai alanyÃ¡t megnevezÅ‘ topik, a disztributÃv kvantorok (pÃ©ldÃ¡ul a minden elemet tartalmazÃ³ mondatrÃ©szek), valamint a kizÃ¡rÃ³lagos azonosÃtÃ¡st kifejezÅ‘ fÃ³kusz.
+
+        ForrÃ¡s: Ã‰. Kiss Katalin: A nyelv formÃ¡lis rendszerÃ©nek leÃrÃ¡sa
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+IdÃ©zetek
+
+Ãcs Tivadar Akik elvÃ¡ndoroltak cÃmÅ± mÅ±vÃ©ben (1940) Ãgy Ãr az angol Sir John Bowring-rÃ³l [2]:
+
+    "Az angol kÃ¶vet hÃres nyelvtudÃ³s volt, s a magyar nyelvnek Å‘szinte bÃ¡mulÃ³ja. Ã–nÃ¶nmagÃ¡bÃ³l kÃ¶vetkezetesen Ã©s szilÃ¡rdan alkotott beszÃ©dnek jellemezte, amelyben logika van, sÅ‘t matÃ©zis, az erÅ‘, a hangzat minden hajlÃ©konysÃ¡gÃ¡val Ã©s formÃ¡zhatÃ³sÃ¡gÃ¡val. Szerinte az angol legyen bÃ¼szke arra, hogy az Å‘ nyelve az emberi tÃ¶rtÃ©nelem Ã©poszÃ¡t tÃ¼nteti fel. Ki lehet mutatni eredetÃ©t, kivehetÅ‘k, szÃ©tvÃ¡laszthatÃ³k benne az idegen rÃ©tegek, melyek kÃ¼lÃ¶nbÃ¶zÅ‘ nÃ©pekkel valÃ³ Ã©rintkezÃ©s idejÃ©n rÃ¡vakolÃ³dtak. A magyar nyelv egyetlen darabbÃ³l Ã¡llÃ³ termÃ©skÅ‘, melyen az idÅ‘k viharai karcolÃ¡st sem ejthettek. Nem az idÅ‘k vÃ¡ltozÃ¡sÃ¡tÃ³l fÃ¼ggÅ‘ kalendÃ¡rium. Nem szorul senkire, nem kÃ¶lcsÃ¶nÃ¶z, nem trafikÃ¡l, nem Ã¡d, nem vesz senkitÅ‘l. NyelvÃ¼nk nemzeti Ã¶nÃ¡llÃ³sÃ¡gunknak, szellemi fÃ¼ggetlensÃ©gÃ¼nknek legrÃ©gibb, legfÃ©nyesebb Ã©lÅ‘ emlÃ©ke. Amit a tudÃ³sok nem tudnak megmagyarÃ¡zni, azt mellÅ‘zik. Ez a nyelvÃ©szetben is Ãgy van, Ã©p Ãºgy az
  archeolÃ³giÃ¡ban. Az egyiptomi rÃ©gi templomok egyetlen kÅ‘bÅ‘l kÃ©szÃ¼lt padlatait sem tudjÃ¡k megmagyarÃ¡zni. Honnan, melyik hegysÃ©gbÅ‘l vÃ¡gtÃ¡k ki e csodÃ¡latos tÃ¶meget, mikÃ©nt szÃ¡llÃtottÃ¡k le, vagy emeltÃ©k fel egy templom tetejÃ©ig? A mi nyelvÃ¼nk eredetisÃ©ge ennÃ©l csodÃ¡latosabb tÃ¼nemÃ©ny. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az elsÅ‘ tÃ©telÃ©t: >Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige<."
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+LÃ¡sd mÃ©g
+
+    * A magyar nyelv eredete
+    * A finnugor elmÃ©let kritikÃ¡ja
+    * A magyar nyelv rokonsÃ¡ga mÃ¡s nyelvekkel
+    * ÃrvÃztÅ±rÅ‘ tÃ¼kÃ¶rfÃºrÃ³gÃ©p
+    * Magyar nyelvÅ± forrÃ¡sszÃ¶vegek a Wikisource-ban
+    * Magyar szÃ³kincs
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+KÃ¼lsÅ‘ hivatkozÃ¡sok
+
+    * A magyar nyelv fÃ³ruma
+    * A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)
+    * NehÃ©z-e a magyar nyelv? (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Ã‰let Ã©s TudomÃ¡ny, 2000/12.)
+    * A magyar nyelv 20. sz.-i vÃ¡ltozÃ¡sai (Pusztai Ferenc)
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+Nyelvtan
+
+    * Magyar nyelvtani tÃ¡blÃ¡zatok
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+NyelvmÅ±velÃ©s (pro Ã©s kontra)
+
+    * A magyar nyelvmÅ±velÃ©s Ã¡llapota - BalÃ¡zs GÃ©za ÃrÃ¡sa a Magyar NyelvÅ‘rben
+    * A nyelvmÅ±velÃ©s kÃ¡rtÃ©konysÃ¡gÃ¡rÃ³l Ã©s Ã¡rmÃ¡nykodÃ¡sÃ¡rÃ³l
+    * Egy emberkÃ¶zpontÃº nyelvmÅ±velÃ³ - MargÃ³csy JÃ³zsef ÃrÃ¡sa LÅ‘rincze LajosrÃ³l Ã©s a nyelvmÅ±velÃ©srÅ‘l
+    * Modern Talking - NÃ¡dasdy ÃdÃ¡m cikkeinek gyÅ±jtemÃ©nye a Magyar Narancs sorozatÃ¡bÃ³l
+
+    * szaknyelvi igÃ©nyessÃ©g
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+SzÃ¡rmazÃ¡s
+
+    * MarÃ¡cz LÃ¡szlÃ³ cikke a finnugor elmÃ©letrÅ‘l
+    * Lange IrÃ©n: A magyar nyelv sajÃ¡tossÃ¡gai hagyomÃ¡nytÃ¶rÅ‘ lingvisztikai szemszÃ¶gbÅ‘l
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+EgyÃ©b
+
+    * IllyÃ©s Gyula: Ki a magyar?
+    * KÃ¼szÃ¶bszint a magyar mint idegen nyelven (MÅ±egyetemi TÃ¡voktatÃ¡si Ã©s FelnÅ‘ttkÃ©pzÃ©si KÃ¶zpont)
+    * Debreceni NyÃ¡ri Egyetem, a magyarnyelv-oktatÃ¡s egyik specialistÃ¡ja
+    * MagyarÃ³ra: Ãšj utak a magyar nyelvhez
+    * Magyarok a KÃ¡rpÃ¡t-medencÃ©ben
+    * Pusztai Ferenc cikke az Ã¡ltala szerkesztett, Ã¡tdolgozott Magyar Ã©rtelmezÅ‘ kÃ©ziszÃ³tÃ¡rrÃ³l (PDF)
+    * Magyar Nemzeti SzÃ¶vegtÃ¡r (az MTA 153,7 milliÃ³ szÃ¶vegszÃ³t tartalmazÃ³ adatbÃ¡zisa tÃ¶bbfÃ©le kortÃ¡rs szÃ¶vegbÅ‘l; ingyenes regisztrÃ¡ciÃ³val bÃ¶ngÃ©szhetÅ‘)
+    * Dr. VÃ©gvÃ¡ri JÃ³zsef: AnyanyelvemrÅ‘l, huszonegy tÃ©telben. A magyar nyelv Ã©s a hivatalos nyelvÃ©szet a szerves mÅ±veltsÃ©g szempontjÃ¡bÃ³l
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+KÃ¼lsÅ‘ hivatkozÃ¡sok angolul
+
+    * Hungarian language (Ethnologue.com)
+    * Numerals of some Uralic languages
+    * Uralic page
+    * Hungarian Profile
+    * A Hungarian Language Course by Aaron Rubin
+    * Study Hungarian! (AFS.com)
+    * Hungarian Lessons (Hungarotips.com)
+    * Hungarian Phrase Guides
+
+[szerkesztÃ©s]
+
+TovÃ¡bbi irodalom
+
+    * Ã‰. Kiss Katalin - Kiefer Ferenc - SiptÃ¡r PÃ©ter: Ãšj magyar nyelvtan (Osiris KiadÃ³, Budapest, 2003)
+    * Keresztes LÃ¡szlÃ³: Gyakorlati magyar nyelvtan (Debreceni NyÃ¡ri Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
+    * VÃ©gvÃ¡ri JÃ³zsef: "Ã‰s mÃ©gsem mozog ..." - tanulmÃ¡nyok anyanyelvrÅ‘l, hitrÅ‘l, tudomÃ¡nytÃ¶rtÃ©netrÅ‘l Ã©s nevelÃ©srÅ‘l, vilÃ¡gkÃ©prÅ‘l, szerves mÅ±veltsÃ©g Ã©s hivatalos tudomÃ¡ny viszonyÃ¡rÃ³l. FÅ‘nix KÃ¶nyvmÅ±hely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 .
+
+A lap eredeti cÃme "http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelv"
+
+LapkategÃ³riÃ¡k: LektorÃ¡landÃ³ lapok | Vitatott semlegessÃ©g | Magyar nyelv


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/hungarian-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-10079.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-10079.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-10079.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,172 @@
+This text is copied from Wikipedia, http://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenska
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+êslenska
+Af Wikipedia, frj‡lsa alfr¾Ýiritinu
+Jump to: navigation, search
+êslenska (êslenska)
+TalaÝ hvar: 	êslandi
+Heimshluti: 	NorÝur Evr—pu
+Fjšldi m‡lhafa: 	um 300.000
+S¾ti: 	
+®tt: 	Ind—evr—psk
+ Germšnsk
+  NorÝurgermšnsk
+   Vesturnorr¾nt
+    êslenska
+Opinber staÝa
+Opinbert tungum‡l: 	
+Stàrt af: 	êslensk m‡lstšÝ
+Tungum‡lak—Ýar
+ISO 639-1: 	is
+ISO 639-2: 	ice og isl
+SIL: 	ICE
+Tungum‡l Ð Listi yfir tungum‡l
+
+êslenska er tungum‡l meÝ fj—rum fšllum (nefnifalli, ßolfalli, ß‡gufalli og eignarfalli) sem aÝallega er talaÝ og ritaÝ ‡ êslandi. ÞaÝ er ind—-evr—pskt, germanskt og vesturnorr¾nt. Af šÝrum m‡lum er f¾reyska skyldust ’slensku.
+Efnisyfirlit
+[fela]
+
+    * 1 Saga ’slensku
+    * 2 Breytingar
+    * 3 M‡lfr¾Ýi
+    * 4 M‡llàskur
+    * 5 êslenska utan êslands
+    * 6 Merk rit, rituÝ ‡ ’slensku
+    * 7 Heimildir
+    * 8 Tengt efni
+    * 9 Tenglar
+          o 9.1 OrÝab¾kur
+                + 9.1.1 êÝorÝ
+
+[breyta]
+
+Saga ’slensku
+
+êslenska ‡ r¾tur aÝ rekja til m‡ls norskra landn‡msmanna ‡ 9. šld. ç ßeim t’ma sem hefur liÝiÝ hafa orÝiÝ talsverÝar breytingar ‡ tungum‡linu, einkum ‡ orÝaforÝa og framburÝi, en l’tt ‡ m‡lfr¾Ýi, eins og kemur fram aÝ neÝan. Breytingar ßessar, einkum ‡ orÝaforÝa, m‡ rekja til breyttra lifnaÝarh‡tta, breytinga ‡ samfŽlaginu, nàrrar t¾kni og ßekkingar, sem og ‡hrifa annara tungum‡la ‡ ’slensku, einkum ensku og dšnsku. Til h¾gÝarauka er sšgu ’slenskunnar skipt ’ ßrjœ skeiÝ: fornm‡l til um 1350, miÝm‡l fr‡ 1350 til um 1550 (eÝa 1600) og nàm‡l fr‡ lokum miÝm‡ls.
+[breyta]
+
+Breytingar
+
+êslenskt ritm‡l hefur l’tiÝ breyst s’Ýan ‡ landn‡msšld meÝ ßeim afleiÝingum aÝ êslendingar geta enn ’ dag - meÝ herkjum og skrekkjum - lesiÝ forn rit ‡ borÝ viÝ Landn‡mu, Snorra-Eddu og êslendingasšgurnar. Samr¾md stafsetning auÝveldar lesturinn ß— talsvert, auk ßess sem orÝaforÝi ßessara rita er heldur takmarkaÝur. Meiri breytingar hafa orÝiÝ ‡ framburÝi, svo miklar aÝ êslendingur 20. aldar myndi trœlega ekki skilja êslending 13. aldar, g¾tu ßeir talaÝ saman.
+
+Helstu breytingar ‡ m‡linu n‡ ßv’ til orÝaforÝa og framburÝar, en minni breytingar hafa orÝiÝ ‡ m‡lfr¾Ýi. (Sj‡ n‡nar ’ sšgu ’slenskunnar.)
+
+ msar ‡st¾Ýur eru fyrir ßv’ hversu vel m‡liÝ hefur varÝveist. HefÝbundna skàringin er auÝvitaÝ einangrun landsins, en l’klega hefur fullmikiÝ veriÝ gert œr ßv’ og er sœ skàring ein t¾past fulln¾gjandi. …nnur ‡st¾Ýa sem oft er nefnd er sœ aÝ m‡liÝ hafi varÝveist ’ skinnhandritunum, hvort sem var um afßreyingarb—kmenntir aÝ r¾Ýa eÝa fr¾Ýi. Handritin hafi veriÝ lesin og innihald ßeirra flutt fyrir ß‡ sem ekki voru l¾sir, ßannig hafi m‡l ßeirra varÝveist og orÝaforÝi handritanna haldist ’ m‡linu. Ennfremur hafi l¾rÝir êslendingar skrifaÝ aÝ miklu leyti ‡ m—Ýurm‡linu, allt fr‡ ßv’ aÝ Ari fr—Ýi og Fyrsti m‡lfr¾Ýingurinn skr‡Ýu s’n rit, ßess vegna hafi lat’nu‡hrif orÝiÝ minni en v’Ýa annars staÝar. Kirkjunnar menn ‡ êslandi voru l’ka flj—tir aÝ tileinka sŽr aÝferÝir Marteins Lœthers og Bibl’an var snemma ßàdd ‡ ’slensku. Bibl’ur og šnnur trœarrit voru ßv’ snemma til ‡ ’slensku ‡ helstu fr¾Ýasetrum landsins og prestar boÝuÝu GuÝs orÝ ‡ ’slensku. Þessa kenningu m‡ helst styÝja meÝ ßv
 ’ aÝ bera okkur saman viÝ ßj—Ýir sem ekki ‡ttu Bibl’u ‡ eigin tungu, t.d. NorÝmenn, en ßeir notuÝust viÝ danska Bibl’u. Orsakir ßeirrar ßr—unar sem varÝ ‡ ’slensku verÝa seint œtskàrÝar til hl’tar, en ßeir ß¾ttir sem nefndir eru hŽr aÝ ofan hafa allir haft einhver ‡hrif.
+
+Margir êslendingar telja ’slenskuna vera ãupprunalegraÒ m‡l en flest šnnur, og aÝ hœn hafi breyst minna. ÞaÝ er ekki alls kostar rŽtt, og m‡ ’ ßv’ sambandi nefna aÝ ’slenskan hefur einungis fjšgur fšll af ‡tta œr ind—evr—pska frumm‡linu, ‡ meÝan flest slavnesk m‡l hafa sex fšll, og p—lska sjš. Þàska hefur einnig fjšgur fšll eins og ’slenska, og varÝveitt eru rit ‡ fornh‡ßàsku sem eru mun eldri en ’slensku handritin, eÝa fr‡ ‡ttundu šld. ê Grikklandi er enn tšluÝ gr’ska, rŽtt eins og fyrir ßrjœ ßœsund ‡rum og svo m‡ lengi telja. …ll ßessi m‡l eiga ßaÝ ß— sameiginlegt aÝ hafa breyst aÝ einhverju leyti, og er ’slenskan ßar engin undantekning. *[1]
+[breyta]
+
+M‡lfr¾Ýi
+
+
+OrÝflokkar ’ ’slensku OrÝflokkur 	D¾mi 	Hlutverk
+NafnorÝ 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	AÝ tilgreina einstaka hluti, eÝa flokka hluta, jafnt raunverulega sem ’myndaÝa.
+SagnorÝ 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	AÝ gefa til kynna aÝgerÝ.
+LàsingarorÝ 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	AÝ làsa einhverjum hlut n‡nar. Oftast notaÝ meÝ nafnorÝi.
+Fornšfn 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	Gefa til kynna meÝ almennum h¾tti um hvern eÝa hvaÝ setningin ‡ viÝ.
+Greinir 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	AÝ gera nafnorÝ ‡kveÝin. Greinir getur veriÝ viÝskeyttur eÝa settur fyrir framan nafnorÝ sem sŽr orÝ.
+TšluorÝ 	Sautj‡n st—rir fuglar hoppa til hinna ßriggja merku manna sem standa ’ garÝinum. Þeir eru meÝ tvo poka af fr¾jum handa fuglunum. 	Gefa til kynna fjšlda eÝa magn.
+Sm‡orÝ
+Forsetningar 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	Hafa ‡hrif ‡ merkingu fallorÝs ’ setningu.
+AtviksorÝ 		
+Nafnh‡ttarmerki 	St—ri fuglinn er aÝ hoppa til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er aÝ gefa šÝrum fuglum fr¾. 	Nafnh‡ttarmerkiÝ er orÝiÝ ãaÝÒ ‡ undan sagnorÝi ’ nafnh¾tti. Sšgn ’ nafnh¾tti er ‡n t’Ýar og endar oftast ‡ ãaÒ.
+Samtengingar 	St—ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ’ garÝinum. Hann er meÝ fr¾ handa fuglinum. 	Tengir saman setningar til aÝ mynda m‡lsgrein. Skiptist ’ aÝaltengingar og aukatengingar.
+Upphr—panir 		
+
+Ath: Þetta ßarfnast yfirferÝar.
+[breyta]
+
+M‡llàskur
+
+ mis sv¾Ýisbundin afbrigÝi mynduÝust ’ m‡linu, ßr‡tt fyrir hinar litlu breytingar, en deildar meiningar eru um hvort s‡ munur geti kallast m‡llàskumunur. HingaÝ til hefur yfirleitt veriÝ einbl’nt ‡ framburÝarmun ß— einnig hafi einhver munur veriÝ ‡ orÝanotkun. M‡lhreinsunarmšnnum ‡ fyrri hluta tuttugustu aldar ß—ttu sumar framburÝarm‡llàskurnar lj—tar og gengu hart fram ’ aÝ œtràma ßeim, sŽrstaklega fl‡m¾li. Sk—larnir voru meÝal annars notaÝir ’ ßeim tilgangi.
+
+M‡llàskumunur hefur dofnaÝ talsvert ‡ êslandi ‡ tuttugustu šld og sumar framburÝarm‡llàskurnar eru n‡nast horfnar œr m‡linu.
+
+Helstu ’slensku framburÝarm‡llàskurnar eru (voru) Skaftfellskur einhlj—ÝaframburÝur, Vestfirskur einhlj—ÝaframburÝur, harÝm¾li og raddaÝur framburÝur, ngl-framburÝur, bÝ- og gÝ-framburÝur, hv-framburÝur og rn- og rl-framburÝur.
+[breyta]
+
+êslenska utan êslands
+
+êslenska er tšluÝ af ‡hugamšnnum og f—lki af ’slensku bergi brotiÝ v’Ýsvegar um heim. Mest er af ’slenskum¾landi f—lki ’ Kanada og Bandar’kjunum, einna helst ’ Gimli ’ Manitoba, en ßangaÝ fluttist st—r h—pur êslendinga (kallaÝir Vesturfarar) viÝ lok 19. aldar. Svo er aÝ nefna ß‡ er leggja n‡m ‡ ’slensku erlendis, t.d. ß‡ sem l¾ra ’ gegnum ’slensku kennsluvef H‡sk—la êslands [2], sem kallast Icelandic Online og sem erlendir aÝilar t—ku ß‡tt ’, m.a. h‡sk—li ’ Wisconsin ’ Bandar’kjunum.
+[breyta]
+
+Merk rit, rituÝ ‡ ’slensku
+
+    * (ritaÝar) um 1190Ð1320: êslendingasšgurnar
+    * um 1140: Fyrsta m‡lfr¾ÝiritgerÝin
+    * 1952: Gerpla Halld—rs Laxness (skrifuÝ ’ st’l ’slendingasagna)
+
+[breyta]
+
+Heimildir
+
+    * Gyldendals Tibinds Leksikon. 1977. AÝalritstj—ri: J¿rgen Bang, cand. mag.. Gyldendalske Boghandel, Nordisk Forlag A.S. Kaupmannahšfn.
+    * Heimir P‡lsson. 1999. Fr‡ l¾rd—msšld til rauns¾is - êslenskar b—kmenntir 1550-1900. Vaka-Helgafell hf., Reykjav’k.
+    * êslensk orÝab—k. 1985. çrni BšÝvarsson ritstàrÝi. B—kaœtg‡fa Menningarsj—Ýs, Reykjav’k.
+    * êslenska Alfr¾ÝiorÝab—kin A-G. 1990. Ritstj—rar: D—ra Hafsteinsd—ttir og Sigr’Ýur HarÝard—ttir. …rn og …rlygur hf., Reykjav’k.
+    * êslenska Alfr¾ÝiorÝab—kin H-O. 1990. Ritstj—rar: D—ra Hafsteinsd—ttir og Sigr’Ýur HarÝard—ttir. …rn og …rlygur hf., Reykjav’k.
+    * êslenska Alfr¾ÝiorÝab—kin P-…. 1990. Ritstj—rar: D—ra Hafsteinsd—ttir og Sigr’Ýur HarÝard—ttir. …rn og …rlygur hf., Reykjav’k.
+    * êvar Bjšrnsson. [òtg‡fu‡r —ßekkt]. M‡lsaga fyrir framhaldssk—la. 2. œtg‡fa. Offsetfjšlritun hf., Reykjav’k.
+
+[breyta]
+
+Tengt efni
+
+    * êslenska stafr—fiÝ
+    * G¾salappir
+    * H‡fr—nska
+
+[breyta]
+
+Tenglar
+Wiktionary merkiÝ
+OrÝab—kaskilgreiningu fyrir êslenska er aÝ finna ‡ Wiktionary.
+
+    * Ritreglur ê samr¾mi viÝ auglàsingar menntam‡lar‡Ýuneytis nr. 132/1974, 133/1974, 184/1974 og 261/1977
+    * Bragfr¾Ýi og H‡ttatal
+    * IÝunn - Kv¾ÝamannafŽlag
+    * êslenskuskor H‡sk—la êslands
+    * M‡lsh¾ttir (I)
+    * M‡lsh¾ttir (II)
+    * Merking mannanafna
+    * Nokkur erfiÝ atriÝi œr daglegu m‡li tekin fyrir
+    * êslenska - Þàskt t’marit fyrir ’slenskunema
+    * êslensk M‡lstšÝ -  mislegt varÝandi ’slenska m‡lfr¾Ýi, orÝab¾kur o.fl.
+
+[breyta]
+
+OrÝab¾kur
+
+    * OrÝab—k H‡sk—lans
+    * OrÝabanki êslenskar M‡lstšÝvar
+          o Landaheiti og hšfuÝstaÝaheiti
+    * Hugtakasafn ÞàÝingamiÝstšÝvar utanr’kisr‡Ýuneytisins
+    * A Concise Dictionary of Old Icelandic (innskšnnuÝ) eftir Geir T. Zo‘ga fr‡ ‡rinu 1910.
+    * An Icelandic-English Dictionary (innskšnnuÝ) eftir GuÝbrand Vigfœsson og Richard Cleasby, gefin œt 1874.
+    * St—r ensk-’slenskur orÝalisti
+    * Annar st—r ensk-’slenskur orÝalisti (html œtg‡fa)
+    * Altnordisches Wšrterbuch
+
+[breyta]
+
+êÝorÝ
+
+    * Skr‡ êslenskrar m‡lstšÝvar yfir ’ÝorÝasšfn
+    * OrÝasafn Hins ’slenska st¾rÝfr¾ÝifŽlags (leit)
+    * Tenglar KDE verkefnisins
+    * OrÝalisti LêSU
+    * OrÝasafn l¾knaritara
+    * OrÝasafn Lyfjastofnunar (yfirlit)
+    * Hugtšk ’ l’fr¾nni efnafr¾Ýi
+    * JarÝfr¾ÝiorÝ: [3] [4]
+    * Tšlvunarfr¾ÝiorÝ: [5]
+    * VeÝurfr¾ÝiorÝ (html œtg‡fa)
+    * Hugtakasafn ÞàÝingamiÝstšÝvar utanr’kisr‡Ýuneytis
+    * êslenskir fuglar
+    * Hugtšk ’ vatnafr¾Ýi og skyldum greinum
+    * Sj‡vardàraorÝab—k Hafranns—knarstofnunar êslands
+
+Af ãhttp://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8DslenskaÒ
+
+Flokkar: êslenska | Norr¾n tungum‡l | Germšnsk tungum‡l


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-10079.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,172 @@
+ï»¿This text is copied from Wikipedia, http://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenska
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+Ãslenska
+Af Wikipedia, frjÃ¡lsa alfrÃ¦Ã°iritinu
+Jump to: navigation, search
+Ãslenska (Ãslenska)
+TalaÃ° hvar: 	Ãslandi
+Heimshluti: 	NorÃ°ur EvrÃ³pu
+FjÃ¶ldi mÃ¡lhafa: 	um 300.000
+SÃ¦ti: 	
+Ã†tt: 	IndÃ³evrÃ³psk
+ GermÃ¶nsk
+  NorÃ°urgermÃ¶nsk
+   VesturnorrÃ¦nt
+    Ãslenska
+Opinber staÃ°a
+Opinbert tungumÃ¡l: 	
+StÃ½rt af: 	Ãslensk mÃ¡lstÃ¶Ã°
+TungumÃ¡lakÃ³Ã°ar
+ISO 639-1: 	is
+ISO 639-2: 	ice og isl
+SIL: 	ICE
+TungumÃ¡l â€“ Listi yfir tungumÃ¡l
+
+Ãslenska er tungumÃ¡l meÃ° fjÃ³rum fÃ¶llum (nefnifalli, Ã¾olfalli, Ã¾Ã¡gufalli og eignarfalli) sem aÃ°allega er talaÃ° og ritaÃ° Ã¡ Ãslandi. ÃžaÃ° er indÃ³-evrÃ³pskt, germanskt og vesturnorrÃ¦nt. Af Ã¶Ã°rum mÃ¡lum er fÃ¦reyska skyldust Ãslensku.
+Efnisyfirlit
+[fela]
+
+    * 1 Saga Ãslensku
+    * 2 Breytingar
+    * 3 MÃ¡lfrÃ¦Ã°i
+    * 4 MÃ¡llÃ½skur
+    * 5 Ãslenska utan Ãslands
+    * 6 Merk rit, rituÃ° Ã¡ Ãslensku
+    * 7 Heimildir
+    * 8 Tengt efni
+    * 9 Tenglar
+          o 9.1 OrÃ°abÃ¦kur
+                + 9.1.1 ÃÃ°orÃ°
+
+[breyta]
+
+Saga Ãslensku
+
+Ãslenska Ã¡ rÃ¦tur aÃ° rekja til mÃ¡ls norskra landnÃ¡msmanna Ã¡ 9. Ã¶ld. Ã Ã¾eim tÃma sem hefur liÃ°iÃ° hafa orÃ°iÃ° talsverÃ°ar breytingar Ã¡ tungumÃ¡linu, einkum Ã¡ orÃ°aforÃ°a og framburÃ°i, en lÃtt Ã¡ mÃ¡lfrÃ¦Ã°i, eins og kemur fram aÃ° neÃ°an. Breytingar Ã¾essar, einkum Ã¡ orÃ°aforÃ°a, mÃ¡ rekja til breyttra lifnaÃ°arhÃ¡tta, breytinga Ã¡ samfÃ©laginu, nÃ½rrar tÃ¦kni og Ã¾ekkingar, sem og Ã¡hrifa annara tungumÃ¡la Ã¡ Ãslensku, einkum ensku og dÃ¶nsku. Til hÃ¦gÃ°arauka er sÃ¶gu Ãslenskunnar skipt Ã Ã¾rjÃº skeiÃ°: fornmÃ¡l til um 1350, miÃ°mÃ¡l frÃ¡ 1350 til um 1550 (eÃ°a 1600) og nÃ½mÃ¡l frÃ¡ lokum miÃ°mÃ¡ls.
+[breyta]
+
+Breytingar
+
+Ãslenskt ritmÃ¡l hefur lÃtiÃ° breyst sÃÃ°an Ã¡ landnÃ¡msÃ¶ld meÃ° Ã¾eim afleiÃ°ingum aÃ° Ãslendingar geta enn Ã dag - meÃ° herkjum og skrekkjum - lesiÃ° forn rit Ã¡ borÃ° viÃ° LandnÃ¡mu, Snorra-Eddu og ÃslendingasÃ¶gurnar. SamrÃ¦md stafsetning auÃ°veldar lesturinn Ã¾Ã³ talsvert, auk Ã¾ess sem orÃ°aforÃ°i Ã¾essara rita er heldur takmarkaÃ°ur. Meiri breytingar hafa orÃ°iÃ° Ã¡ framburÃ°i, svo miklar aÃ° Ãslendingur 20. aldar myndi trÃºlega ekki skilja Ãslending 13. aldar, gÃ¦tu Ã¾eir talaÃ° saman.
+
+Helstu breytingar Ã¡ mÃ¡linu nÃ¡ Ã¾vÃ til orÃ°aforÃ°a og framburÃ°ar, en minni breytingar hafa orÃ°iÃ° Ã¡ mÃ¡lfrÃ¦Ã°i. (SjÃ¡ nÃ¡nar Ã sÃ¶gu Ãslenskunnar.)
+
+Ãmsar Ã¡stÃ¦Ã°ur eru fyrir Ã¾vÃ hversu vel mÃ¡liÃ° hefur varÃ°veist. HefÃ°bundna skÃ½ringin er auÃ°vitaÃ° einangrun landsins, en lÃklega hefur fullmikiÃ° veriÃ° gert Ãºr Ã¾vÃ og er sÃº skÃ½ring ein tÃ¦past fullnÃ¦gjandi. Ã–nnur Ã¡stÃ¦Ã°a sem oft er nefnd er sÃº aÃ° mÃ¡liÃ° hafi varÃ°veist Ã skinnhandritunum, hvort sem var um afÃ¾reyingarbÃ³kmenntir aÃ° rÃ¦Ã°a eÃ°a frÃ¦Ã°i. Handritin hafi veriÃ° lesin og innihald Ã¾eirra flutt fyrir Ã¾Ã¡ sem ekki voru lÃ¦sir, Ã¾annig hafi mÃ¡l Ã¾eirra varÃ°veist og orÃ°aforÃ°i handritanna haldist Ã mÃ¡linu. Ennfremur hafi lÃ¦rÃ°ir Ãslendingar skrifaÃ° aÃ° miklu leyti Ã¡ mÃ³Ã°urmÃ¡linu, allt frÃ¡ Ã¾vÃ aÃ° Ari frÃ³Ã°i og Fyrsti mÃ¡lfrÃ¦Ã°ingurinn skrÃ¡Ã°u sÃn rit, Ã¾ess vegna hafi latÃnuÃ¡hrif orÃ°iÃ° minni en vÃÃ°a annars staÃ°ar. Kirkjunnar menn Ã¡ Ãslandi voru lÃka fljÃ³tir aÃ° tileinka sÃ©r aÃ°ferÃ°ir Marteins LÃºthers og BiblÃan var snemma Ã¾Ã½dd Ã¡ Ãslensku. BiblÃur og Ã¶nnur trÃºarrit voru Ã¾vÃ snemma til Ã¡ Ãslensku Ã¡
  helstu frÃ¦Ã°asetrum landsins og prestar boÃ°uÃ°u GuÃ°s orÃ° Ã¡ Ãslensku. Ãžessa kenningu mÃ¡ helst styÃ°ja meÃ° Ã¾vÃ aÃ° bera okkur saman viÃ° Ã¾jÃ³Ã°ir sem ekki Ã¡ttu BiblÃu Ã¡ eigin tungu, t.d. NorÃ°menn, en Ã¾eir notuÃ°ust viÃ° danska BiblÃu. Orsakir Ã¾eirrar Ã¾rÃ³unar sem varÃ° Ã¡ Ãslensku verÃ°a seint ÃºtskÃ½rÃ°ar til hlÃtar, en Ã¾eir Ã¾Ã¦ttir sem nefndir eru hÃ©r aÃ° ofan hafa allir haft einhver Ã¡hrif.
+
+Margir Ãslendingar telja Ãslenskuna vera â€župprunalegraâ€œ mÃ¡l en flest Ã¶nnur, og aÃ° hÃºn hafi breyst minna. ÃžaÃ° er ekki alls kostar rÃ©tt, og mÃ¡ Ã Ã¾vÃ sambandi nefna aÃ° Ãslenskan hefur einungis fjÃ¶gur fÃ¶ll af Ã¡tta Ãºr indÃ³evrÃ³pska frummÃ¡linu, Ã¡ meÃ°an flest slavnesk mÃ¡l hafa sex fÃ¶ll, og pÃ³lska sjÃ¶. ÃžÃ½ska hefur einnig fjÃ¶gur fÃ¶ll eins og Ãslenska, og varÃ°veitt eru rit Ã¡ fornhÃ¡Ã¾Ã½sku sem eru mun eldri en Ãslensku handritin, eÃ°a frÃ¡ Ã¡ttundu Ã¶ld. Ã Grikklandi er enn tÃ¶luÃ° grÃska, rÃ©tt eins og fyrir Ã¾rjÃº Ã¾Ãºsund Ã¡rum og svo mÃ¡ lengi telja. Ã–ll Ã¾essi mÃ¡l eiga Ã¾aÃ° Ã¾Ã³ sameiginlegt aÃ° hafa breyst aÃ° einhverju leyti, og er Ãslenskan Ã¾ar engin undantekning. *[1]
+[breyta]
+
+MÃ¡lfrÃ¦Ã°i
+
+
+OrÃ°flokkar Ã Ãslensku OrÃ°flokkur 	DÃ¦mi 	Hlutverk
+NafnorÃ° 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° tilgreina einstaka hluti, eÃ°a flokka hluta, jafnt raunverulega sem ÃmyndaÃ°a.
+SagnorÃ° 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° gefa til kynna aÃ°gerÃ°.
+LÃ½singarorÃ° 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° lÃ½sa einhverjum hlut nÃ¡nar. Oftast notaÃ° meÃ° nafnorÃ°i.
+FornÃ¶fn 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	Gefa til kynna meÃ° almennum hÃ¦tti um hvern eÃ°a hvaÃ° setningin Ã¡ viÃ°.
+Greinir 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° gera nafnorÃ° Ã¡kveÃ°in. Greinir getur veriÃ° viÃ°skeyttur eÃ°a settur fyrir framan nafnorÃ° sem sÃ©r orÃ°.
+TÃ¶luorÃ° 	SautjÃ¡n stÃ³rir fuglar hoppa til hinna Ã¾riggja merku manna sem standa Ã garÃ°inum. Ãžeir eru meÃ° tvo poka af frÃ¦jum handa fuglunum. 	Gefa til kynna fjÃ¶lda eÃ°a magn.
+SmÃ¡orÃ°
+Forsetningar 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	Hafa Ã¡hrif Ã¡ merkingu fallorÃ°s Ã setningu.
+AtviksorÃ° 		
+NafnhÃ¡ttarmerki 	StÃ³ri fuglinn er aÃ° hoppa til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er aÃ° gefa Ã¶Ã°rum fuglum frÃ¦. 	NafnhÃ¡ttarmerkiÃ° er orÃ°iÃ° â€žaÃ°â€œ Ã¡ undan sagnorÃ°i Ã nafnhÃ¦tti. SÃ¶gn Ã nafnhÃ¦tti er Ã¡n tÃÃ°ar og endar oftast Ã¡ â€žaâ€œ.
+Samtengingar 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	Tengir saman setningar til aÃ° mynda mÃ¡lsgrein. Skiptist Ã aÃ°altengingar og aukatengingar.
+UpphrÃ³panir 		
+
+Ath: Ãžetta Ã¾arfnast yfirferÃ°ar.
+[breyta]
+
+MÃ¡llÃ½skur
+
+Ãmis svÃ¦Ã°isbundin afbrigÃ°i mynduÃ°ust Ã mÃ¡linu, Ã¾rÃ¡tt fyrir hinar litlu breytingar, en deildar meiningar eru um hvort sÃ¡ munur geti kallast mÃ¡llÃ½skumunur. HingaÃ° til hefur yfirleitt veriÃ° einblÃnt Ã¡ framburÃ°armun Ã¾Ã³ einnig hafi einhver munur veriÃ° Ã¡ orÃ°anotkun. MÃ¡lhreinsunarmÃ¶nnum Ã¡ fyrri hluta tuttugustu aldar Ã¾Ã³ttu sumar framburÃ°armÃ¡llÃ½skurnar ljÃ³tar og gengu hart fram Ã aÃ° ÃºtrÃ½ma Ã¾eim, sÃ©rstaklega flÃ¡mÃ¦li. SkÃ³larnir voru meÃ°al annars notaÃ°ir Ã Ã¾eim tilgangi.
+
+MÃ¡llÃ½skumunur hefur dofnaÃ° talsvert Ã¡ Ãslandi Ã¡ tuttugustu Ã¶ld og sumar framburÃ°armÃ¡llÃ½skurnar eru nÃ¡nast horfnar Ãºr mÃ¡linu.
+
+Helstu Ãslensku framburÃ°armÃ¡llÃ½skurnar eru (voru) Skaftfellskur einhljÃ³Ã°aframburÃ°ur, Vestfirskur einhljÃ³Ã°aframburÃ°ur, harÃ°mÃ¦li og raddaÃ°ur framburÃ°ur, ngl-framburÃ°ur, bÃ°- og gÃ°-framburÃ°ur, hv-framburÃ°ur og rn- og rl-framburÃ°ur.
+[breyta]
+
+Ãslenska utan Ãslands
+
+Ãslenska er tÃ¶luÃ° af Ã¡hugamÃ¶nnum og fÃ³lki af Ãslensku bergi brotiÃ° vÃÃ°svegar um heim. Mest er af ÃslenskumÃ¦landi fÃ³lki Ã Kanada og BandarÃkjunum, einna helst Ã Gimli Ã Manitoba, en Ã¾angaÃ° fluttist stÃ³r hÃ³pur Ãslendinga (kallaÃ°ir Vesturfarar) viÃ° lok 19. aldar. Svo er aÃ° nefna Ã¾Ã¡ er leggja nÃ¡m Ã¡ Ãslensku erlendis, t.d. Ã¾Ã¡ sem lÃ¦ra Ã gegnum Ãslensku kennsluvef HÃ¡skÃ³la Ãslands [2], sem kallast Icelandic Online og sem erlendir aÃ°ilar tÃ³ku Ã¾Ã¡tt Ã, m.a. hÃ¡skÃ³li Ã Wisconsin Ã BandarÃkjunum.
+[breyta]
+
+Merk rit, rituÃ° Ã¡ Ãslensku
+
+    * (ritaÃ°ar) um 1190â€“1320: ÃslendingasÃ¶gurnar
+    * um 1140: Fyrsta mÃ¡lfrÃ¦Ã°iritgerÃ°in
+    * 1952: Gerpla HalldÃ³rs Laxness (skrifuÃ° Ã stÃl Ãslendingasagna)
+
+[breyta]
+
+Heimildir
+
+    * Gyldendals Tibinds Leksikon. 1977. AÃ°alritstjÃ³ri: JÃ¸rgen Bang, cand. mag.. Gyldendalske Boghandel, Nordisk Forlag A.S. KaupmannahÃ¶fn.
+    * Heimir PÃ¡lsson. 1999. FrÃ¡ lÃ¦rdÃ³msÃ¶ld til raunsÃ¦is - Ãslenskar bÃ³kmenntir 1550-1900. Vaka-Helgafell hf., ReykjavÃk.
+    * Ãslensk orÃ°abÃ³k. 1985. Ãrni BÃ¶Ã°varsson ritstÃ½rÃ°i. BÃ³kaÃºtgÃ¡fa MenningarsjÃ³Ã°s, ReykjavÃk.
+    * Ãslenska AlfrÃ¦Ã°iorÃ°abÃ³kin A-G. 1990. RitstjÃ³rar: DÃ³ra HafsteinsdÃ³ttir og SigrÃÃ°ur HarÃ°ardÃ³ttir. Ã–rn og Ã–rlygur hf., ReykjavÃk.
+    * Ãslenska AlfrÃ¦Ã°iorÃ°abÃ³kin H-O. 1990. RitstjÃ³rar: DÃ³ra HafsteinsdÃ³ttir og SigrÃÃ°ur HarÃ°ardÃ³ttir. Ã–rn og Ã–rlygur hf., ReykjavÃk.
+    * Ãslenska AlfrÃ¦Ã°iorÃ°abÃ³kin P-Ã–. 1990. RitstjÃ³rar: DÃ³ra HafsteinsdÃ³ttir og SigrÃÃ°ur HarÃ°ardÃ³ttir. Ã–rn og Ã–rlygur hf., ReykjavÃk.
+    * Ãvar BjÃ¶rnsson. [ÃštgÃ¡fuÃ¡r Ã³Ã¾ekkt]. MÃ¡lsaga fyrir framhaldsskÃ³la. 2. ÃºtgÃ¡fa. OffsetfjÃ¶lritun hf., ReykjavÃk.
+
+[breyta]
+
+Tengt efni
+
+    * Ãslenska stafrÃ³fiÃ°
+    * GÃ¦salappir
+    * HÃ¡frÃ³nska
+
+[breyta]
+
+Tenglar
+Wiktionary merkiÃ°
+OrÃ°abÃ³kaskilgreiningu fyrir Ãslenska er aÃ° finna Ã¡ Wiktionary.
+
+    * Ritreglur Ã samrÃ¦mi viÃ° auglÃ½singar menntamÃ¡larÃ¡Ã°uneytis nr. 132/1974, 133/1974, 184/1974 og 261/1977
+    * BragfrÃ¦Ã°i og HÃ¡ttatal
+    * IÃ°unn - KvÃ¦Ã°amannafÃ©lag
+    * Ãslenskuskor HÃ¡skÃ³la Ãslands
+    * MÃ¡lshÃ¦ttir (I)
+    * MÃ¡lshÃ¦ttir (II)
+    * Merking mannanafna
+    * Nokkur erfiÃ° atriÃ°i Ãºr daglegu mÃ¡li tekin fyrir
+    * Ãslenska - ÃžÃ½skt tÃmarit fyrir Ãslenskunema
+    * Ãslensk MÃ¡lstÃ¶Ã° - Ãmislegt varÃ°andi Ãslenska mÃ¡lfrÃ¦Ã°i, orÃ°abÃ¦kur o.fl.
+
+[breyta]
+
+OrÃ°abÃ¦kur
+
+    * OrÃ°abÃ³k HÃ¡skÃ³lans
+    * OrÃ°abanki Ãslenskar MÃ¡lstÃ¶Ã°var
+          o Landaheiti og hÃ¶fuÃ°staÃ°aheiti
+    * Hugtakasafn ÃžÃ½Ã°ingamiÃ°stÃ¶Ã°var utanrÃkisrÃ¡Ã°uneytisins
+    * A Concise Dictionary of Old Icelandic (innskÃ¶nnuÃ°) eftir Geir T. ZoÃ«ga frÃ¡ Ã¡rinu 1910.
+    * An Icelandic-English Dictionary (innskÃ¶nnuÃ°) eftir GuÃ°brand VigfÃºsson og Richard Cleasby, gefin Ãºt 1874.
+    * StÃ³r ensk-Ãslenskur orÃ°alisti
+    * Annar stÃ³r ensk-Ãslenskur orÃ°alisti (html ÃºtgÃ¡fa)
+    * Altnordisches WÃ¶rterbuch
+
+[breyta]
+
+ÃÃ°orÃ°
+
+    * SkrÃ¡ Ãslenskrar mÃ¡lstÃ¶Ã°var yfir ÃÃ°orÃ°asÃ¶fn
+    * OrÃ°asafn Hins Ãslenska stÃ¦rÃ°frÃ¦Ã°ifÃ©lags (leit)
+    * Tenglar KDE verkefnisins
+    * OrÃ°alisti LÃSU
+    * OrÃ°asafn lÃ¦knaritara
+    * OrÃ°asafn Lyfjastofnunar (yfirlit)
+    * HugtÃ¶k Ã lÃfrÃ¦nni efnafrÃ¦Ã°i
+    * JarÃ°frÃ¦Ã°iorÃ°: [3] [4]
+    * TÃ¶lvunarfrÃ¦Ã°iorÃ°: [5]
+    * VeÃ°urfrÃ¦Ã°iorÃ° (html ÃºtgÃ¡fa)
+    * Hugtakasafn ÃžÃ½Ã°ingamiÃ°stÃ¶Ã°var utanrÃkisrÃ¡Ã°uneytis
+    * Ãslenskir fuglar
+    * HugtÃ¶k Ã vatnafrÃ¦Ã°i og skyldum greinum
+    * SjÃ¡vardÃ½raorÃ°abÃ³k HafrannsÃ³knarstofnunar Ãslands
+
+Af â€žhttp://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenskaâ€œ
+
+Flokkar: Ãslenska | NorrÃ¦n tungumÃ¡l | GermÃ¶nsk tungumÃ¡l


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-861.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-861.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-861.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,173 @@
+This text is copied from Wikipedia, http://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenska
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+replaced some characters (" and -)
+
+¥slenska
+Af Wikipedia, frj lsa alfr‘Œiritinu
+Jump to: navigation, search
+¥slenska (¥slenska)
+TalaŒ hvar: 	¥slandi
+Heimshluti: 	NorŒur Evr¢pu
+Fj”ldi m lhafa: 	um 300.000
+S‘ti: 	
+’tt: 	Ind¢evr¢psk
+ Germ”nsk
+  NorŒurgerm”nsk
+   Vesturnorr‘nt
+    ¥slenska
+Opinber staŒa
+Opinbert tungum l: 	
+St˜rt af: 	¥slensk m lst”Œ
+Tungum lak¢Œar
+ISO 639-1: 	is
+ISO 639-2: 	ice og isl
+SIL: 	ICE
+Tungum l - Listi yfir tungum l
+
+¥slenska er tungum l meŒ fj¢rum f”llum (nefnifalli, •olfalli, • gufalli og eignarfalli) sem aŒallega er talaŒ og ritaŒ   ¥slandi. aŒ er ind¢-evr¢pskt, germanskt og vesturnorr‘nt. Af ”Œrum m lum er f‘reyska skyldust ¡slensku.
+Efnisyfirlit
+[fela]
+
+    * 1 Saga ¡slensku
+    * 2 Breytingar
+    * 3 M lfr‘Œi
+    * 4 M ll˜skur
+    * 5 ¥slenska utan ¥slands
+    * 6 Merk rit, rituŒ   ¡slensku
+    * 7 Heimildir
+    * 8 Tengt efni
+    * 9 Tenglar
+          o 9.1 OrŒab‘kur
+                + 9.1.1 ¥ŒorŒ
+
+[breyta]
+
+Saga ¡slensku
+
+¥slenska   r‘tur aŒ rekja til m ls norskra landn msmanna   9. ”ld. ¤ •eim t¡ma sem hefur liŒiŒ hafa orŒiŒ talsverŒar breytingar   tungum linu, einkum   orŒaforŒa og framburŒi, en l¡tt   m lfr‘Œi, eins og kemur fram aŒ neŒan. Breytingar •essar, einkum   orŒaforŒa, m  rekja til breyttra lifnaŒarh tta, breytinga   samf‚laginu, n˜rrar t‘kni og •ekkingar, sem og  hrifa annara tungum la   ¡slensku, einkum ensku og d”nsku. Til h‘gŒarauka er s”gu ¡slenskunnar skipt ¡ •rj£ skeiŒ: fornm l til um 1350, miŒm l fr  1350 til um 1550 (eŒa 1600) og n˜m l fr  lokum miŒm ls.
+[breyta]
+
+Breytingar
+
+¥slenskt ritm l hefur l¡tiŒ breyst s¡Œan   landn ms”ld meŒ •eim afleiŒingum aŒ ¥slendingar geta enn ¡ dag - meŒ herkjum og skrekkjum - lesiŒ forn rit   borŒ viŒ Landn mu, Snorra-Eddu og ¥slendingas”gurnar. Samr‘md stafsetning auŒveldar lesturinn •¢ talsvert, auk •ess sem orŒaforŒi •essara rita er heldur takmarkaŒur. Meiri breytingar hafa orŒiŒ   framburŒi, svo miklar aŒ ¥slendingur 20. aldar myndi tr£lega ekki skilja ¥slending 13. aldar, g‘tu •eir talaŒ saman.
+
+Helstu breytingar   m linu n  •v¡ til orŒaforŒa og framburŒar, en minni breytingar hafa orŒiŒ   m lfr‘Œi. (Sj  n nar ¡ s”gu ¡slenskunnar.)
+
+—msar  st‘Œur eru fyrir •v¡ hversu vel m liŒ hefur varŒveist. HefŒbundna sk˜ringin er auŒvitaŒ einangrun landsins, en l¡klega hefur fullmikiŒ veriŒ gert £r •v¡ og er s£ sk˜ring ein t‘past fulln‘gjandi. ™nnur  st‘Œa sem oft er nefnd er s£ aŒ m liŒ hafi varŒveist ¡ skinnhandritunum, hvort sem var um af•reyingarb¢kmenntir aŒ r‘Œa eŒa fr‘Œi. Handritin hafi veriŒ lesin og innihald •eirra flutt fyrir •  sem ekki voru l‘sir, •annig hafi m l •eirra varŒveist og orŒaforŒi handritanna haldist ¡ m linu. Ennfremur hafi l‘rŒir ¥slendingar skrifaŒ aŒ miklu leyti   m¢Œurm linu, allt fr  •v¡ aŒ Ari fr¢Œi og Fyrsti m lfr‘Œingurinn skr Œu s¡n rit, •ess vegna hafi lat¡nu hrif orŒiŒ minni en v¡Œa annars staŒar. Kirkjunnar menn   ¥slandi voru l¡ka flj¢tir aŒ tileinka s‚r aŒferŒir Marteins L£thers og Bibl¡an var snemma •˜dd   ¡slensku. Bibl¡ur og ”nnur tr£arrit voru •v¡ snemma til   ¡slensku   helstu fr‘Œasetrum landsins og prestar boŒuŒu GuŒs orŒ   ¡slensku. essa kenningu m  helst styŒja meŒ •v
 ¡ aŒ bera okkur saman viŒ •j¢Œir sem ekki  ttu Bibl¡u   eigin tungu, t.d. NorŒmenn, en •eir notuŒust viŒ danska Bibl¡u. Orsakir •eirrar •r¢unar sem varŒ   ¡slensku verŒa seint £tsk˜rŒar til hl¡tar, en •eir •‘ttir sem nefndir eru h‚r aŒ ofan hafa allir haft einhver  hrif.
+
+Margir ¥slendingar telja ¡slenskuna vera "upprunalegra" m l en flest ”nnur, og aŒ h£n hafi breyst minna. aŒ er ekki alls kostar r‚tt, og m  ¡ •v¡ sambandi nefna aŒ ¡slenskan hefur einungis fj”gur f”ll af  tta £r ind¢evr¢pska frumm linu,   meŒan flest slavnesk m l hafa sex f”ll, og p¢lska sj”. ˜ska hefur einnig fj”gur f”ll eins og ¡slenska, og varŒveitt eru rit   fornh •˜sku sem eru mun eldri en ¡slensku handritin, eŒa fr   ttundu ”ld. ¥ Grikklandi er enn t”luŒ gr¡ska, r‚tt eins og fyrir •rj£ •£sund  rum og svo m  lengi telja. ™ll •essi m l eiga •aŒ •¢ sameiginlegt aŒ hafa breyst aŒ einhverju leyti, og er ¡slenskan •ar engin undantekning. *[1]
+[breyta]
+
+M lfr‘Œi
+
+
+OrŒflokkar ¡ ¡slensku OrŒflokkur 	D‘mi 	Hlutverk
+NafnorŒ 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	AŒ tilgreina einstaka hluti, eŒa flokka hluta, jafnt raunverulega sem ¡myndaŒa.
+SagnorŒ 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	AŒ gefa til kynna aŒgerŒ.
+L˜singarorŒ 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	AŒ l˜sa einhverjum hlut n nar. Oftast notaŒ meŒ nafnorŒi.
+Forn”fn 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	Gefa til kynna meŒ almennum h‘tti um hvern eŒa hvaŒ setningin   viŒ.
+Greinir 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	AŒ gera nafnorŒ  kveŒin. Greinir getur veriŒ viŒskeyttur eŒa settur fyrir framan nafnorŒ sem s‚r orŒ.
+T”luorŒ 	Sautj n st¢rir fuglar hoppa til hinna •riggja merku manna sem standa ¡ garŒinum. eir eru meŒ tvo poka af fr‘jum handa fuglunum. 	Gefa til kynna fj”lda eŒa magn.
+Sm orŒ
+Forsetningar 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	Hafa  hrif   merkingu fallorŒs ¡ setningu.
+AtviksorŒ 		
+Nafnh ttarmerki 	St¢ri fuglinn er aŒ hoppa til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er aŒ gefa ”Œrum fuglum fr‘. 	Nafnh ttarmerkiŒ er orŒiŒ "aŒ"   undan sagnorŒi ¡ nafnh‘tti. S”gn ¡ nafnh‘tti er  n t¡Œar og endar oftast   "a".
+Samtengingar 	St¢ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur ¡ garŒinum. Hann er meŒ fr‘ handa fuglinum. 	Tengir saman setningar til aŒ mynda m lsgrein. Skiptist ¡ aŒaltengingar og aukatengingar.
+Upphr¢panir 		
+
+Ath: etta •arfnast yfirferŒar.
+[breyta]
+
+M ll˜skur
+
+—mis sv‘Œisbundin afbrigŒi mynduŒust ¡ m linu, •r tt fyrir hinar litlu breytingar, en deildar meiningar eru um hvort s  munur geti kallast m ll˜skumunur. HingaŒ til hefur yfirleitt veriŒ einbl¡nt   framburŒarmun •¢ einnig hafi einhver munur veriŒ   orŒanotkun. M lhreinsunarm”nnum   fyrri hluta tuttugustu aldar •¢ttu sumar framburŒarm ll˜skurnar lj¢tar og gengu hart fram ¡ aŒ £tr˜ma •eim, s‚rstaklega fl m‘li. Sk¢larnir voru meŒal annars notaŒir ¡ •eim tilgangi.
+
+M ll˜skumunur hefur dofnaŒ talsvert   ¥slandi   tuttugustu ”ld og sumar framburŒarm ll˜skurnar eru n nast horfnar £r m linu.
+
+Helstu ¡slensku framburŒarm ll˜skurnar eru (voru) Skaftfellskur einhlj¢ŒaframburŒur, Vestfirskur einhlj¢ŒaframburŒur, harŒm‘li og raddaŒur framburŒur, ngl-framburŒur, bŒ- og gŒ-framburŒur, hv-framburŒur og rn- og rl-framburŒur.
+[breyta]
+
+¥slenska utan ¥slands
+
+¥slenska er t”luŒ af  hugam”nnum og f¢lki af ¡slensku bergi brotiŒ v¡Œsvegar um heim. Mest er af ¡slenskum‘landi f¢lki ¡ Kanada og Bandar¡kjunum, einna helst ¡ Gimli ¡ Manitoba, en •angaŒ fluttist st¢r h¢pur ¥slendinga (kallaŒir Vesturfarar) viŒ lok 19. aldar. Svo er aŒ nefna •  er leggja n m   ¡slensku erlendis, t.d. •  sem l‘ra ¡ gegnum ¡slensku kennsluvef H sk¢la ¥slands [2], sem kallast Icelandic Online og sem erlendir aŒilar t¢ku • tt ¡, m.a. h sk¢li ¡ Wisconsin ¡ Bandar¡kjunum.
+[breyta]
+
+Merk rit, rituŒ   ¡slensku
+
+    * (ritaŒar) um 1190-1320: ¥slendingas”gurnar
+    * um 1140: Fyrsta m lfr‘ŒiritgerŒin
+    * 1952: Gerpla Halld¢rs Laxness (skrifuŒ ¡ st¡l ¡slendingasagna)
+
+[breyta]
+
+Heimildir
+
+    * Gyldendals Tibinds Leksikon. 1977. AŒalritstj¢ri: J›rgen Bang, cand. mag.. Gyldendalske Boghandel, Nordisk Forlag A.S. Kaupmannah”fn.
+    * Heimir P lsson. 1999. Fr  l‘rd¢ms”ld til rauns‘is - ¥slenskar b¢kmenntir 1550-1900. Vaka-Helgafell hf., Reykjav¡k.
+    * ¥slensk orŒab¢k. 1985. ¤rni B”Œvarsson ritst˜rŒi. B¢ka£tg fa Menningarsj¢Œs, Reykjav¡k.
+    * ¥slenska Alfr‘ŒiorŒab¢kin A-G. 1990. Ritstj¢rar: D¢ra Hafsteinsd¢ttir og Sigr¡Œur HarŒard¢ttir. ™rn og ™rlygur hf., Reykjav¡k.
+    * ¥slenska Alfr‘ŒiorŒab¢kin H-O. 1990. Ritstj¢rar: D¢ra Hafsteinsd¢ttir og Sigr¡Œur HarŒard¢ttir. ™rn og ™rlygur hf., Reykjav¡k.
+    * ¥slenska Alfr‘ŒiorŒab¢kin P-™. 1990. Ritstj¢rar: D¢ra Hafsteinsd¢ttir og Sigr¡Œur HarŒard¢ttir. ™rn og ™rlygur hf., Reykjav¡k.
+    * ¥var Bj”rnsson. [§tg fu r ¢•ekkt]. M lsaga fyrir framhaldssk¢la. 2. £tg fa. Offsetfj”lritun hf., Reykjav¡k.
+
+[breyta]
+
+Tengt efni
+
+    * ¥slenska stafr¢fiŒ
+    * G‘salappir
+    * H fr¢nska
+
+[breyta]
+
+Tenglar
+Wiktionary merkiŒ
+OrŒab¢kaskilgreiningu fyrir ¥slenska er aŒ finna   Wiktionary.
+
+    * Ritreglur ¥ samr‘mi viŒ augl˜singar menntam lar Œuneytis nr. 132/1974, 133/1974, 184/1974 og 261/1977
+    * Bragfr‘Œi og H ttatal
+    * IŒunn - Kv‘Œamannaf‚lag
+    * ¥slenskuskor H sk¢la ¥slands
+    * M lsh‘ttir (I)
+    * M lsh‘ttir (II)
+    * Merking mannanafna
+    * Nokkur erfiŒ atriŒi £r daglegu m li tekin fyrir
+    * ¥slenska - ˜skt t¡marit fyrir ¡slenskunema
+    * ¥slensk M lst”Œ - —mislegt varŒandi ¡slenska m lfr‘Œi, orŒab‘kur o.fl.
+
+[breyta]
+
+OrŒab‘kur
+
+    * OrŒab¢k H sk¢lans
+    * OrŒabanki ¥slenskar M lst”Œvar
+          o Landaheiti og h”fuŒstaŒaheiti
+    * Hugtakasafn ˜ŒingamiŒst”Œvar utanr¡kisr Œuneytisins
+    * A Concise Dictionary of Old Icelandic (innsk”nnuŒ) eftir Geir T. Zo‰ga fr   rinu 1910.
+    * An Icelandic-English Dictionary (innsk”nnuŒ) eftir GuŒbrand Vigf£sson og Richard Cleasby, gefin £t 1874.
+    * St¢r ensk-¡slenskur orŒalisti
+    * Annar st¢r ensk-¡slenskur orŒalisti (html £tg fa)
+    * Altnordisches W”rterbuch
+
+[breyta]
+
+¥ŒorŒ
+
+    * Skr  ¥slenskrar m lst”Œvar yfir ¡ŒorŒas”fn
+    * OrŒasafn Hins ¡slenska st‘rŒfr‘Œif‚lags (leit)
+    * Tenglar KDE verkefnisins
+    * OrŒalisti L¥SU
+    * OrŒasafn l‘knaritara
+    * OrŒasafn Lyfjastofnunar (yfirlit)
+    * Hugt”k ¡ l¡fr‘nni efnafr‘Œi
+    * JarŒfr‘ŒiorŒ: [3] [4]
+    * T”lvunarfr‘ŒiorŒ: [5]
+    * VeŒurfr‘ŒiorŒ (html £tg fa)
+    * Hugtakasafn ˜ŒingamiŒst”Œvar utanr¡kisr Œuneytis
+    * ¥slenskir fuglar
+    * Hugt”k ¡ vatnafr‘Œi og skyldum greinum
+    * Sj vard˜raorŒab¢k Hafranns¢knarstofnunar ¥slands
+
+Af "http://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenska"
+
+Flokkar: ¥slenska | Norr‘n tungum l | Germ”nsk tungum l


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-861.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,173 @@
+This text is copied from Wikipedia, http://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenska
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+replaced some characters (" and -)
+
+Ãslenska
+Af Wikipedia, frjÃ¡lsa alfrÃ¦Ã°iritinu
+Jump to: navigation, search
+Ãslenska (Ãslenska)
+TalaÃ° hvar: 	Ãslandi
+Heimshluti: 	NorÃ°ur EvrÃ³pu
+FjÃ¶ldi mÃ¡lhafa: 	um 300.000
+SÃ¦ti: 	
+Ã†tt: 	IndÃ³evrÃ³psk
+ GermÃ¶nsk
+  NorÃ°urgermÃ¶nsk
+   VesturnorrÃ¦nt
+    Ãslenska
+Opinber staÃ°a
+Opinbert tungumÃ¡l: 	
+StÃ½rt af: 	Ãslensk mÃ¡lstÃ¶Ã°
+TungumÃ¡lakÃ³Ã°ar
+ISO 639-1: 	is
+ISO 639-2: 	ice og isl
+SIL: 	ICE
+TungumÃ¡l - Listi yfir tungumÃ¡l
+
+Ãslenska er tungumÃ¡l meÃ° fjÃ³rum fÃ¶llum (nefnifalli, Ã¾olfalli, Ã¾Ã¡gufalli og eignarfalli) sem aÃ°allega er talaÃ° og ritaÃ° Ã¡ Ãslandi. ÃžaÃ° er indÃ³-evrÃ³pskt, germanskt og vesturnorrÃ¦nt. Af Ã¶Ã°rum mÃ¡lum er fÃ¦reyska skyldust Ãslensku.
+Efnisyfirlit
+[fela]
+
+    * 1 Saga Ãslensku
+    * 2 Breytingar
+    * 3 MÃ¡lfrÃ¦Ã°i
+    * 4 MÃ¡llÃ½skur
+    * 5 Ãslenska utan Ãslands
+    * 6 Merk rit, rituÃ° Ã¡ Ãslensku
+    * 7 Heimildir
+    * 8 Tengt efni
+    * 9 Tenglar
+          o 9.1 OrÃ°abÃ¦kur
+                + 9.1.1 ÃÃ°orÃ°
+
+[breyta]
+
+Saga Ãslensku
+
+Ãslenska Ã¡ rÃ¦tur aÃ° rekja til mÃ¡ls norskra landnÃ¡msmanna Ã¡ 9. Ã¶ld. Ã Ã¾eim tÃma sem hefur liÃ°iÃ° hafa orÃ°iÃ° talsverÃ°ar breytingar Ã¡ tungumÃ¡linu, einkum Ã¡ orÃ°aforÃ°a og framburÃ°i, en lÃtt Ã¡ mÃ¡lfrÃ¦Ã°i, eins og kemur fram aÃ° neÃ°an. Breytingar Ã¾essar, einkum Ã¡ orÃ°aforÃ°a, mÃ¡ rekja til breyttra lifnaÃ°arhÃ¡tta, breytinga Ã¡ samfÃ©laginu, nÃ½rrar tÃ¦kni og Ã¾ekkingar, sem og Ã¡hrifa annara tungumÃ¡la Ã¡ Ãslensku, einkum ensku og dÃ¶nsku. Til hÃ¦gÃ°arauka er sÃ¶gu Ãslenskunnar skipt Ã Ã¾rjÃº skeiÃ°: fornmÃ¡l til um 1350, miÃ°mÃ¡l frÃ¡ 1350 til um 1550 (eÃ°a 1600) og nÃ½mÃ¡l frÃ¡ lokum miÃ°mÃ¡ls.
+[breyta]
+
+Breytingar
+
+Ãslenskt ritmÃ¡l hefur lÃtiÃ° breyst sÃÃ°an Ã¡ landnÃ¡msÃ¶ld meÃ° Ã¾eim afleiÃ°ingum aÃ° Ãslendingar geta enn Ã dag - meÃ° herkjum og skrekkjum - lesiÃ° forn rit Ã¡ borÃ° viÃ° LandnÃ¡mu, Snorra-Eddu og ÃslendingasÃ¶gurnar. SamrÃ¦md stafsetning auÃ°veldar lesturinn Ã¾Ã³ talsvert, auk Ã¾ess sem orÃ°aforÃ°i Ã¾essara rita er heldur takmarkaÃ°ur. Meiri breytingar hafa orÃ°iÃ° Ã¡ framburÃ°i, svo miklar aÃ° Ãslendingur 20. aldar myndi trÃºlega ekki skilja Ãslending 13. aldar, gÃ¦tu Ã¾eir talaÃ° saman.
+
+Helstu breytingar Ã¡ mÃ¡linu nÃ¡ Ã¾vÃ til orÃ°aforÃ°a og framburÃ°ar, en minni breytingar hafa orÃ°iÃ° Ã¡ mÃ¡lfrÃ¦Ã°i. (SjÃ¡ nÃ¡nar Ã sÃ¶gu Ãslenskunnar.)
+
+Ãmsar Ã¡stÃ¦Ã°ur eru fyrir Ã¾vÃ hversu vel mÃ¡liÃ° hefur varÃ°veist. HefÃ°bundna skÃ½ringin er auÃ°vitaÃ° einangrun landsins, en lÃklega hefur fullmikiÃ° veriÃ° gert Ãºr Ã¾vÃ og er sÃº skÃ½ring ein tÃ¦past fullnÃ¦gjandi. Ã–nnur Ã¡stÃ¦Ã°a sem oft er nefnd er sÃº aÃ° mÃ¡liÃ° hafi varÃ°veist Ã skinnhandritunum, hvort sem var um afÃ¾reyingarbÃ³kmenntir aÃ° rÃ¦Ã°a eÃ°a frÃ¦Ã°i. Handritin hafi veriÃ° lesin og innihald Ã¾eirra flutt fyrir Ã¾Ã¡ sem ekki voru lÃ¦sir, Ã¾annig hafi mÃ¡l Ã¾eirra varÃ°veist og orÃ°aforÃ°i handritanna haldist Ã mÃ¡linu. Ennfremur hafi lÃ¦rÃ°ir Ãslendingar skrifaÃ° aÃ° miklu leyti Ã¡ mÃ³Ã°urmÃ¡linu, allt frÃ¡ Ã¾vÃ aÃ° Ari frÃ³Ã°i og Fyrsti mÃ¡lfrÃ¦Ã°ingurinn skrÃ¡Ã°u sÃn rit, Ã¾ess vegna hafi latÃnuÃ¡hrif orÃ°iÃ° minni en vÃÃ°a annars staÃ°ar. Kirkjunnar menn Ã¡ Ãslandi voru lÃka fljÃ³tir aÃ° tileinka sÃ©r aÃ°ferÃ°ir Marteins LÃºthers og BiblÃan var snemma Ã¾Ã½dd Ã¡ Ãslensku. BiblÃur og Ã¶nnur trÃºarrit voru Ã¾vÃ snemma til Ã¡ Ãslensku Ã¡
  helstu frÃ¦Ã°asetrum landsins og prestar boÃ°uÃ°u GuÃ°s orÃ° Ã¡ Ãslensku. Ãžessa kenningu mÃ¡ helst styÃ°ja meÃ° Ã¾vÃ aÃ° bera okkur saman viÃ° Ã¾jÃ³Ã°ir sem ekki Ã¡ttu BiblÃu Ã¡ eigin tungu, t.d. NorÃ°menn, en Ã¾eir notuÃ°ust viÃ° danska BiblÃu. Orsakir Ã¾eirrar Ã¾rÃ³unar sem varÃ° Ã¡ Ãslensku verÃ°a seint ÃºtskÃ½rÃ°ar til hlÃtar, en Ã¾eir Ã¾Ã¦ttir sem nefndir eru hÃ©r aÃ° ofan hafa allir haft einhver Ã¡hrif.
+
+Margir Ãslendingar telja Ãslenskuna vera "upprunalegra" mÃ¡l en flest Ã¶nnur, og aÃ° hÃºn hafi breyst minna. ÃžaÃ° er ekki alls kostar rÃ©tt, og mÃ¡ Ã Ã¾vÃ sambandi nefna aÃ° Ãslenskan hefur einungis fjÃ¶gur fÃ¶ll af Ã¡tta Ãºr indÃ³evrÃ³pska frummÃ¡linu, Ã¡ meÃ°an flest slavnesk mÃ¡l hafa sex fÃ¶ll, og pÃ³lska sjÃ¶. ÃžÃ½ska hefur einnig fjÃ¶gur fÃ¶ll eins og Ãslenska, og varÃ°veitt eru rit Ã¡ fornhÃ¡Ã¾Ã½sku sem eru mun eldri en Ãslensku handritin, eÃ°a frÃ¡ Ã¡ttundu Ã¶ld. Ã Grikklandi er enn tÃ¶luÃ° grÃska, rÃ©tt eins og fyrir Ã¾rjÃº Ã¾Ãºsund Ã¡rum og svo mÃ¡ lengi telja. Ã–ll Ã¾essi mÃ¡l eiga Ã¾aÃ° Ã¾Ã³ sameiginlegt aÃ° hafa breyst aÃ° einhverju leyti, og er Ãslenskan Ã¾ar engin undantekning. *[1]
+[breyta]
+
+MÃ¡lfrÃ¦Ã°i
+
+
+OrÃ°flokkar Ã Ãslensku OrÃ°flokkur 	DÃ¦mi 	Hlutverk
+NafnorÃ° 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° tilgreina einstaka hluti, eÃ°a flokka hluta, jafnt raunverulega sem ÃmyndaÃ°a.
+SagnorÃ° 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° gefa til kynna aÃ°gerÃ°.
+LÃ½singarorÃ° 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° lÃ½sa einhverjum hlut nÃ¡nar. Oftast notaÃ° meÃ° nafnorÃ°i.
+FornÃ¶fn 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	Gefa til kynna meÃ° almennum hÃ¦tti um hvern eÃ°a hvaÃ° setningin Ã¡ viÃ°.
+Greinir 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	AÃ° gera nafnorÃ° Ã¡kveÃ°in. Greinir getur veriÃ° viÃ°skeyttur eÃ°a settur fyrir framan nafnorÃ° sem sÃ©r orÃ°.
+TÃ¶luorÃ° 	SautjÃ¡n stÃ³rir fuglar hoppa til hinna Ã¾riggja merku manna sem standa Ã garÃ°inum. Ãžeir eru meÃ° tvo poka af frÃ¦jum handa fuglunum. 	Gefa til kynna fjÃ¶lda eÃ°a magn.
+SmÃ¡orÃ°
+Forsetningar 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	Hafa Ã¡hrif Ã¡ merkingu fallorÃ°s Ã setningu.
+AtviksorÃ° 		
+NafnhÃ¡ttarmerki 	StÃ³ri fuglinn er aÃ° hoppa til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er aÃ° gefa Ã¶Ã°rum fuglum frÃ¦. 	NafnhÃ¡ttarmerkiÃ° er orÃ°iÃ° "aÃ°" Ã¡ undan sagnorÃ°i Ã nafnhÃ¦tti. SÃ¶gn Ã nafnhÃ¦tti er Ã¡n tÃÃ°ar og endar oftast Ã¡ "a".
+Samtengingar 	StÃ³ri fuglinn hoppar til hins merka manns sem stendur Ã garÃ°inum. Hann er meÃ° frÃ¦ handa fuglinum. 	Tengir saman setningar til aÃ° mynda mÃ¡lsgrein. Skiptist Ã aÃ°altengingar og aukatengingar.
+UpphrÃ³panir 		
+
+Ath: Ãžetta Ã¾arfnast yfirferÃ°ar.
+[breyta]
+
+MÃ¡llÃ½skur
+
+Ãmis svÃ¦Ã°isbundin afbrigÃ°i mynduÃ°ust Ã mÃ¡linu, Ã¾rÃ¡tt fyrir hinar litlu breytingar, en deildar meiningar eru um hvort sÃ¡ munur geti kallast mÃ¡llÃ½skumunur. HingaÃ° til hefur yfirleitt veriÃ° einblÃnt Ã¡ framburÃ°armun Ã¾Ã³ einnig hafi einhver munur veriÃ° Ã¡ orÃ°anotkun. MÃ¡lhreinsunarmÃ¶nnum Ã¡ fyrri hluta tuttugustu aldar Ã¾Ã³ttu sumar framburÃ°armÃ¡llÃ½skurnar ljÃ³tar og gengu hart fram Ã aÃ° ÃºtrÃ½ma Ã¾eim, sÃ©rstaklega flÃ¡mÃ¦li. SkÃ³larnir voru meÃ°al annars notaÃ°ir Ã Ã¾eim tilgangi.
+
+MÃ¡llÃ½skumunur hefur dofnaÃ° talsvert Ã¡ Ãslandi Ã¡ tuttugustu Ã¶ld og sumar framburÃ°armÃ¡llÃ½skurnar eru nÃ¡nast horfnar Ãºr mÃ¡linu.
+
+Helstu Ãslensku framburÃ°armÃ¡llÃ½skurnar eru (voru) Skaftfellskur einhljÃ³Ã°aframburÃ°ur, Vestfirskur einhljÃ³Ã°aframburÃ°ur, harÃ°mÃ¦li og raddaÃ°ur framburÃ°ur, ngl-framburÃ°ur, bÃ°- og gÃ°-framburÃ°ur, hv-framburÃ°ur og rn- og rl-framburÃ°ur.
+[breyta]
+
+Ãslenska utan Ãslands
+
+Ãslenska er tÃ¶luÃ° af Ã¡hugamÃ¶nnum og fÃ³lki af Ãslensku bergi brotiÃ° vÃÃ°svegar um heim. Mest er af ÃslenskumÃ¦landi fÃ³lki Ã Kanada og BandarÃkjunum, einna helst Ã Gimli Ã Manitoba, en Ã¾angaÃ° fluttist stÃ³r hÃ³pur Ãslendinga (kallaÃ°ir Vesturfarar) viÃ° lok 19. aldar. Svo er aÃ° nefna Ã¾Ã¡ er leggja nÃ¡m Ã¡ Ãslensku erlendis, t.d. Ã¾Ã¡ sem lÃ¦ra Ã gegnum Ãslensku kennsluvef HÃ¡skÃ³la Ãslands [2], sem kallast Icelandic Online og sem erlendir aÃ°ilar tÃ³ku Ã¾Ã¡tt Ã, m.a. hÃ¡skÃ³li Ã Wisconsin Ã BandarÃkjunum.
+[breyta]
+
+Merk rit, rituÃ° Ã¡ Ãslensku
+
+    * (ritaÃ°ar) um 1190-1320: ÃslendingasÃ¶gurnar
+    * um 1140: Fyrsta mÃ¡lfrÃ¦Ã°iritgerÃ°in
+    * 1952: Gerpla HalldÃ³rs Laxness (skrifuÃ° Ã stÃl Ãslendingasagna)
+
+[breyta]
+
+Heimildir
+
+    * Gyldendals Tibinds Leksikon. 1977. AÃ°alritstjÃ³ri: JÃ¸rgen Bang, cand. mag.. Gyldendalske Boghandel, Nordisk Forlag A.S. KaupmannahÃ¶fn.
+    * Heimir PÃ¡lsson. 1999. FrÃ¡ lÃ¦rdÃ³msÃ¶ld til raunsÃ¦is - Ãslenskar bÃ³kmenntir 1550-1900. Vaka-Helgafell hf., ReykjavÃk.
+    * Ãslensk orÃ°abÃ³k. 1985. Ãrni BÃ¶Ã°varsson ritstÃ½rÃ°i. BÃ³kaÃºtgÃ¡fa MenningarsjÃ³Ã°s, ReykjavÃk.
+    * Ãslenska AlfrÃ¦Ã°iorÃ°abÃ³kin A-G. 1990. RitstjÃ³rar: DÃ³ra HafsteinsdÃ³ttir og SigrÃÃ°ur HarÃ°ardÃ³ttir. Ã–rn og Ã–rlygur hf., ReykjavÃk.
+    * Ãslenska AlfrÃ¦Ã°iorÃ°abÃ³kin H-O. 1990. RitstjÃ³rar: DÃ³ra HafsteinsdÃ³ttir og SigrÃÃ°ur HarÃ°ardÃ³ttir. Ã–rn og Ã–rlygur hf., ReykjavÃk.
+    * Ãslenska AlfrÃ¦Ã°iorÃ°abÃ³kin P-Ã–. 1990. RitstjÃ³rar: DÃ³ra HafsteinsdÃ³ttir og SigrÃÃ°ur HarÃ°ardÃ³ttir. Ã–rn og Ã–rlygur hf., ReykjavÃk.
+    * Ãvar BjÃ¶rnsson. [ÃštgÃ¡fuÃ¡r Ã³Ã¾ekkt]. MÃ¡lsaga fyrir framhaldsskÃ³la. 2. ÃºtgÃ¡fa. OffsetfjÃ¶lritun hf., ReykjavÃk.
+
+[breyta]
+
+Tengt efni
+
+    * Ãslenska stafrÃ³fiÃ°
+    * GÃ¦salappir
+    * HÃ¡frÃ³nska
+
+[breyta]
+
+Tenglar
+Wiktionary merkiÃ°
+OrÃ°abÃ³kaskilgreiningu fyrir Ãslenska er aÃ° finna Ã¡ Wiktionary.
+
+    * Ritreglur Ã samrÃ¦mi viÃ° auglÃ½singar menntamÃ¡larÃ¡Ã°uneytis nr. 132/1974, 133/1974, 184/1974 og 261/1977
+    * BragfrÃ¦Ã°i og HÃ¡ttatal
+    * IÃ°unn - KvÃ¦Ã°amannafÃ©lag
+    * Ãslenskuskor HÃ¡skÃ³la Ãslands
+    * MÃ¡lshÃ¦ttir (I)
+    * MÃ¡lshÃ¦ttir (II)
+    * Merking mannanafna
+    * Nokkur erfiÃ° atriÃ°i Ãºr daglegu mÃ¡li tekin fyrir
+    * Ãslenska - ÃžÃ½skt tÃmarit fyrir Ãslenskunema
+    * Ãslensk MÃ¡lstÃ¶Ã° - Ãmislegt varÃ°andi Ãslenska mÃ¡lfrÃ¦Ã°i, orÃ°abÃ¦kur o.fl.
+
+[breyta]
+
+OrÃ°abÃ¦kur
+
+    * OrÃ°abÃ³k HÃ¡skÃ³lans
+    * OrÃ°abanki Ãslenskar MÃ¡lstÃ¶Ã°var
+          o Landaheiti og hÃ¶fuÃ°staÃ°aheiti
+    * Hugtakasafn ÃžÃ½Ã°ingamiÃ°stÃ¶Ã°var utanrÃkisrÃ¡Ã°uneytisins
+    * A Concise Dictionary of Old Icelandic (innskÃ¶nnuÃ°) eftir Geir T. ZoÃ«ga frÃ¡ Ã¡rinu 1910.
+    * An Icelandic-English Dictionary (innskÃ¶nnuÃ°) eftir GuÃ°brand VigfÃºsson og Richard Cleasby, gefin Ãºt 1874.
+    * StÃ³r ensk-Ãslenskur orÃ°alisti
+    * Annar stÃ³r ensk-Ãslenskur orÃ°alisti (html ÃºtgÃ¡fa)
+    * Altnordisches WÃ¶rterbuch
+
+[breyta]
+
+ÃÃ°orÃ°
+
+    * SkrÃ¡ Ãslenskrar mÃ¡lstÃ¶Ã°var yfir ÃÃ°orÃ°asÃ¶fn
+    * OrÃ°asafn Hins Ãslenska stÃ¦rÃ°frÃ¦Ã°ifÃ©lags (leit)
+    * Tenglar KDE verkefnisins
+    * OrÃ°alisti LÃSU
+    * OrÃ°asafn lÃ¦knaritara
+    * OrÃ°asafn Lyfjastofnunar (yfirlit)
+    * HugtÃ¶k Ã lÃfrÃ¦nni efnafrÃ¦Ã°i
+    * JarÃ°frÃ¦Ã°iorÃ°: [3] [4]
+    * TÃ¶lvunarfrÃ¦Ã°iorÃ°: [5]
+    * VeÃ°urfrÃ¦Ã°iorÃ° (html ÃºtgÃ¡fa)
+    * Hugtakasafn ÃžÃ½Ã°ingamiÃ°stÃ¶Ã°var utanrÃkisrÃ¡Ã°uneytis
+    * Ãslenskir fuglar
+    * HugtÃ¶k Ã vatnafrÃ¦Ã°i og skyldum greinum
+    * SjÃ¡vardÃ½raorÃ°abÃ³k HafrannsÃ³knarstofnunar Ãslands
+
+Af "http://is.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dslenska"
+
+Flokkar: Ãslenska | NorrÃ¦n tungumÃ¡l | GermÃ¶nsk tungumÃ¡l


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/icelandic2-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-28593.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-28593.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-28593.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,165 @@
+Lingua italiana
+Da Wikipedia, l'enciclopedia libera.
+Vai a: Navigazione, cerca
+
+La lingua italiana è l'idioma di it.wiki, la versione che state sfogliando di Wikipedia.
+Italiano (Italiano)
+Parlato in: 	Italia ed altri 29 paesi.
+Persone: 	70 milioni
+Classifica: 	19
+Famiglie linguistiche: 	Indoeuropee
+
+ Italiche
+  romanze
+   Italiano
+Stati ufficiali
+Paesi: 	Unione europea, Italia, San Marino, Slovenia, Croazia, Città del Vaticano, Svizzera
+Regolata da: 	Accademia della Crusca
+Classificazione
+ISO 639-1 	it
+ISO 639-2 	ita
+SIL 	ITN
+Estratto in lingua
+Dichiarazione Universale dei Diritti dell'Uomo - Art.1
+{{{estratto}}}
+Lingua - Elenco delle lingue - Linguistica
+Un grafema fonetico 	Questa pagina potrebbe contenere caratteri Unicode.
+Wikipedia:Progetto Lingue 	Si invita a seguire lo schema del Progetto Lingue
+
+L'Italiano (Ascolta ascolta?) è una lingua appartenente al gruppo delle lingue romanze della famiglia delle lingue indoeuropee. Esiste un gran numero di dialetti neo-romanzi.
+
+L'italiano moderno è, come tutte le lingue nazionali, un dialetto che è riuscito a far carriera; ad imporsi, cioè, come lingua ufficiale di una regione molto più vasta di quella originaria. In questo caso fu il dialetto fiorentino, parlato a Firenze, a prevalere, non tanto per ragioni politiche - come spesso capitava - ma per il prestigio culturale di cui era portatore. Il toscano, ed il fiorentino illustre (in quanto arricchito di prestiti dal siciliano, francese e latino) in particolare, era in effetti la lingua nella quale scrissero Dante Alighieri, Francesco Petrarca e Giovanni Boccaccio, considerati i tre massimi scrittori italiani. Naturalmente, era anche la lingua colta della città di Firenze, stimata per la sua prosperità culturale lungo i secoli e per la sua splendida architettura.
+Indice
+[nascondi]
+
+    * 1 Influenze linguistiche
+    * 2 Dialetti
+    * 3 Presenza nel mondo
+    * 4 Fonetica
+          o 4.1 Vocali
+          o 4.2 Consonanti
+    * 5 Alfabeto
+    * 6 Voci correlate
+
+[modifica]
+
+Influenze linguistiche
+
+Prima dell'avvento dell'Impero romano, è l'etrusco ad essere parlato in Toscana e nel Lazio settentrionale ("Tuscia"). Se la lingua etrusca è stata cancellata nel corso di qualche secolo dall'avvento del latino, dopo la conquista romana, la sua influenza può esser rimasta nel sostrato del toscano, ma la questione è ampiamente dibattuta. Il latino volgare divenne ben presto la lingua parlata in Italia e in gran parte d'Europa. Data la durata e la qualità della dominazione romana sul Continente, è facile capire perché il latino sia la base di moltissime lingue europee. Dopo la caduta dell'Impero Romano d'Occidente, nel 476, la Toscana vide arrivare gli Ostrogoti e i Longobardi (secoli V e VI), popolazioni provenienti dal nord e dall'est dell'Europa. Esse influenzarono la lingua della regione solo nel lessico, le altre caratteristiche restarono più o meno immutate. Il toscano resta una delle parlate romanze più conservative e vicine al latino.
+[modifica]
+
+Dialetti
+
+I numerosi dialetti italo-romanzi possono essere classificati in base alle loro comuni origine linguistiche. Provengono tutti dal latino, ma i sostrati delle lingue precedenti alla conquista romana e soprattutto i superstrati dovuti ai contatti con vari popoli hanno differenziato da regione a regione lo sviluppo di ogni parlata locale. Recentemente si tende a isolare i dialetti settentrionali (romanzi occidentali) da quelli centro-meridionali ("romanzi orientali"): la distinzione viene amplificata soprattutto per motivi politici, supponendo un'origine "celtica" dei dialetti settentrionali. In realtà il sostrato celtico (ammesso che sia esistito) può aver influito sui dialetti "gallo-italici", non certo sul veneto; che i dialetti settentrionali (anche quelli cosiddetti "gallo-italici") sono pienamente romanzi e non celtici; che i dialetti settentrionali condividono molte caratteristiche morfologiche con i dialetti del resto d'Italia (come i plurali non sigmatici); che soltant
 o fonologicamente si può parlare di "romanzo occidentale", ma la caduta delle vocali atone non avviene solo al Nord ma anche in molte parti del Sud specialmente in Campania, Molise e Puglia. E' altresì vero che i dialetti del Nord sono anche definiti gallo-italici o gallo-romanzi non per questioni "politiche", ma per la presenza delle cosiddette vocali turbate come ö ed ü in Lombardia, Emilia-Romagna (province di Piacenza e Parma), Piemonte e Liguria; per la presenza di strutture grammaticali note come "gallicismi" e riscontrabili anche in francese o spagnolo: sun/sum dré a mangià/mangiä/maià/magnà/magnar/magnär/magner come je suis en tren de manger in francese o estoy en tren de comer in spagnolo; per la possibilità della formulazione delle frasi interrogative tramite una sorta di "inversione" (fenomeno diffuso in Lombardia ed Emilia-Romagna) come in francese (piacentino "mangi?": te a t' mang? che può essere reso con te mangiat?); la vocale a accentata tende a diventare ä 
 oppure è specialmente in varie zone del Piemonte e dell'Emilia-Romagna (altro elemento riscontrabile anche in francese); presenza della nasalizzazione della n (come in francese) in vari dialetti. Ovviamente, queste caratteristiche che mettono in luce alcuni riflessi di un'antica lingua celtica, la lingua di sostrato del territorio, non sono riscontrabili (almeno così massicciamente e contemporaneamente) in Veneto, Trentino e Friuli-Venezia Giulia che sarebbero inscritte in un'area linguistica non gallo-romanza. La presenza di vocali turbate ö ed ü che per alcuni studiosi è il residuo di un substrato celtico, per altri sarebbe invece un superstrato germanico portato con le invasioni barbariche alla caduta dell'Impero Romano. Il tratto più caratteristico è la lenizione, una caratteristica tipicamente romanza-occidentale. Un tipo di lenizione si è comunque recentemente sviluppato anche al sud, sia pur con caratteristiche diverse, ed in Toscana (attestata dal XVI secolo) con mod
 alità particolarissime che le hanno fruttato il nome di "gorgia". Al giorno d'oggi molti linguisti sono concordi nel raggruppare gli idiomi gallo-italici italiani, quelli retoromanzi e veneti in un unico sistema: il sistema linguistico reto-cisalpino (Atti del convengo internazionale degli studi sulle lingue romanze dell'Italia del Nord, Trento, 21-23 ottobre 1993) non certo per ragioni "politiche" o per volontà di secessione dal resto della penisola. Secondo questa teoria, gli idiomi retoromanzi costituiscono una varietà più conservativa di una lingua "padana" comune (da intendersi "della Val Padana", "settentrionale" e non da interpretare con riferimenti alla politica) assestatasi nell'alto medioevo. Viene aggiunto che la variante centro-occidentale di questa lingua ha in seguito assorbito numerose innovazioni di origine francese, dando luogo agli idiomi del gruppo cisalpino (idiomi galloromanzi italiani e veneto). Molti linguisti sono concordi nel sostenere che i cosiddet
 ti "dialetti" del Nord, delle province di Massa Carrara, Pesaro Urbino, Campania, Puglia meridionale (Salento), Basilicata, Calabria e Sicilia non siano da considerarsi tali, bensì vere e proprie lingue strutturalmente separate dall'italiano (così le classifica e definisce l'Atlante Linguistico Ethnologue). Inoltre, come tali sono annotate nell'Unesco Red Book of Endangered Languages che le riconosce come lingue regionali minoritarie. La ragione è che esse, secondo certi studiosi, non sarebbero varietà locali o sociali (dialetti, appunto) dell'italiano, ma sistemi linguistici autonomi con altra origine, diversa da quella del toscano, altra grammatica, e dunque non solo per i vari gradi di intelligibilità tra di loro o con l'italiano. Così come qualcuno forzatamente sostiene un'origine celtica dei dialetti settentrionali o gallo-italici per ragioni politiche, c'è anche chi, per opposte vedute politiche pretende di discriminare le lingue, siano esse del Nord o del Sud, sulla b
 ase della loro pretesa inferiorità.
+
+
+    * Dialetti settentrionali (romanzo occidentale con elementi di transizione verso il romanzo orientale)
+          o Gallo-italici:
+                + piemontese (Torino, Asti, Cuneo, Alessandria, Vercelli)
+                + lombardo orientale (Bergamo, Brescia, Crema)
+                + lombardo occidentale o insubre (Insubria)(Milano, Monza, Varese, Como, Lecco, Sondrio, Lodi, Novara, Verbania, Canton Ticino)
+                + genovese o ligure (Genova, La Spezia, Savona, Imperia, Appennino Alessandrino, Appennino Piacentino)
+                + emiliano (Pavia, Oltrepò Pavese, Piacenza, Mantova, Parma, Reggio Emilia, Modena, Ferrara, Bologna)
+                + romagnolo (Ravenna, Forlì, Cesena, Rimini, Pesaro, Urbino, Repubblica di San Marino)
+          o veneto (Venezia, Treviso, Padova, Vicenza, Verona, Belluno, Rovigo, Trento, Trieste e Venezia Giulia)
+          o friulano (Friuli Venezia Giulia: Udine, Pordenone)
+          o istrioto
+    * Dialetti centro-meridionali (romanzo orientale)
+          o Dialetti toscani
+                + toscano (Firenze, Siena, Pisa, Lucca, Arezzo)
+                + corso (Corsica)
+          o Centro :
+                + romanesco (Roma)
+                + viterbese
+                + umbro
+                + marchigiano (centrale) (Marche)
+                + cicolano-reatino-aquilano
+                + aquilano (L'Aquila)
+          o Sud:
+                + abruzzese (Pescara)
+
+    *
+          o
+                + campano (Napoli)
+                + lucano
+                + pugliese- Salento escluso (Bari)
+          o Estremo sud:
+                + salentino (Lecce)
+                + calabrese (Reggio Calabria)
+                + siciliano (Palermo)
+
+(Nota: il pantesco, dialetto siciliano di Pantelleria, ha forti influssi arabi)
+
+I dialetti della Sardegna (sassarese, logudorese e campidanese, il gallurese invece, simile al corso oltremontano, appartiene alla categoria dei dialetti italiani centromeridionali) e gli idiomi retoromanzi (romancio, ladino, friulano) non possono a rigore essere considerati dialetti "italiani", anche se qualche linguista ritiene che quest'ultimi siano i residui di una "latinità occidentale" che in passato comprendeva tutta la pianura padana, formando così un diasistema che andava dall'Istria fino alla Spagna (Alicante), lasciando probabilmente fuori il veneto, l'idioma romanzo occidentale più simile al romanzo orientale, sia per la fonotassi che perla morfologia e anche il lessico.
+[modifica]
+
+Presenza nel mondo
+
+L'italiano è unica lingua ufficiale in Italia e San Marino. Nella Città del Vaticano è usata correntemente ed è la lingua coufficiale della Santa Sede con il latino. È una lingua ufficiale (insieme allo sloveno) in qualche comune costiero della Slovenia e in Istria (Croazia) accanto al croato. È anche una delle lingue ufficiali in Svizzera (10% dei parlanti) - e precisamente nel Canton Ticino e nei Grigioni- insieme a Tedesco (63%), Francese (25%) e Romancio.
+L'italiano è però diffusissimo a Malta, dove molti lo parlano e più o meno tutti lo capiscono (il presidente maltese in carica dal 1999 si chiama Guido de Marco), e dove fu lingua ufficiale fino al 1931, nelle zone costiere della Dalmazia (Croazia) e in Albania. Buona diffusione ha anche nelle ex-colonie italiane in Africa: Libia (dove è lingua di lavoro, insieme all'inglese), Eritrea, Etiopia e Somalia (in quest'ultimo Paese è stata lingua ufficiale fino al 1963 e usata nell'insegnamento universitario fino al 1991, allo scoppio della guerra civile). In altre nazioni, a causa della forte e prolungata emigrazione italiana nel mondo, esistono importanti comunità italiane (Stati Uniti, Sud America (specialmente Brasile e Argentina), Australia, Canada, Francia, Germania e Belgio soprattutto), che oggi cercano di recuperare e tramandare a figli e nipoti la loro cultura e lingua d'origine.
+Notiamo infine come la lingua italiana, pur classificandosi solo al 19° posto tra le lingue più parlate al mondo (70 milioni di parlanti circa), è la terza più studiata come lingua straniera, dopo inglese e francese e prima di tedesco e spagnolo. Questo grazie al fascino che l'Italia ha nel mondo e all'opera preziosa degli Istituti italiani di cultura. Considerando coloro che lo parlano come seconda lingua, il numero sale a 120 milioni.
+
+Secondo uno studio della Unione Europea, è al secondo posto come lingua più parlata nell'ambito europeo (16%), accanto a francese e inglese, ma diventa la quarta (18%) se si considerano le lingue parlate e studiate [1].
+
+Purtroppo, nel 2005, l'italiano è uscito dal gruppo ristretto delle lingue stabili dell'Unione Europea, al quale appartengono l'inglese, il francese e il tedesco ([2])
+[modifica]
+
+Fonetica
+[modifica]
+
+Vocali
+fonema 	parole
+[a] 	nave, galassia
+[e] 	pianeta, rete
+[?] 	sfera, zero
+[i] 	mito, riso
+[o] 	confronto, ordine
+[?] 	vuoto, bucolico
+[u] 	numero, nulla
+
+Nota:
+
+È possibile ascoltare anche la vocale [?], come completamento del suono di una consonante. Essa nella lingua scritta viene o tralasciata o trascritta come 'e'.
+
+Esempio:
+
+    "La C di 'cento' si legge 'ce'"
+
+        in cui "ce" viene solitamente letto [??] piuttosto che [?e]
+
+[modifica]
+
+Consonanti
+
+Tra parentesi quadre gli allofoni di [n] alveolare.
+	Bilabiale 	Labiodentale 	Dentale 	Alveolare 	Postalveolare 	Palatale 	Velare
+Nasali 		m 		[?] 		[n] 		n 				? 		[?]
+Occlusive 	p 	b 			t 	d 							k 	g
+Fricative 			f 	v 			s 	z 	? 					
+Affricate 					? 	? 			? 	? 				
+Vibranti 								r 						
+Vibrati 								? 						
+Laterali 								l 				? 		
+Approssimanti 												j 		w
+[modifica]
+
+Alfabeto
+
+L'italiano utilizza 21 lettere dell'alfabeto latino. In effetti k, j, w, x, y esistono solo in parole d'origine straniera o come varianti grafiche di scrittura (ad es. in Pirandello gioja invece di gioia). Esistono accenti grafici sulle vocali: in particolare quello acuto (´) solo sulla e (raramente sulla o e sulla a; una grafia ricercata li esigerebbe anche su i e u dal momento che sono sempre "vocali chiuse") e quello grave (`) su tutte le altre. L'accento circonflesso (^) serve per indicare la contrazione di due vocali, in particolare due /i/. L'accento grafico è obbligatorio sulle parole tronche (o ossitone o meglio ancora "ultimali"), che hanno cioè l'accento sull'ultima sillaba e finiscono per vocale. Altrove l'accento grafico è facoltativo, ma utile per distinguere parole altrimenti omografe.
+[modifica]
+
+Voci correlate
+
+    * Lingue parlate in Italia
+    * Grammatica italiana
+    * Lingua volgare
+    * Placiti cassinesi
+    * Indovinello veronese
+
+
+Lingue ufficiali dell'Unione Europea 	
+Ceco | Danese | Estone | Finnico | Francese | Greco | Inglese | Italiano | Lettone | Lituano | Maltese | Olandese | Polacco | Portoghese | Slovacco | Sloveno | Spagnolo | Svedese | Tedesco | Ungherese
+
+Ricavato da "http://it.wikipedia.org/wiki/Lingua_italiana"
+
+Categorie: Lingua italiana | Lingue | Lingue romanze


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-28593.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,165 @@
+ï»¿Lingua italiana
+Da Wikipedia, l'enciclopedia libera.
+Vai a: Navigazione, cerca
+
+La lingua italiana Ã¨ l'idioma di it.wiki, la versione che state sfogliando di Wikipedia.
+Italiano (Italiano)
+Parlato in: 	Italia ed altri 29 paesi.
+Persone: 	70 milioni
+Classifica: 	19
+Famiglie linguistiche: 	Indoeuropee
+
+ Italiche
+  romanze
+   Italiano
+Stati ufficiali
+Paesi: 	Unione europea, Italia, San Marino, Slovenia, Croazia, CittÃ  del Vaticano, Svizzera
+Regolata da: 	Accademia della Crusca
+Classificazione
+ISO 639-1 	it
+ISO 639-2 	ita
+SIL 	ITN
+Estratto in lingua
+Dichiarazione Universale dei Diritti dell'Uomo - Art.1
+{{{estratto}}}
+Lingua - Elenco delle lingue - Linguistica
+Un grafema fonetico 	Questa pagina potrebbe contenere caratteri Unicode.
+Wikipedia:Progetto Lingue 	Si invita a seguire lo schema del Progetto Lingue
+
+L'Italiano (Ascolta ascolta?) Ã¨ una lingua appartenente al gruppo delle lingue romanze della famiglia delle lingue indoeuropee. Esiste un gran numero di dialetti neo-romanzi.
+
+L'italiano moderno Ã¨, come tutte le lingue nazionali, un dialetto che Ã¨ riuscito a far carriera; ad imporsi, cioÃ¨, come lingua ufficiale di una regione molto piÃ¹ vasta di quella originaria. In questo caso fu il dialetto fiorentino, parlato a Firenze, a prevalere, non tanto per ragioni politiche - come spesso capitava - ma per il prestigio culturale di cui era portatore. Il toscano, ed il fiorentino illustre (in quanto arricchito di prestiti dal siciliano, francese e latino) in particolare, era in effetti la lingua nella quale scrissero Dante Alighieri, Francesco Petrarca e Giovanni Boccaccio, considerati i tre massimi scrittori italiani. Naturalmente, era anche la lingua colta della cittÃ  di Firenze, stimata per la sua prosperitÃ  culturale lungo i secoli e per la sua splendida architettura.
+Indice
+[nascondi]
+
+    * 1 Influenze linguistiche
+    * 2 Dialetti
+    * 3 Presenza nel mondo
+    * 4 Fonetica
+          o 4.1 Vocali
+          o 4.2 Consonanti
+    * 5 Alfabeto
+    * 6 Voci correlate
+
+[modifica]
+
+Influenze linguistiche
+
+Prima dell'avvento dell'Impero romano, Ã¨ l'etrusco ad essere parlato in Toscana e nel Lazio settentrionale ("Tuscia"). Se la lingua etrusca Ã¨ stata cancellata nel corso di qualche secolo dall'avvento del latino, dopo la conquista romana, la sua influenza puÃ² esser rimasta nel sostrato del toscano, ma la questione Ã¨ ampiamente dibattuta. Il latino volgare divenne ben presto la lingua parlata in Italia e in gran parte d'Europa. Data la durata e la qualitÃ  della dominazione romana sul Continente, Ã¨ facile capire perchÃ© il latino sia la base di moltissime lingue europee. Dopo la caduta dell'Impero Romano d'Occidente, nel 476, la Toscana vide arrivare gli Ostrogoti e i Longobardi (secoli V e VI), popolazioni provenienti dal nord e dall'est dell'Europa. Esse influenzarono la lingua della regione solo nel lessico, le altre caratteristiche restarono piÃ¹ o meno immutate. Il toscano resta una delle parlate romanze piÃ¹ conservative e vicine al latino.
+[modifica]
+
+Dialetti
+
+I numerosi dialetti italo-romanzi possono essere classificati in base alle loro comuni origine linguistiche. Provengono tutti dal latino, ma i sostrati delle lingue precedenti alla conquista romana e soprattutto i superstrati dovuti ai contatti con vari popoli hanno differenziato da regione a regione lo sviluppo di ogni parlata locale. Recentemente si tende a isolare i dialetti settentrionali (romanzi occidentali) da quelli centro-meridionali ("romanzi orientali"): la distinzione viene amplificata soprattutto per motivi politici, supponendo un'origine "celtica" dei dialetti settentrionali. In realtÃ  il sostrato celtico (ammesso che sia esistito) puÃ² aver influito sui dialetti "gallo-italici", non certo sul veneto; che i dialetti settentrionali (anche quelli cosiddetti "gallo-italici") sono pienamente romanzi e non celtici; che i dialetti settentrionali condividono molte caratteristiche morfologiche con i dialetti del resto d'Italia (come i plurali non sigmatici); che solta
 nto fonologicamente si puÃ² parlare di "romanzo occidentale", ma la caduta delle vocali atone non avviene solo al Nord ma anche in molte parti del Sud specialmente in Campania, Molise e Puglia. E' altresÃ¬ vero che i dialetti del Nord sono anche definiti gallo-italici o gallo-romanzi non per questioni "politiche", ma per la presenza delle cosiddette vocali turbate come Ã¶ ed Ã¼ in Lombardia, Emilia-Romagna (province di Piacenza e Parma), Piemonte e Liguria; per la presenza di strutture grammaticali note come "gallicismi" e riscontrabili anche in francese o spagnolo: sun/sum drÃ© a mangiÃ /mangiÃ¤/maiÃ /magnÃ /magnar/magnÃ¤r/magner come je suis en tren de manger in francese o estoy en tren de comer in spagnolo; per la possibilitÃ  della formulazione delle frasi interrogative tramite una sorta di "inversione" (fenomeno diffuso in Lombardia ed Emilia-Romagna) come in francese (piacentino "mangi?": te a t' mang? che puÃ² essere reso con te mangiat?); la vocale a accentata tende 
 a diventare Ã¤ oppure Ã¨ specialmente in varie zone del Piemonte e dell'Emilia-Romagna (altro elemento riscontrabile anche in francese); presenza della nasalizzazione della n (come in francese) in vari dialetti. Ovviamente, queste caratteristiche che mettono in luce alcuni riflessi di un'antica lingua celtica, la lingua di sostrato del territorio, non sono riscontrabili (almeno cosÃ¬ massicciamente e contemporaneamente) in Veneto, Trentino e Friuli-Venezia Giulia che sarebbero inscritte in un'area linguistica non gallo-romanza. La presenza di vocali turbate Ã¶ ed Ã¼ che per alcuni studiosi Ã¨ il residuo di un substrato celtico, per altri sarebbe invece un superstrato germanico portato con le invasioni barbariche alla caduta dell'Impero Romano. Il tratto piÃ¹ caratteristico Ã¨ la lenizione, una caratteristica tipicamente romanza-occidentale. Un tipo di lenizione si Ã¨ comunque recentemente sviluppato anche al sud, sia pur con caratteristiche diverse, ed in Toscana (attestata 
 dal XVI secolo) con modalitÃ  particolarissime che le hanno fruttato il nome di "gorgia". Al giorno d'oggi molti linguisti sono concordi nel raggruppare gli idiomi gallo-italici italiani, quelli retoromanzi e veneti in un unico sistema: il sistema linguistico reto-cisalpino (Atti del convengo internazionale degli studi sulle lingue romanze dell'Italia del Nord, Trento, 21-23 ottobre 1993) non certo per ragioni "politiche" o per volontÃ  di secessione dal resto della penisola. Secondo questa teoria, gli idiomi retoromanzi costituiscono una varietÃ  piÃ¹ conservativa di una lingua "padana" comune (da intendersi "della Val Padana", "settentrionale" e non da interpretare con riferimenti alla politica) assestatasi nell'alto medioevo. Viene aggiunto che la variante centro-occidentale di questa lingua ha in seguito assorbito numerose innovazioni di origine francese, dando luogo agli idiomi del gruppo cisalpino (idiomi galloromanzi italiani e veneto). Molti linguisti sono concordi n
 el sostenere che i cosiddetti "dialetti" del Nord, delle province di Massa Carrara, Pesaro Urbino, Campania, Puglia meridionale (Salento), Basilicata, Calabria e Sicilia non siano da considerarsi tali, bensÃ¬ vere e proprie lingue strutturalmente separate dall'italiano (cosÃ¬ le classifica e definisce l'Atlante Linguistico Ethnologue). Inoltre, come tali sono annotate nell'Unesco Red Book of Endangered Languages che le riconosce come lingue regionali minoritarie. La ragione Ã¨ che esse, secondo certi studiosi, non sarebbero varietÃ  locali o sociali (dialetti, appunto) dell'italiano, ma sistemi linguistici autonomi con altra origine, diversa da quella del toscano, altra grammatica, e dunque non solo per i vari gradi di intelligibilitÃ  tra di loro o con l'italiano. CosÃ¬ come qualcuno forzatamente sostiene un'origine celtica dei dialetti settentrionali o gallo-italici per ragioni politiche, c'Ã¨ anche chi, per opposte vedute politiche pretende di discriminare le lingue, sian
 o esse del Nord o del Sud, sulla base della loro pretesa inferioritÃ .
+
+
+    * Dialetti settentrionali (romanzo occidentale con elementi di transizione verso il romanzo orientale)
+          o Gallo-italici:
+                + piemontese (Torino, Asti, Cuneo, Alessandria, Vercelli)
+                + lombardo orientale (Bergamo, Brescia, Crema)
+                + lombardo occidentale o insubre (Insubria)(Milano, Monza, Varese, Como, Lecco, Sondrio, Lodi, Novara, Verbania, Canton Ticino)
+                + genovese o ligure (Genova, La Spezia, Savona, Imperia, Appennino Alessandrino, Appennino Piacentino)
+                + emiliano (Pavia, OltrepÃ² Pavese, Piacenza, Mantova, Parma, Reggio Emilia, Modena, Ferrara, Bologna)
+                + romagnolo (Ravenna, ForlÃ¬, Cesena, Rimini, Pesaro, Urbino, Repubblica di San Marino)
+          o veneto (Venezia, Treviso, Padova, Vicenza, Verona, Belluno, Rovigo, Trento, Trieste e Venezia Giulia)
+          o friulano (Friuli Venezia Giulia: Udine, Pordenone)
+          o istrioto
+    * Dialetti centro-meridionali (romanzo orientale)
+          o Dialetti toscani
+                + toscano (Firenze, Siena, Pisa, Lucca, Arezzo)
+                + corso (Corsica)
+          o Centro :
+                + romanesco (Roma)
+                + viterbese
+                + umbro
+                + marchigiano (centrale) (Marche)
+                + cicolano-reatino-aquilano
+                + aquilano (L'Aquila)
+          o Sud:
+                + abruzzese (Pescara)
+
+    *
+          o
+                + campano (Napoli)
+                + lucano
+                + pugliese- Salento escluso (Bari)
+          o Estremo sud:
+                + salentino (Lecce)
+                + calabrese (Reggio Calabria)
+                + siciliano (Palermo)
+
+(Nota: il pantesco, dialetto siciliano di Pantelleria, ha forti influssi arabi)
+
+I dialetti della Sardegna (sassarese, logudorese e campidanese, il gallurese invece, simile al corso oltremontano, appartiene alla categoria dei dialetti italiani centromeridionali) e gli idiomi retoromanzi (romancio, ladino, friulano) non possono a rigore essere considerati dialetti "italiani", anche se qualche linguista ritiene che quest'ultimi siano i residui di una "latinitÃ  occidentale" che in passato comprendeva tutta la pianura padana, formando cosÃ¬ un diasistema che andava dall'Istria fino alla Spagna (Alicante), lasciando probabilmente fuori il veneto, l'idioma romanzo occidentale piÃ¹ simile al romanzo orientale, sia per la fonotassi che perla morfologia e anche il lessico.
+[modifica]
+
+Presenza nel mondo
+
+L'italiano Ã¨ unica lingua ufficiale in Italia e San Marino. Nella CittÃ  del Vaticano Ã¨ usata correntemente ed Ã¨ la lingua coufficiale della Santa Sede con il latino. Ãˆ una lingua ufficiale (insieme allo sloveno) in qualche comune costiero della Slovenia e in Istria (Croazia) accanto al croato. Ãˆ anche una delle lingue ufficiali in Svizzera (10% dei parlanti) - e precisamente nel Canton Ticino e nei Grigioni- insieme a Tedesco (63%), Francese (25%) e Romancio.
+L'italiano Ã¨ perÃ² diffusissimo a Malta, dove molti lo parlano e piÃ¹ o meno tutti lo capiscono (il presidente maltese in carica dal 1999 si chiama Guido de Marco), e dove fu lingua ufficiale fino al 1931, nelle zone costiere della Dalmazia (Croazia) e in Albania. Buona diffusione ha anche nelle ex-colonie italiane in Africa: Libia (dove Ã¨ lingua di lavoro, insieme all'inglese), Eritrea, Etiopia e Somalia (in quest'ultimo Paese Ã¨ stata lingua ufficiale fino al 1963 e usata nell'insegnamento universitario fino al 1991, allo scoppio della guerra civile). In altre nazioni, a causa della forte e prolungata emigrazione italiana nel mondo, esistono importanti comunitÃ  italiane (Stati Uniti, Sud America (specialmente Brasile e Argentina), Australia, Canada, Francia, Germania e Belgio soprattutto), che oggi cercano di recuperare e tramandare a figli e nipoti la loro cultura e lingua d'origine.
+Notiamo infine come la lingua italiana, pur classificandosi solo al 19Â° posto tra le lingue piÃ¹ parlate al mondo (70 milioni di parlanti circa), Ã¨ la terza piÃ¹ studiata come lingua straniera, dopo inglese e francese e prima di tedesco e spagnolo. Questo grazie al fascino che l'Italia ha nel mondo e all'opera preziosa degli Istituti italiani di cultura. Considerando coloro che lo parlano come seconda lingua, il numero sale a 120 milioni.
+
+Secondo uno studio della Unione Europea, Ã¨ al secondo posto come lingua piÃ¹ parlata nell'ambito europeo (16%), accanto a francese e inglese, ma diventa la quarta (18%) se si considerano le lingue parlate e studiate [1].
+
+Purtroppo, nel 2005, lâ€™italiano Ã¨ uscito dal gruppo ristretto delle lingue stabili dellâ€™Unione Europea, al quale appartengono lâ€™inglese, il francese e il tedesco ([2])
+[modifica]
+
+Fonetica
+[modifica]
+
+Vocali
+fonema 	parole
+[a] 	nave, galassia
+[e] 	pianeta, rete
+[É›] 	sfera, zero
+[i] 	mito, riso
+[o] 	confronto, ordine
+[É”] 	vuoto, bucolico
+[u] 	numero, nulla
+
+Nota:
+
+Ãˆ possibile ascoltare anche la vocale [É™], come completamento del suono di una consonante. Essa nella lingua scritta viene o tralasciata o trascritta come 'e'.
+
+Esempio:
+
+    "La C di 'cento' si legge 'ce'"
+
+        in cui "ce" viene solitamente letto [Ê§É™] piuttosto che [Ê§e]
+
+[modifica]
+
+Consonanti
+
+Tra parentesi quadre gli allofoni di [n] alveolare.
+	Bilabiale 	Labiodentale 	Dentale 	Alveolare 	Postalveolare 	Palatale 	Velare
+Nasali 		m 		[É±] 		[n] 		n 				É² 		[Å‹]
+Occlusive 	p 	b 			t 	d 							k 	g
+Fricative 			f 	v 			s 	z 	Êƒ 					
+Affricate 					Ê¦ 	Ê£ 			Ê§ 	Ê¤ 				
+Vibranti 								r 						
+Vibrati 								É¾ 						
+Laterali 								l 				ÊŽ 		
+Approssimanti 												j 		w
+[modifica]
+
+Alfabeto
+
+L'italiano utilizza 21 lettere dell'alfabeto latino. In effetti k, j, w, x, y esistono solo in parole d'origine straniera o come varianti grafiche di scrittura (ad es. in Pirandello gioja invece di gioia). Esistono accenti grafici sulle vocali: in particolare quello acuto (Â´) solo sulla e (raramente sulla o e sulla a; una grafia ricercata li esigerebbe anche su i e u dal momento che sono sempre "vocali chiuse") e quello grave (`) su tutte le altre. L'accento circonflesso (^) serve per indicare la contrazione di due vocali, in particolare due /i/. L'accento grafico Ã¨ obbligatorio sulle parole tronche (o ossitone o meglio ancora "ultimali"), che hanno cioÃ¨ l'accento sull'ultima sillaba e finiscono per vocale. Altrove l'accento grafico Ã¨ facoltativo, ma utile per distinguere parole altrimenti omografe.
+[modifica]
+
+Voci correlate
+
+    * Lingue parlate in Italia
+    * Grammatica italiana
+    * Lingua volgare
+    * Placiti cassinesi
+    * Indovinello veronese
+
+
+Lingue ufficiali dell'Unione Europea 	
+Ceco | Danese | Estone | Finnico | Francese | Greco | Inglese | Italiano | Lettone | Lituano | Maltese | Olandese | Polacco | Portoghese | Slovacco | Sloveno | Spagnolo | Svedese | Tedesco | Ungherese
+
+Ricavato da "http://it.wikipedia.org/wiki/Lingua_italiana"
+
+Categorie: Lingua italiana | Lingue | Lingue romanze


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/italian-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-28605.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-28605.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-28605.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,67 @@
+"Æ", capital AE diphthong (ligature)
+"Á", capital A, acute accent
+"Â", capital A, circumflex accent
+"À", capital A, grave accent
+"Å", capital A, ring
+"Ã", capital A, tilde
+"Ä", capital A, dieresis or umlaut mark
+"Ç", capital C, cedilla
+"Ð", capital Eth, Icelandic
+"É", capital E, acute accent
+"Ê", capital E, circumflex accent
+"È", capital E, grave accent
+"Ë", capital E, dieresis or umlaut mark
+"Í", capital I, acute accent
+"Î", capital I, circumflex accent
+"Ì", capital I, grave accent
+"Ï", capital I, dieresis or umlaut mark
+"Ñ", capital N, tilde
+"Ó", capital O, acute accent
+"Ô", capital O, circumflex accent
+"Ò", capital O, grave accent
+"Ø", capital O, slash
+"Õ", capital O, tilde
+"Ö", capital O, dieresis or umlaut mark
+"Þ", capital THORN, Icelandic
+"Ú", capital U, acute accent
+"Û", capital U, circumflex accent
+"Ù", capital U, grave accent
+"Ü", capital U, dieresis or umlaut mark
+"Ý", capital Y, acute accent
+"á", small a, acute accent
+"â", small a, circumflex accent
+"æ", small ae diphthong (ligature)
+"à", small a, grave accent
+"&", ampersand
+"å", small a, ring
+"ã", small a, tilde
+"ä", small a, dieresis or umlaut mark
+"ç", small c, cedilla
+"é", small e, acute accent
+"ê", small e, circumflex accent
+"è", small e, grave accent
+"ð", small eth, Icelandic
+"ë", small e, dieresis or umlaut mark
+">", greater than
+"í", small i, acute accent
+"î", small i, circumflex accent
+"ì", small i, grave accent
+"ï", small i, dieresis or umlaut mark
+"<", less than
+" ", nbsp, non breaking space
+"ñ", small n, tilde
+"ó", small o, acute accent
+"ô", small o, circumflex accent
+"ò", small o, grave accent
+"ø", small o, slash
+"õ", small o, tilde
+"ö", small o, dieresis or umlaut mark
+""", quote, '"'
+"ß", small sharp s, German (sz ligature)
+"þ", small thorn, Icelandic
+"ú", small u, acute accent
+"û", small u, circumflex accent
+"ù", small u, grave accent
+"ü", small u, dieresis or umlaut mark
+"ý", small y, acute accent
+"ÿ", small y, dieresis or umlaut mark 


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-28605.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-850.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-850.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-850.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,67 @@
+"’", capital AE diphthong (ligature)
+"µ", capital A, acute accent
+"¶", capital A, circumflex accent
+"·", capital A, grave accent
+"", capital A, ring
+"Ç", capital A, tilde
+"Ž", capital A, dieresis or umlaut mark
+"€", capital C, cedilla
+"Ñ", capital Eth, Icelandic
+"", capital E, acute accent
+"Ò", capital E, circumflex accent
+"Ô", capital E, grave accent
+"Ó", capital E, dieresis or umlaut mark
+"Ö", capital I, acute accent
+"×", capital I, circumflex accent
+"Þ", capital I, grave accent
+"Ø", capital I, dieresis or umlaut mark
+"¥", capital N, tilde
+"à", capital O, acute accent
+"â", capital O, circumflex accent
+"ã", capital O, grave accent
+"", capital O, slash
+"å", capital O, tilde
+"™", capital O, dieresis or umlaut mark
+"è", capital THORN, Icelandic
+"é", capital U, acute accent
+"ê", capital U, circumflex accent
+"ë", capital U, grave accent
+"š", capital U, dieresis or umlaut mark
+"í", capital Y, acute accent
+" ", small a, acute accent
+"ƒ", small a, circumflex accent
+"‘", small ae diphthong (ligature)
+"…", small a, grave accent
+"&", ampersand
+"†", small a, ring
+"Æ", small a, tilde
+"„", small a, dieresis or umlaut mark
+"‡", small c, cedilla
+"‚", small e, acute accent
+"ˆ", small e, circumflex accent
+"Š", small e, grave accent
+"Ð", small eth, Icelandic
+"‰", small e, dieresis or umlaut mark
+">", greater than
+"¡", small i, acute accent
+"Œ", small i, circumflex accent
+"", small i, grave accent
+"‹", small i, dieresis or umlaut mark
+"<", less than
+" ", nbsp, non breaking space
+"¤", small n, tilde
+"¢", small o, acute accent
+"“", small o, circumflex accent
+"•", small o, grave accent
+"›", small o, slash
+"ä", small o, tilde
+"”", small o, dieresis or umlaut mark
+""", quote, '"'
+"á", small sharp s, German (sz ligature)
+"ç", small thorn, Icelandic
+"£", small u, acute accent
+"–", small u, circumflex accent
+"—", small u, grave accent
+"", small u, dieresis or umlaut mark
+"ì", small y, acute accent
+"˜", small y, dieresis or umlaut mark 


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-850.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,67 @@
+ï»¿"Ã†", capital AE diphthong (ligature)
+"Ã", capital A, acute accent
+"Ã‚", capital A, circumflex accent
+"Ã€", capital A, grave accent
+"Ã…", capital A, ring
+"Ãƒ", capital A, tilde
+"Ã„", capital A, dieresis or umlaut mark
+"Ã‡", capital C, cedilla
+"Ã", capital Eth, Icelandic
+"Ã‰", capital E, acute accent
+"ÃŠ", capital E, circumflex accent
+"Ãˆ", capital E, grave accent
+"Ã‹", capital E, dieresis or umlaut mark
+"Ã", capital I, acute accent
+"ÃŽ", capital I, circumflex accent
+"ÃŒ", capital I, grave accent
+"Ã", capital I, dieresis or umlaut mark
+"Ã‘", capital N, tilde
+"Ã“", capital O, acute accent
+"Ã”", capital O, circumflex accent
+"Ã’", capital O, grave accent
+"Ã˜", capital O, slash
+"Ã•", capital O, tilde
+"Ã–", capital O, dieresis or umlaut mark
+"Ãž", capital THORN, Icelandic
+"Ãš", capital U, acute accent
+"Ã›", capital U, circumflex accent
+"Ã™", capital U, grave accent
+"Ãœ", capital U, dieresis or umlaut mark
+"Ã", capital Y, acute accent
+"Ã¡", small a, acute accent
+"Ã¢", small a, circumflex accent
+"Ã¦", small ae diphthong (ligature)
+"Ã ", small a, grave accent
+"&", ampersand
+"Ã¥", small a, ring
+"Ã£", small a, tilde
+"Ã¤", small a, dieresis or umlaut mark
+"Ã§", small c, cedilla
+"Ã©", small e, acute accent
+"Ãª", small e, circumflex accent
+"Ã¨", small e, grave accent
+"Ã°", small eth, Icelandic
+"Ã«", small e, dieresis or umlaut mark
+">", greater than
+"Ã", small i, acute accent
+"Ã®", small i, circumflex accent
+"Ã¬", small i, grave accent
+"Ã¯", small i, dieresis or umlaut mark
+"<", less than
+" ", nbsp, non breaking space
+"Ã±", small n, tilde
+"Ã³", small o, acute accent
+"Ã´", small o, circumflex accent
+"Ã²", small o, grave accent
+"Ã¸", small o, slash
+"Ãµ", small o, tilde
+"Ã¶", small o, dieresis or umlaut mark
+""", quote, '"'
+"ÃŸ", small sharp s, German (sz ligature)
+"Ã¾", small thorn, Icelandic
+"Ãº", small u, acute accent
+"Ã»", small u, circumflex accent
+"Ã¹", small u, grave accent
+"Ã¼", small u, dieresis or umlaut mark
+"Ã½", small y, acute accent
+"Ã¿", small y, dieresis or umlaut mark 


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/latin-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-865.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-865.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-865.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,23 @@
+Nordgermanske spr†k
+Fra Wikipedia, den frie encyklopedi.
+G† til: navigasjon, s›k
+
+Nordgermanske spr†k er en undergruppe i den germanske spr†kgruppe, og stammer fra et felles urnordisk spr†k. I dag er de forskjellige spr†kene norsk (bokm†l/riksm†l og nynorsk), svensk (ogs† finlandsvensk), dansk, f‘r›ysk og islandsk. Til sammen har i overkant av 20 millioner mennesker et av de nordgermanske spr†k som sitt morsm†l. De kalles noen ganger skandinaviske, s‘rlig utenfor Norden, selv om dette er misvisende, da de skandinaviske spr†kene er kun norsk, dansk og svensk.
+
+Blant de folkegrupper i Norden som ikke bruker et nordgermansk spr†k som morsm†l er gr›nlenderne, samene og finnene. Det finnes ogs† mindre folkegrupper som heller ikke bruker nordgermanske spr†k, her kan blant andre nevnes kvener, tatere og sig›ynere. I det tyvende †rhundret har det ogs† kommet en rekke andre folkegrupper til de nordiske land.
+
+De nordiske spr†kene inndeles i to undergrupper:
+
+    * vestnordiske spr†k som utgj›res av
+          o f‘r›ysk
+          o islandsk
+          o nynorsk
+
+    * ›stnordiske eller kontinentalnordiske spr†k som utgj›res av
+          o dansk
+                + norsk bokm†l/riksm†l
+          o svensk (ogs† finlandsvensk)
+
+Hentet fra "http://no.wikipedia.org/wiki/Nordgermanske_spr%C3%A5k"
+
+Kategori: Germanske spr†k


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-865.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,23 @@
+ï»¿Nordgermanske sprÃ¥k
+Fra Wikipedia, den frie encyklopedi.
+GÃ¥ til: navigasjon, sÃ¸k
+
+Nordgermanske sprÃ¥k er en undergruppe i den germanske sprÃ¥kgruppe, og stammer fra et felles urnordisk sprÃ¥k. I dag er de forskjellige sprÃ¥kene norsk (bokmÃ¥l/riksmÃ¥l og nynorsk), svensk (ogsÃ¥ finlandsvensk), dansk, fÃ¦rÃ¸ysk og islandsk. Til sammen har i overkant av 20 millioner mennesker et av de nordgermanske sprÃ¥k som sitt morsmÃ¥l. De kalles noen ganger skandinaviske, sÃ¦rlig utenfor Norden, selv om dette er misvisende, da de skandinaviske sprÃ¥kene er kun norsk, dansk og svensk.
+
+Blant de folkegrupper i Norden som ikke bruker et nordgermansk sprÃ¥k som morsmÃ¥l er grÃ¸nlenderne, samene og finnene. Det finnes ogsÃ¥ mindre folkegrupper som heller ikke bruker nordgermanske sprÃ¥k, her kan blant andre nevnes kvener, tatere og sigÃ¸ynere. I det tyvende Ã¥rhundret har det ogsÃ¥ kommet en rekke andre folkegrupper til de nordiske land.
+
+De nordiske sprÃ¥kene inndeles i to undergrupper:
+
+    * vestnordiske sprÃ¥k som utgjÃ¸res av
+          o fÃ¦rÃ¸ysk
+          o islandsk
+          o nynorsk
+
+    * Ã¸stnordiske eller kontinentalnordiske sprÃ¥k som utgjÃ¸res av
+          o dansk
+                + norsk bokmÃ¥l/riksmÃ¥l
+          o svensk (ogsÃ¥ finlandsvensk)
+
+Hentet fra "http://no.wikipedia.org/wiki/Nordgermanske_spr%C3%A5k"
+
+Kategori: Germanske sprÃ¥k


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/nordic-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-1252.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-1252.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-1252.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,87 @@
+It is copied from Wikipedia, http://no.wikipedia.org/wiki/Norsk_spr%C3%A5k
+Authored under GFDL license: 
+
+Norsk språk
+Fra Wikipedia, den frie encyklopedi.
+Gå til: navigasjon, søk
+Denne artikkelen dekker et viktig tema, men har for dårlig standard og trenger en opprydning for å fikse dette.
+Se hvordan man redigerer en side og stilmanualen for hjelp, og eventuelt artikkelens diskusjonsside.
+
+Norsk er et skandinavisk språk i den germanske grenen av den indo-europeiske språkfamilie. Norsk er utviklet fra norrønt, men senere sterkt påvirket av dansk og nedertysk. Språket tales av 4,5 millioner i Norge, og av omkring en million utenfor landet. Av disse har omkring 4,3 millioner språket som førstespråk. Det finnes anslagsvis omkring 250 000 norsktalende utenfor Norges grenser, flest i Nord-Amerika. Talt norsk og svensk er gjensidig forståelige nesten uten problemer, dette gjelder også for norsk og dansk, men i litt mindre grad. Til gjengjeld er skriftlig norsk (spesielt bokmål og riksmål) og dansk svært likt; se avsnittet målformer under.
+Innhold
+[skjul]
+
+    * 1 Genetisk klassifisering
+    * 2 Fonetikk og uttale
+    * 3 Målformer
+          o 3.1 Bokmål og riksmål
+          o 3.2 Nynorsk og høgnorsk
+          o 3.3 Samnorsk
+    * 4 Dialekter
+    * 5 Se også
+
+[rediger]
+
+Genetisk klassifisering
+
+Skandinaviske språk klassifiseres gjerne i to grupper: vestskandinavisk (insulær) og østskandinavisk (kontinental). Klassifikasjonen er basert på fonologiske forandringer fra norrønt. For eksempel heter det bru i vestskandinaviske språk, men bro i østskandinaviske språk. Derfor regnes islandsk og færøysk til vestskandinaviske språk, mens svensk og dansk regnes til østskandinaviske språk. En slik klassifikasjon er ikke særlig relevant for norsk som helhet, fordi grensen mellom vest- og østskandinavisk går tvers gjennom det norske dialektkontinuumet. Det nærmeste en kommer å klassifisere norsk på dette nivået, er å sortere standard sørøstnorsk inn under østskandinavisk, og de fleste vestnorske dialekter inn under vestskandinavisk.
+[rediger]
+
+Fonetikk og uttale
+
+I norsk er det stor forskjell i fonetikken i de forskjellige dialektene. De østnorske dialektene har postalveolare eller retroflekse språklyder i ord som "barn", "bart" og "burde". De vestnorske dialektene mangler oftest disse lydene. Det samme gjelder tykk L, en relativt sjelden språklyd på verdensbasis. Den er særlig vanlig i trønderske dialekter i ord som for eksempel "klær", "sol" og "kule". Det er også dialekter som har palataliserte dentaler og skarre-r. Norsk har, som skandinavisk i sin allminnelighet, relativt mange ulike vokaler og bruker, utover det latinske basisalfabetet, tegnene æ, ø og å.
+
+Norsk og svensk skiller seg ut fra de fleste større europeiske språk ved å være tonespråk. Andre språk i Europa med større eller mindre innslag av leksikalsk betydningsskillende ordintonasjon inkluderer estisk, baltiske språk og noen sydslaviske språk. Dansk og tyske dialekter omkring Köln har såkalt stød, eller glottal lukkelyd, som reflekterer et tidligere tonesystem.
+[rediger]
+
+Målformer
+
+Norsk språk har to offisielle målformer (skriftnormaler); bokmål og nynorsk. Det finnes i tillegg en uoffisiell normert skriftnormal, riksmål, og et lite mindretall holder fast ved en eldre nynorsknormering under navnet høgnorsk.
+
+Majoriteten av den norske befolkningen (88-90 %) skriver enten bokmål eller riksmål. Andelen nynorskbrukere nådde en topp på rundt en tredjedel før krigen, men har i etterkrigstiden vært i jevn tilbakegang og er idag falt til 10-12 %.
+[rediger]
+
+Bokmål og riksmål
+
+Bokmål og riksmål er basert på den danske skrifttradisjonen, som følge av at dansk i løpet av senmiddelalderen kom til å bli landets offisielle språk. Forskjellen mellom skriftlig dansk og norsk bokmål/riksmål er idag ikke stor. Først i begynnelsen av det tyvende århundre har språket blitt tillempet i forhold til det danske. Hovedforkjemperen for denne retningen i norsk skriftnormering var Knud Knudsen (1812-1895), som ønsket en regulering «efter den almindeligste Udtale af Ordene i de Dannedes Mund». Eventyrsamlingene til Asbjørnsen og Moe bidro ytterligere til at norske ord kom inn i skriftspråket.
+
+Dette språket ble i praksis delt da riksmål offisielt skiftet navn til bokmål i 1929. Som følge av myndighetenes samnorskpolitikk ble det offisielle bokmålet avvist av store deler av befolkningen, som opprettholdt riksmålet som egen norm. Riksmålet normeres av Det Norske Akademi for Sprog og Litteratur, og benyttes bl.a. av store aviser som Aftenposten.
+[rediger]
+
+Nynorsk og høgnorsk
+
+Det andre offisielle skriftnormalen er nynorsk, som ble utviklet av Ivar Aasen i 1842-73 utfra norske dialekter, og i opposisjon til borgerskapets og byenes dansknære språk.
+
+Også av dette språket eksisterer det en uoffisiell norm, høgnorsk, som i likhet med riksmål har brutt med den offisielle normeringen og opprettholder et mer tradisjonelt Aasen-landsmål.
+[rediger]
+
+Samnorsk
+
+Samnorsk var et planlagt språk som skulle oppstå ved sammensmeltning av bokmål og nynorsk. Samnorsktanken er idag offisielt forlatt, men dominerte offisiell norsk språkpolitikk i store deler av det tyvende århundre, spesielt 1955-1965.
+[rediger]
+
+Dialekter
+
+Norsk talespråk er i synkront perspektiv kjennetegnet av relativt store dialektforskjeller og sterke, livskraftige dialekter, spesielt sett i forhold til det lave folketallet i Norge. Dialektforskjellene kan blant annet tilskrives store geografiske avstander, og at fjellandskapet har begrenset kontakten mellom folk i tidligere tider. Det spesielle med Norge er likevel den sterke stillingen dialektbruk har fått i nyere tid, også i mer formelle sammenhenger. Et norsk standardtalemål eksisterer, men er først og fremst knyttet til riksmålet og moderate former for bokmål slik enkelte taler på Østlandet. Det har ellers ingen formell stilling, og brukes knapt i andre deler av landet. Også på nynorsk finnes det et standardtalemål, dette er gjerne knyttet til høgnorskbevegelsen.
+
+En skiller mellom to store dialektgrupper i Norge, østnorsk og vestnorsk. Til østnorsk regnes Østlandet, Trøndelag og Nordmøre; til vestnorsk regnes Agder-fylkene, Vestlandet inkludert Sunnmøre og Romsdal, og Nord-Norge. (Det må likevel nevnes at både romsdalsdialekten og dialektene i store deler av Nordland står i en mellomstilling i forhold til denne oppdelingen.) Et viktig kriterium for skillet er den såkalte jamvektsloven (likevektsloven): i østnorske dialekter ble de trykklette vokalene a og u (og i noen grad i) fra norrønt svekket til e eller fullt bortfall i ord med lange (og dermed mer betonte) rotstavelser, men holdt seg uendret i ord med korte rotstavelser (gjelder ikke alle østnorske dialekter). Denne forskjellen finnes ikke i vestnorsk. Et annet kriterium er at mange østnorske dialekter har tykk L der skriftbildet har «l» eller «rd», men vestnorske dialekter har oftest ikke dette trekket.
+[rediger]
+
+Se også
+
+    * Bokmål
+    * Landsmål
+    * Nynorsk
+    * Riksmål
+    * Russenorsk
+    * Samnorsk
+    * Norsk språkutvikling 1850 - 1900
+    * Det Norske Akademi for Sprog og Litteratur (1953-)
+    * Noregs mållag (1906-)
+    * Norsk rettskrivning
+    * Norsk språknemnd (1952-1972)
+    * Norsk språkråd (1972-2004)
+
+Hentet fra «http://no.wikipedia.org/wiki/Norsk_spr%C3%A5k»
+
+Kategorier: Viktig opprydning | Norsk språk | Germanske språk


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-1252.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-utf8.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-utf8.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-utf8.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,87 @@
+ï»¿It is copied from Wikipedia, http://no.wikipedia.org/wiki/Norsk_spr%C3%A5k
+Authored under GFDL license: 
+
+Norsk sprÃ¥k
+Fra Wikipedia, den frie encyklopedi.
+GÃ¥ til: navigasjon, sÃ¸k
+Denne artikkelen dekker et viktig tema, men har for dÃ¥rlig standard og trenger en opprydning for Ã¥ fikse dette.
+Se hvordan man redigerer en side og stilmanualen for hjelp, og eventuelt artikkelens diskusjonsside.
+
+Norsk er et skandinavisk sprÃ¥k i den germanske grenen av den indo-europeiske sprÃ¥kfamilie. Norsk er utviklet fra norrÃ¸nt, men senere sterkt pÃ¥virket av dansk og nedertysk. SprÃ¥ket tales av 4,5 millioner i Norge, og av omkring en million utenfor landet. Av disse har omkring 4,3 millioner sprÃ¥ket som fÃ¸rstesprÃ¥k. Det finnes anslagsvis omkring 250 000 norsktalende utenfor Norges grenser, flest i Nord-Amerika. Talt norsk og svensk er gjensidig forstÃ¥elige nesten uten problemer, dette gjelder ogsÃ¥ for norsk og dansk, men i litt mindre grad. Til gjengjeld er skriftlig norsk (spesielt bokmÃ¥l og riksmÃ¥l) og dansk svÃ¦rt likt; se avsnittet mÃ¥lformer under.
+Innhold
+[skjul]
+
+    * 1 Genetisk klassifisering
+    * 2 Fonetikk og uttale
+    * 3 MÃ¥lformer
+          o 3.1 BokmÃ¥l og riksmÃ¥l
+          o 3.2 Nynorsk og hÃ¸gnorsk
+          o 3.3 Samnorsk
+    * 4 Dialekter
+    * 5 Se ogsÃ¥
+
+[rediger]
+
+Genetisk klassifisering
+
+Skandinaviske sprÃ¥k klassifiseres gjerne i to grupper: vestskandinavisk (insulÃ¦r) og Ã¸stskandinavisk (kontinental). Klassifikasjonen er basert pÃ¥ fonologiske forandringer fra norrÃ¸nt. For eksempel heter det bru i vestskandinaviske sprÃ¥k, men bro i Ã¸stskandinaviske sprÃ¥k. Derfor regnes islandsk og fÃ¦rÃ¸ysk til vestskandinaviske sprÃ¥k, mens svensk og dansk regnes til Ã¸stskandinaviske sprÃ¥k. En slik klassifikasjon er ikke sÃ¦rlig relevant for norsk som helhet, fordi grensen mellom vest- og Ã¸stskandinavisk gÃ¥r tvers gjennom det norske dialektkontinuumet. Det nÃ¦rmeste en kommer Ã¥ klassifisere norsk pÃ¥ dette nivÃ¥et, er Ã¥ sortere standard sÃ¸rÃ¸stnorsk inn under Ã¸stskandinavisk, og de fleste vestnorske dialekter inn under vestskandinavisk.
+[rediger]
+
+Fonetikk og uttale
+
+I norsk er det stor forskjell i fonetikken i de forskjellige dialektene. De Ã¸stnorske dialektene har postalveolare eller retroflekse sprÃ¥klyder i ord som "barn", "bart" og "burde". De vestnorske dialektene mangler oftest disse lydene. Det samme gjelder tykk L, en relativt sjelden sprÃ¥klyd pÃ¥ verdensbasis. Den er sÃ¦rlig vanlig i trÃ¸nderske dialekter i ord som for eksempel "klÃ¦r", "sol" og "kule". Det er ogsÃ¥ dialekter som har palataliserte dentaler og skarre-r. Norsk har, som skandinavisk i sin allminnelighet, relativt mange ulike vokaler og bruker, utover det latinske basisalfabetet, tegnene Ã¦, Ã¸ og Ã¥.
+
+Norsk og svensk skiller seg ut fra de fleste stÃ¸rre europeiske sprÃ¥k ved Ã¥ vÃ¦re tonesprÃ¥k. Andre sprÃ¥k i Europa med stÃ¸rre eller mindre innslag av leksikalsk betydningsskillende ordintonasjon inkluderer estisk, baltiske sprÃ¥k og noen sydslaviske sprÃ¥k. Dansk og tyske dialekter omkring KÃ¶ln har sÃ¥kalt stÃ¸d, eller glottal lukkelyd, som reflekterer et tidligere tonesystem.
+[rediger]
+
+MÃ¥lformer
+
+Norsk sprÃ¥k har to offisielle mÃ¥lformer (skriftnormaler); bokmÃ¥l og nynorsk. Det finnes i tillegg en uoffisiell normert skriftnormal, riksmÃ¥l, og et lite mindretall holder fast ved en eldre nynorsknormering under navnet hÃ¸gnorsk.
+
+Majoriteten av den norske befolkningen (88-90 %) skriver enten bokmÃ¥l eller riksmÃ¥l. Andelen nynorskbrukere nÃ¥dde en topp pÃ¥ rundt en tredjedel fÃ¸r krigen, men har i etterkrigstiden vÃ¦rt i jevn tilbakegang og er idag falt til 10-12 %.
+[rediger]
+
+BokmÃ¥l og riksmÃ¥l
+
+BokmÃ¥l og riksmÃ¥l er basert pÃ¥ den danske skrifttradisjonen, som fÃ¸lge av at dansk i lÃ¸pet av senmiddelalderen kom til Ã¥ bli landets offisielle sprÃ¥k. Forskjellen mellom skriftlig dansk og norsk bokmÃ¥l/riksmÃ¥l er idag ikke stor. FÃ¸rst i begynnelsen av det tyvende Ã¥rhundre har sprÃ¥ket blitt tillempet i forhold til det danske. Hovedforkjemperen for denne retningen i norsk skriftnormering var Knud Knudsen (1812-1895), som Ã¸nsket en regulering Â«efter den almindeligste Udtale af Ordene i de Dannedes MundÂ». Eventyrsamlingene til AsbjÃ¸rnsen og Moe bidro ytterligere til at norske ord kom inn i skriftsprÃ¥ket.
+
+Dette sprÃ¥ket ble i praksis delt da riksmÃ¥l offisielt skiftet navn til bokmÃ¥l i 1929. Som fÃ¸lge av myndighetenes samnorskpolitikk ble det offisielle bokmÃ¥let avvist av store deler av befolkningen, som opprettholdt riksmÃ¥let som egen norm. RiksmÃ¥let normeres av Det Norske Akademi for Sprog og Litteratur, og benyttes bl.a. av store aviser som Aftenposten.
+[rediger]
+
+Nynorsk og hÃ¸gnorsk
+
+Det andre offisielle skriftnormalen er nynorsk, som ble utviklet av Ivar Aasen i 1842-73 utfra norske dialekter, og i opposisjon til borgerskapets og byenes dansknÃ¦re sprÃ¥k.
+
+OgsÃ¥ av dette sprÃ¥ket eksisterer det en uoffisiell norm, hÃ¸gnorsk, som i likhet med riksmÃ¥l har brutt med den offisielle normeringen og opprettholder et mer tradisjonelt Aasen-landsmÃ¥l.
+[rediger]
+
+Samnorsk
+
+Samnorsk var et planlagt sprÃ¥k som skulle oppstÃ¥ ved sammensmeltning av bokmÃ¥l og nynorsk. Samnorsktanken er idag offisielt forlatt, men dominerte offisiell norsk sprÃ¥kpolitikk i store deler av det tyvende Ã¥rhundre, spesielt 1955-1965.
+[rediger]
+
+Dialekter
+
+Norsk talesprÃ¥k er i synkront perspektiv kjennetegnet av relativt store dialektforskjeller og sterke, livskraftige dialekter, spesielt sett i forhold til det lave folketallet i Norge. Dialektforskjellene kan blant annet tilskrives store geografiske avstander, og at fjellandskapet har begrenset kontakten mellom folk i tidligere tider. Det spesielle med Norge er likevel den sterke stillingen dialektbruk har fÃ¥tt i nyere tid, ogsÃ¥ i mer formelle sammenhenger. Et norsk standardtalemÃ¥l eksisterer, men er fÃ¸rst og fremst knyttet til riksmÃ¥let og moderate former for bokmÃ¥l slik enkelte taler pÃ¥ Ã˜stlandet. Det har ellers ingen formell stilling, og brukes knapt i andre deler av landet. OgsÃ¥ pÃ¥ nynorsk finnes det et standardtalemÃ¥l, dette er gjerne knyttet til hÃ¸gnorskbevegelsen.
+
+En skiller mellom to store dialektgrupper i Norge, Ã¸stnorsk og vestnorsk. Til Ã¸stnorsk regnes Ã˜stlandet, TrÃ¸ndelag og NordmÃ¸re; til vestnorsk regnes Agder-fylkene, Vestlandet inkludert SunnmÃ¸re og Romsdal, og Nord-Norge. (Det mÃ¥ likevel nevnes at bÃ¥de romsdalsdialekten og dialektene i store deler av Nordland stÃ¥r i en mellomstilling i forhold til denne oppdelingen.) Et viktig kriterium for skillet er den sÃ¥kalte jamvektsloven (likevektsloven): i Ã¸stnorske dialekter ble de trykklette vokalene a og u (og i noen grad i) fra norrÃ¸nt svekket til e eller fullt bortfall i ord med lange (og dermed mer betonte) rotstavelser, men holdt seg uendret i ord med korte rotstavelser (gjelder ikke alle Ã¸stnorske dialekter). Denne forskjellen finnes ikke i vestnorsk. Et annet kriterium er at mange Ã¸stnorske dialekter har tykk L der skriftbildet har Â«lÂ» eller Â«rdÂ», men vestnorske dialekter har oftest ikke dette trekket.
+[rediger]
+
+Se ogsÃ¥
+
+    * BokmÃ¥l
+    * LandsmÃ¥l
+    * Nynorsk
+    * RiksmÃ¥l
+    * Russenorsk
+    * Samnorsk
+    * Norsk sprÃ¥kutvikling 1850 - 1900
+    * Det Norske Akademi for Sprog og Litteratur (1953-)
+    * Noregs mÃ¥llag (1906-)
+    * Norsk rettskrivning
+    * Norsk sprÃ¥knemnd (1952-1972)
+    * Norsk sprÃ¥krÃ¥d (1972-2004)
+
+Hentet fra Â«http://no.wikipedia.org/wiki/Norsk_spr%C3%A5kÂ»
+
+Kategorier: Viktig opprydning | Norsk sprÃ¥k | Germanske sprÃ¥k


Property changes on: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/norwegian-utf8.txt
___________________________________________________________________
Name: svn:eol-style
   + native

Added: trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/polish-1250.txt
===================================================================
--- trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/polish-1250.txt	2005-12-02 08:28:33 UTC (rev 53827)
+++ trunk/mcs/class/I18N/West/Test/texts/polish-1250.txt	2005-12-02 08:28:56 UTC (rev 53828)
@@ -0,0 +1,498 @@
+This text is copied from Wikipedia, http://pl.wikipedia.org/wiki/J%C4%99zyk_polski
+Authored under GFDL license: http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html
+
+Jêzyk polski
+Z Wikipedii, wolnej encyklopedii.
+Jump to: navigation, search
+
+Jêzyk polski nale¿y wraz z jêzykami czeskim, s³owackim, pomorskim (którego dialekt kaszubski przez czêœæ polskich uczonych jest jeszcze czêsto traktowany jako dialekt jêzyka polskiego), dolno³u¿yckim, górno³u¿yckim oraz wymar³ym po³abskim do grupy jêzyków zachodnios³owiañskich, stanowi¹cych czêœæ rodziny jêzyków indoeuropejskich. Ocenia siê, ¿e jest on jêzykiem ojczystym oko³o 46 milionów ludzi na œwiecie, w tym g³ównie w Polsce oraz wœród Polaków za granic¹ (Polonia).
+Polski
+Obszar 	Polska (38 mln) oraz Niemcy, Ukraina, Bia³oruœ, Litwa, Rosja, Austria, Izrael, Stany Zjednoczone, Kanada, Australia i inne kraje
+Liczba mówi¹cych 	46 milionów
+Ranking 	25.
+Klasyfikacja genetyczna 	Jêzyki indoeuropejskie
+*Jêzyki s³owiañskie
+**Jêzyki zachodnios³owiañskie
+***Jêzyk polski
+Alfabet 	³aciñski
+Status oficjalny
+Jêzyk urzêdowy 	Polska, jeden z urzêdowych w Unii Europejskiej
+Regulowany przez 	Rada Jêzyka Polskiego
+Kody jêzyka
+ISO 639-1 	pl
+ISO 639-2 	pol
+SIL 	PQL
+W Wikipedii
+Patrz tak¿e: Jêzyk - Jêzyki œwiata
+Wikipedia
+Polska wersja jêzykowa Wikipedii
+
+
+W Wikis³owniku: S³ownik jêzyka polskiego
+Spis treœci
+[schowaj]
+
+    * 1 Historia
+          o 1.1 Zarys fonetyki historycznej
+          o 1.2 Wp³ywy jêzyków obcych
+    * 2 Dialekty
+    * 3 Fonetyka
+          o 3.1 Samog³oski nosowe
+          o 3.2 Budowa sylab, d³ugoœæ samog³osek oraz miêkkoœæ
+          o 3.3 Akcent
+    * 4 Gramatyka
+          o 4.1 Czêœci mowy
+          o 4.2 Liczby
+          o 4.3 Rodzaje
+          o 4.4 Przypadki
+                + 4.4.1 Mianownik
+                + 4.4.2 Dope³niacz
+                + 4.4.3 Celownik
+                + 4.4.4 Biernik
+                + 4.4.5 Narzêdnik
+                + 4.4.6 Miejscownik
+                + 4.4.7 Wo³acz
+          o 4.5 Czasownik
+          o 4.6 Czasy
+                + 4.6.1 Czas zaprzesz³y
+                + 4.6.2 Czas przesz³y
+                + 4.6.3 Czas teraŸniejszy
+                + 4.6.4 Czas przysz³y prosty
+                + 4.6.5 Czas przysz³y z³o¿ony
+          o 4.7 Przymiotnik
+    * 5 Liczebnik
+    * 6 Aktualnie zachodz¹ce zmiany
+          o 6.1 Zmiany struktury dialektów
+          o 6.2 Zmiany gramatyczne
+          o 6.3 Zmiany leksykalne
+          o 6.4 Zmiany fonetyczne
+          o 6.5 Zmiany w postrzeganiu wulgaryzmów
+    * 7 Zobacz te¿
+          o 7.1 Linki zewnêtrzne
+
+[Edytuj]
+
+Historia
+[Edytuj]
+
+Zarys fonetyki historycznej
+
+Jêzyk polski wywodzi siê z jêzyka praindoeuropejskiego. Do najwa¿niejszych wczesnych zmian nale¿y palatalizacja indoeuropejska. Dawne miêkkie k, kh, g, gh przesz³y w jêzykach satem, takich jak praba³tos³owiañski, w s i z, zaœ w jêzykach kentum, takich jak ³acina i jêzyki germañskie, w k i g. W jêzyku pras³owiañskim wszystkie sylaby zamkniête przesz³y w otwarte. Poci¹gnê³o to za sob¹ powstanie samog³osek nosowych i zró¿nicowanie d³ugoœci samog³osek. Ukszta³towa³a siê te¿ opozycja spó³g³osek miêkkich i twardych. W jêzyku polskim zg³oskotwórcze r i l przesz³y w pary samog³oska + r lub odpowiednio l. Nast¹pi³ te¿ zanik iloczasu, a wiele spó³g³osek miêkkich zosta³o utwardzonych, np. miêkkie r przesz³o w ¿ (zapis rz). Wiele spó³g³osek miêkkich traci miêkkoœæ w wyg³osie (np. koñcowe miêkkie w w nazwach typu Wroc³aw, w przypadkach zale¿nych nadal jest miêkkie - we Wroc³awiu).
+[Edytuj]
+
+Wp³ywy jêzyków obcych
+
+Wspó³czesny jêzyk polski wywodzi siê z dialektów u¿ywanych w Wielkopolsce i Ma³opolsce, w mniejszym stopniu na Mazowszu oraz z innych regionach. Na jêzyk polski wp³ywa³y inne jêzyki. Najwa¿niejszymi z nich by³y:
+
+    * niemiecki
+    * czeski
+    * ³acina
+    * w³oski
+    * francuski
+    * rosyjski
+    * angielski
+
+A tak¿e jêzyk ukraiñski za poœrednictwem gwary kresowej.
+
+Obecnie obserwowaæ mo¿na du¿y wp³yw jêzyka angielskiego na jêzyk polski.
+[Edytuj]
+
+Dialekty
+
+W etnicznym jêzyku polskim wyró¿niamy:
+
+    * jêzyk literacki (dialekt kulturalny)
+    * dialekty ludowe
+    * gwary miejskie (np. gwara lwowska, gwara poznañska, gwara warszawska)
+    * gwary œrodowiskowe (np. grypsera)
+
+Podstawowe dialekty jêzyka polskiego to:
+
+    * œl¹ski (zobacz te¿: jêzyk œl¹ski, gwara œl¹ska)
+    * wielkopolski
+    * ma³opolski (zobacz te¿: gwara krakowska, gwara podhalañska, gwara s¹decka)
+    * mazowiecki (zobacz te¿: gwara bia³ostocka)
+
+Poza tymi podstawowymi dialektami istniej¹ tak¿e dialekty mieszane, szczególnie na ziemiach poniemieckich.
+[Edytuj]
+
+Fonetyka
+[Edytuj]
+
+Samog³oski nosowe
+
+W jêzyku polskim wystêpuj¹ zachowane jeszcze z pras³owiañskiego samog³oski nosowe, które zanik³y w wiêkszoœci pozosta³ych jêzyków s³owiañskich (choæ mo¿na by³o resztkê ich znaleŸæ w dialektach macedoñskich i bu³garskich jeszcze w pocz¹tku minionego wieku). Samog³oski te to ¹ oraz ê. Jednak i w polskim zachodzi proces zaniku samog³osek nosowych. Samog³oski historycznie nosowe, w wielu kontekstach przechodz¹ w nienosowe, tak np.:
+Zjawisko 	Przyk³ad
+Pisownia 	Przewa¿aj¹ca wymowa
+Zanik nosowoœci ê w wyg³osie 	siê 	sie
+kobietê 	kobiete
+widzê 	widze
+
+Jednak samog³oski nosowe nie tylko zanikaj¹, ale te¿ tworz¹ siê tam, gdzie ich wczeœniej nie by³o, najczêœciej w pozycji przed /S/. Por. pisowniê nonsens i potoczn¹ wymowê n¹sês.
+[Edytuj]
+
+Budowa sylab, d³ugoœæ samog³osek oraz miêkkoœæ
+
+We wspó³czesnym jêzyku polskim jest tylko jedna d³ugoœæ samog³osek. Nie znaczy to, ¿e nie wypowiada siê czasem jej d³u¿ej lub krócej a jedynie ¿e nie ma to wp³ywu na znaczenie. Historycznie polski by³ jêzykiem o dominuj¹cej budowie sylab CV (zakoñczone samog³osk¹, tak jak we w³oskim i japoñskim) i by³y 3 d³ugoœci samog³osek: krótkie, normalne, d³ugie. Istnia³y dwie samog³oski krótkie (jery)- miêkka i twarda. Samog³oski te zanik³y, przy czym jednoczeœnie nastêpowa³o wyd³u¿enie samog³oski poprzedzaj¹cej, a dwie sylaby typu CV zmienia³y siê w jedn¹ CVC. Samog³oski krótkie przechodzi³y przy wyd³u¿eniu w miêkkie lub twarde e. Przy zaniku miêkkiej samog³oski krótkiej, ostatnia spó³g³oska zachowywa³a miêkkoœæ. Tak np: "D (krótka samog³oska miêkka) N (krótka samog³oska miêkka)" przechodzi³o w "D (normalne E) (miêkkie N)" (dzieñ), natomiast "D (krótka samog³oska miêkka) N (miêkkie A)" w "D N (miêkkie A)" (dnia). D³ugie samog³oski przesz³y w swoje krótkie odpowiedniki, przy czym nastê
 powa³o podniesienie wymowy. Podwy¿szone a, e i o, przez pewien czas stanowi¹ce osobne dŸwiêki, przesz³y w a i e i u. To ostatnie nadal jest zaznaczane ortograficznie przez ó, przez pewien czas zaznaczano te¿ odrêbnymi znakami podwy¿szone a i e. Samog³osek wysokich i oraz u oczywiœcie nie mo¿na by³o podwy¿szyæ.
+[Edytuj]
+
+Akcent
+
+Akcent w jêzyku polskim ma charakter mieszany toniczno-dynamiczny. Nastêpuj¹ce trzy elementy tworz¹ akcent w wyrazie:
+
+    * pocz¹tek wyrazu cechuje wysoki poziom intesywnoœci,
+    * podwy¿szenie tonu sylaby akcentowanej,
+    * wzd³u¿enie samog³oski akcentowanej i os³abienie artylkulacji na koñcu wyrazu.
+
+W wyrazach dwusylabowych (z akcentem na pierwszej sylabie) akcent ma charakter przede wszystkim dynamiczny, na ogó³ wystêpuje te¿ pewne wzd³u¿enie samog³oski (szczególnie jeœli wyraz wymawiany jest w izolacji). Ró¿nice w wysokoœci tonu s¹ mniej regularne. Akcentowana sylaba przedostatnia w wyrazach ponad dwusylabowych ma wy¿szy ton ni¿ przynajmniej jedna z sylab j¹ otaczaj¹cych, równie¿ samog³oska akcentowana mo¿e ulec wzd³u¿eniu. W wyrazach czterosylabowych i d³u¿szych pojawia siê, oprócz akcentu na sylabie przedostatniej, akcent poboczny na sylabie pierwszej. Akcent poboczny objawia siê wy¿szym poziomem intensywnoœci¹ ni¿ kolejne sylaby.
+
+Akcent w jêzyku polskim jest prawie zawsze paroksytoniczny, tzn. pada na przedostatni¹ sylabê wyrazu. Istnieje jednak spora grupa rzeczowników akcentownych proparoksytonicznie, tj. na sylabie trzeciej od koñca, m.in.
+
+    * rzeczowniki pochodzenia greckiego zakoñczone na -ika, -yka, np. GRAfika, FIzyka, (a tak¿e zakoñczone na -ik, -yk w przypadkach zale¿nych, które maj¹ o jedn¹ sylabê wiêcej ni¿ mianownik np. FIzyk, ale z FIzykiem).
+    * spora grupa tradycyjnie akcentowanych na trzeciej sylabie od koñca np. REgu³a, RYzyko, oKOlica, CZTErysta, NAuka, rzeczposPOlita.
+
+W zwi¹zku z siln¹ tendencj¹ do wyrównywnia akcentu w wy¿ej wymienionych typach wyrazów, s³owniki normatywne dopuszczaj¹ ich akcentowanie na sylabie przedostatniej w wymownie mniej starannej i sytuacjach bardziej swobodnych.
+
+Drug¹ grupê wyj¹tków od zasady tworz¹ niektóre formy czasowników, i tak:
+
+    * formy czasu przesz³ego akcentowane s¹ tak, jakby koñcówki osobowe -œmy,, -œcie nie nale¿a³y do wyrazu, np. czyTAliœmy
+    * formy trybu przypuszczaj¹cego, akcentowane s¹ tak, jakby koñcówki -bym, -bys, byœ, byœmy, byœcie nie nale¿a³y do wyrazu, np. CZYta³bym, czyTAlibyœmy,
+
+Mimo rozpowszechnienia akcentu paroksotonicznego (spowodowanego przede wszystkim pisowni¹) s³owniki zalecaj¹ opisany sposób akcentowania.
+[Edytuj]
+
+Gramatyka
+[Edytuj]
+
+Czêœci mowy
+
+Podstawowe czêœci mowy w jêzyku polskim to:
+
+    * rzeczownik - odmieniany przez liczby i przypadki, posiada sta³y rodzaj
+    * przymiotnik - odmieniany przez liczby i przypadki i rodzaje
+    * czasownik
+    * przys³ówek
+    * liczebnik
+    * zaimki ró¿nego rodzaju
+    * przyimki oraz inne niewielkie grupy
+
+[Edytuj]
+
+Liczby
+
+W jêzyku polskim s¹ 2 liczby - pojedyncza i mnoga, choæ osta³y siê te¿ nieliczne formy liczby podwójnej, szczególnie w okreœleniach czêœci cia³a wystêpuj¹cych parami. Mo¿na na przyk³ad porównaæ odmianê s³ów rêka (cechy liczby podwójnej) i mêka (odmiana normalna):
+Przypadek 	Liczba pojedyncza 	Liczba mnoga (z cechami form liczby podwójnej) 	Liczba pojedyncza 	Liczba mnoga
+Mianownik 	rêka 	rêce 	mêka 	mêki
+Dope³niacz 	rêki 	r¹k 	mêki 	m¹k lub mêk
+Celownik 	rêce 	rêkom 	mêce 	mêkom
+Biernik 	rêkê 	rêce 	mêkê 	mêki
+Narzêdnik 	rêk¹ 	rêkoma lub rêkami 	mêk¹ 	mêkami
+Miejscownik 	rêce 	rêkach 	mêce 	mêkach
+
+W liczbie mnogiej wyrazu rêka w rzeczywistoœci zachowa³y siê cechy form liczby podwójnej - miêkkie e zamiast twardego i w mianowniku i bierniku oraz -oma zamiast -ami w narzêdniku. Ta druga cecha jednak zanika i coraz czêœciej s³yszy siê formê rêkami. Innym reliktem liczby podwójnej s¹ formy typu chodŸta, chodŸwa, róbta, robita itp. S³owo róbta pierwotnie znaczy³o "(wy dwaj) róbcie".
+[Edytuj]
+
+Rodzaje
+
+Na podstawie kryterium zgodnoœci z przymiotnikiem mo¿na wyró¿niæ 5 rodzajów:
+Rodzaj 	Przyk³ad - biernik liczby pojedynczej 	Przyk³ad - mianownik liczby mnogiej
+Wyraz okreœlaj¹cy 	Wyraz okreœlany 	Wyraz okreœlaj¹cy 	Wyraz okreœlany
+Rodzaj mêski osobowy 	nowego 	pracownika 	nowi 	pracownicy
+Rodzaj mêski nieosobowy ¿ywotny 	nowego 	psa 	nowe 	psy
+Rodzaj mêski nieosobowy nie¿ywotny 	nowy 	stó³ 	nowe 	sto³y
+Rodzaj ¿eñski 	now¹ 	szafê 	nowe 	szafy
+Rodzaj nijaki 	nowe 	krzes³o 	nowe 	krzes³a
+
+Zwykle jednak wyró¿nia siê tylko jeden rodzaj mêski nieosobowy, a wiêc razem 4 rodzaje.
+[Edytuj]
+
+Przypadki
+
+Jest 7 przypadków (w nawiasach podano pytania przypadków):
+
+    * mianownik (kto? co?) jest
+    * dope³niacz (kogo? czego?) nie ma
+    * celownik (komu? czemu?) przygl¹dam siê
+    * biernik (kogo? co?) widzê, s³yszê
+    * narzêdnik (z kim? z czym?) idê, cieszê siê
+    * miejscownik (o kim? o czym?) mówiê, myœlê
+    * wo³acz (o!) ty mój
+
+Przyk³adowa odmiana przez przypadki:
+M. 	nos 	ojczyzna 	jajko
+D. 	nosa 	ojczyzny 	jajka
+C. 	nosowi 	ojczyŸnie 	jajku
+B. 	nos 	ojczyznê 	jajko
+N. 	nosem 	ojczyzn¹ 	jajkiem
+Msc. 	nosie 	ojczyŸnie 	jajku
+W. 	nosie! 	ojczyzno! 	jajko!
+
+Przymiotniki wykazuj¹ szcz¹tkowo, oprócz odmiany przymiotnikowej, równie¿ odmianê rzeczownikow¹. Formy te to np. nom. zdrów oraz dpn. i celownik w wyra¿eniach typu z grecka i po grecku. W liczbie mnogiej wo³acz jest zawsze równy mianownikowi.
+[Edytuj]
+
+Mianownik
+
+G³ównym zadaniem mianownika jest oznaczanie podmiotu. Mianownik jest w jêzyku polskim u¿ywany niezbyt czêsto (identycznie, jak i w innych jêzykach indoeuropejskich o rozbudowanej fleksji). Konstrukcje w których w jêzykach o podobnym systemie przypadków wystêpuje mianownik a w polskim inny przypadek to m.in.:
+
+    * w zdaniach postaci "X jest Y", np. "on jest lekarzem", Y wystêpuje w narzêdniku
+    * w negatywnych zdaniach egzystencjalnych podmiot wystêpuje w dope³niaczu, np. "doktora nie ma"
+
+Ponadto podmiot jest czêsto opuszczany a jego rolê przejmuje koñcówka osobowa czasownika. Z drugiej strony mianownik wystêpuje czêsto w funkcji wo³acza.
+[Edytuj]
+
+Dope³niacz
+
+Dope³niacz prawie nigdy nie jest równy mianownikowi. Jego podstawowa funkcja jest posesywna (odpowiada na pytania kogo? i czego?). W negatywnych zdaniach egzystencjalnych pe³ni funkcjê podmiotu ("nie ma go"), w innych zdaniach negatywnych funkcjê dope³nienia bli¿szego ("jem sa³atê", "nie jem sa³aty"). Dope³niacz mo¿e te¿ pe³niæ funkcjê dope³nienia bli¿szego w przypadku rzeczowników niepoliczalnych (np. "kupi³em cebuli"). Mo¿na sobie wyobraziæ, ¿e przed takim dope³nieniem wystêpuje "ukryty" rzeczownik okreœlaj¹cy iloœæ ("kupi³em kilogram cebuli" czy te¿ "kupi³em trochê cebuli").
+[Edytuj]
+
+Celownik
+
+Celownik oznacza zwykle dope³nienie dalsze.
+[Edytuj]
+
+Biernik
+
+Biernik oznacza zwykle dope³nienie bli¿sze. W po³¹czeniach z przyimkiem oznacza zwykle kierunek zmiany. Biernik mo¿e przyjmowaæ trzy postacie:
+
+    * równy dope³niaczowi (rodzaj mêskoosobowy, w liczbie pojedynczej równie¿ mêsko¿ywotny)
+    * osobna forma (liczba pojedyncza rodzaju ¿eñskiego)
+    * równy mianownikowi (pozosta³e przypadki)
+
+Poniewa¿ bardzo czêsto jest równy dope³niaczowi lub mianownikowi, niewiele jest form w których mo¿na zast¹piæ biernik jednym z tych dwóch przypadków zmieniaj¹c znaczenie. Do nielicznych form w których wystêpuje konflikt jest zdanie z podmiotem i dope³nieniem bli¿szym. Jeœli nie mo¿na stwierdziæ co jest podmiotem a co dope³nieniem bli¿szym, to podmiot zawsze wystêpuje jako pierwszy. Np. w zdaniu "psy goni¹ koty", choæ samodzielnie wyrazy "psy" oraz "koty" mog¹ byæ zarówno mianownikiem jak i biernikiem, jedynie "psy" mog¹ byæ podmiotem a jedynie "koty" dope³nieniem.
+[Edytuj]
+
+Narzêdnik
+
+Narzêdnik wystêpuje w wielu po³¹czeniach z przyimkami (np. "czapka z pomponikiem" - tzw. sociativus), ale te¿ samodzielnie jako okreœlenie sposobu, narzêdzia, czasu itd. (np. "jeœæ widelcem"), jako dope³nienie bli¿sze (np. "zarz¹dzaæ domem", "pracowaæ nocami") oraz w funkcji orzecznika (np. "jest marynarzem").
+[Edytuj]
+
+Miejscownik
+
+Miejscownik nigdy nie wystêpuje sam, jedynie w po³¹czeniach z przyimkami. Czêsto zast¹pienie miejscownika biernikiem powoduje zmianê znaczenia ze stanu w kierunek zmian, np. "na poczcie" (z miejscownikiem) oznacza po³o¿enie danego obiektu, zaœ na "na pocztê" (z biernikiem) oznacza kierunek zmiany po³o¿enia.
+[Edytuj]
+
+Wo³acz
+
+Wo³acz s³u¿y do bezpoœrednich zwrotów do adresata, nie jest bezpoœrednio czêœci¹ zdania. Wo³acz jest przypadkiem zanikaj¹cym. W wiêkszoœci sytuacji jego funkcje pe³ni mianownik. Dzieje siê tak w przypadku:
+
+    * przymiotników oraz rzeczowników o odmianie przymiotnikowej
+    * nazw w³asnych - formy "chodŸ tu £ukaszu" wystêpuj¹ o wiele rzadziej ni¿ "chodŸ tu £ukasz", a u¿ycie wo³acza dodaje wypowiedzi cech emocjonalnych
+    * liczby mnogiej
+    * rzeczowników rodzaju nijakiego
+
+Ostatnie dwie cechy charakteryzuj¹ tak¿e inne jêzyki indoeuropejskie, które we fleksji maj¹ wo³acz (przede wszystkim grekê i ³acinê), i s¹ zapewne odziedziczone z prajêzyka.
+
+Potocznie formy wo³acza mog¹ zastêpowaæ mianownik (np. "Jasiu przyszed³"). To te¿ jest chyba zjawisko prajêzykowe, które w innych jêzykach zanik³o. Jedynym przyk³adem ³aciñskim jest mianownik Iuppiter maj¹cy formê wo³acza (zwykle bywa odwrotnie, to wo³acz ma formê mianownika).
+[Edytuj]
+
+Czasownik
+
+Ka¿dy czasownik posiada aspekt - dokonany lub niedokonany. System czasów jest ró¿ny u czasowników dokonanych i niedokonanych. Od czasownika bazowego tworzy siê inne czasowniki przez dodawanie przedrostków. Tak tworzy siê te¿ formy dokonane z niedokonanych. Doœæ czêsto wystêpuje te¿ sytuacja, ¿e w z³o¿eniach czasownik niedokonany staje siê dokonanym, a forma niedokonana jest zupe³nie inna:
+
+    * X - czasownik bazowy o znaczeniu 1 w aspekcie niedokonanym
+    * przedrostek 1 + X - czasownik o znaczeniu 1 w aspekcie dokonanym
+    * przedrostek 2 + X - czasownik pochodny o znaczeniu 2 w aspekcie dokonanym!
+    * przedrostek 2 + Y - czasownik pochodny o znaczeniu 2 w aspekcie niedokonanym
+    * Y - forma nieistniej¹ca!
+
+Np.:
+
+    * robiæ - czasownik bazowy w aspekcie niedokonanym
+    * zrobiæ - ten sam czasownik w aspekcie dokonanym
+    * zarobiæ - czasownik pochodny w aspekcie dokonanym
+    * zarabiaæ - czasownik pochodny w aspekcie niedokonanym
+    * rabiaæ - forma nieistniej¹ca!
+
+[Edytuj]
+
+Czasy
+
+Istniej¹ nastêpuj¹ce czasy (ró¿ne formy maj¹ to samo znaczenie):
+
+    * czasy niedokonane
+          o przysz³y z³o¿ony
+                + forma imies³owowa - "bêdziemy robili"
+                + forma bezokolicznikowa - "bêdziemy robiæ"
+          o teraŸniejszy - "robimy"
+          o przesz³y (niedokonany)
+                + forma œci¹gniêta - "robiliœmy"
+                + forma z koñcówk¹ osobow¹ doczepion¹ do innego wyrazu - "¿eœmy robili", "myœmy robili", "gdybyœmy robili" itd.
+                + forma z pominiêt¹ koñcówk¹ osobow¹ - "my robili"
+          o zaprzesz³y (niedokonany) - "robi³em by³", "by³em robi³" itd.
+    * czasy dokonane
+          o przysz³y prosty - "zrobimy"
+          o przesz³y (dokonany)
+                + forma œci¹gniêta - "zrobiliœmy"
+                + forma z koñcówk¹ osobow¹ doczepion¹ do innego wyrazu - "¿eœmy zrobili", "myœmy zrobili", "gdybyœmy zrobili" itd.
+                + forma z pominiêt¹ koñcówk¹ osobow¹ - "my zrobili"
+          o zaprzesz³y (dokonany) - "zrobi³em by³", "by³em zrobi³", "by³bym zrobi³" itd.
+
+Czasowniki w aspekcie dokonanym nie maj¹ form z³o¿onych czasu przysz³ego. Dlatego wystepuj¹ tylko w trzech czasach. W ten sposób w jêzyku polskim mo¿emy wyró¿niæ siedem czasów, choæ nale¿y zauwa¿yæ, ¿e:
+
+   1. Formy czasu teraŸniejszego s¹ tworzone tak samo, jak formy czasu przysz³ego prostego.
+   2. Formy czasu przesz³ego niedokonanego s¹ tworzone tak samo, jak formy czasu przesz³ego dokonanego.
+   3. Formy czasu zaprzesz³ego niedokonanego s¹ tworzone tak samo, jak formy czasu zaprzesz³ego dokonanego.
+
+[Edytuj]
+
+Czas zaprzesz³y
+
+Oznacza zdarzenie które zasz³o przed innym zdarzeniem. Jest najrzadziej u¿ywanym czasem i jest na drodze do zupe³nego zaniku, jednak nadal mo¿na go niekiedy napotkaæ, szczególnie w trybie przypuszczaj¹cym (np. "by³byœ zrobi³ X, to nie sta³oby siê Y"). Wiêkszoœæ u¿ytkowników nie wyczuwa jednak ró¿nicy znaczenia miêdzy wyra¿eniami w czasie zaprzesz³ym a wyra¿eniami w czasie przesz³ym.
+[Edytuj]
+
+Czas przesz³y
+
+Czas przesz³y oznacza zdarzenie które ju¿ zasz³o (dokonany) lub zachodzi³o (niedokonany). Nie jest to wprawdzie zbyt u¿yteczna definicja (polega na u¿yciu czasownika "zajœæ" w odpowiednim czasie), jednak powinna byæ dla wiêkszoœci u¿ytkowników jêzyka polskiego zrozumia³a. Forma z pominiêt¹ koñcówk¹ osobow¹ wystêpuje tylko w przypadku zaznaczenia osoby przez odpowiedni zaimek: "my zrobili", nigdy samo "zrobili". Forma ta jest generalnie gwarowa i w powszechnym u¿yciu zanika. Koñcówka osobowa jest ruchoma - pierwotnie czas przesz³y sk³ada³ siê z imies³owu przesz³ego i czasownika pomocniczego. Mo¿e wystêpowaæ w po³¹czeniu z czasownikiem w formie przesz³ej, ze s³owem pomocniczym ¿e, lub z innymi s³owami. Mo¿liwe s¹ wiêc formy typu (koñcówka osobowa zaznaczona na czerwono):
+
+    * gdzie byliœcie
+    * gdzie ¿eœcie byli (w zasadzie gdzie¿-eœcie)
+    * gdzieœcie byli
+    * myœmy tego nie zrobili
+    * rybyœmy ³apali
+
+We wspó³czesnym jêzyku dominuje postaæ z koñcówk¹ doklejon¹ do imies³owu czasu przesz³ego. Inne formy maj¹ charakter potoczny lub s¹ stosowane do podkreœlenia.
+[Edytuj]
+
+Czas teraŸniejszy
+
+Pod wzglêdem formy jest identyczny jak czas przysz³y prosty. Formy czasu teraŸniejszego oznaczaj¹ czynnoœci lub stany:
+
+    * aktualne (np. Teraz jem œniadanie);
+    * omnitemporalne (np. Kwadrat ma cztery boki);
+    * habitualne (np. We wtorki chodzê na si³owniê).
+
+Marginalne jest u¿ycie form czasu teraŸniejszego dla oznaczenia czynnoœci lub stanów:
+
+    * przysz³ych (np. Jutro pracujê do ósmej);
+    * przesz³ych (np. To by³o tak: idê sobie ulic¹, a tu nagle jak nie wyskoczy pies bez kagañca).
+
+[Edytuj]
+
+Czas przysz³y prosty
+
+Pod wzglêdem formy jest identyczny jak czas teraŸniejszy. Formy czasu przysz³ego prostego oznaczaj¹ czynnoœci lub stany przysz³e (np. Za miesi¹c skoñczê szko³ê). Marginalne jest u¿ycie form czasu przysz³ego prostego dla oznaczenia czynnoœci lub stanów:
+
+    * habitualnych (np. Zawsze, kiedy przyjdzie, wypija kieliszek wódki);
+    * omnitemporalnych (np. Nie rozpali siê ognia, jeœli siê nie ma ¿adnych narzêdzi);
+    * przesz³ych (np. To by³o tak: idê sobie ulic¹, a tu nagle jak nie wyskoczy pies bez kagañca).
+
+[Edytuj]
+
+Czas przysz³y z³o¿ony
+
+Formy czasu przysz³ego z³o¿onego oznaczaj¹ czynnoœci lub stany przysz³e. Nowsza forma imies³owowa (bêdzie robi³) wystêpuje czêœciej ni¿ dawniejsza forma bezokolicznikowa (bêdzie robiæ), szczególnie w rodzaju mêskim. W innych rodzajach forma bezokolicznikowa jest krótsza i wygodniejsza ni¿ imies³owowa (bêdzie robi³a).
+[Edytuj]
+
+Przymiotnik
+
+Prawie wszystkie przymiotniki odmieniaj¹ siê wed³ug jednego wzoru. Jednak ró¿nie modyfikuje siê ostatni¹ spó³g³oskê grupê spó³g³osek, co zaznaczone zosta³o ró¿nymi kolorami. Wo³acz jest zawsze równy mianownikowi.
+Przypadek 	Liczba pojedyncza 	Liczba mnoga
+Rodzaj ¿eñski 	Rodzaj mêskoosobowy i mêsko¿ywotny 	Rodzaj mêskorzeczowy 	Rodzaj nijaki 	Rodzaj mêskoosobowy 	Pozosta³e rodzaje
+Mianownik 	-a/-ia 	-y/-i 	-e/-ie 	-i/-y 	-e/-ie
+Dope³niacz 	-ej/-iej 	-ego/-iego 	-ych/-ich
+Celownik 	-ej/-iej 	-emu/-iemu 	-ym/-im
+Biernik 	-¹/-i¹ 	-ego/-iego 	-y/-i 	-e/-ie 	-ych/-ich 	-e/-ie
+Narzêdnik 	-¹/-i¹ 	-ym/-im 	-ymi/-imi
+Miejscownik 	-ej/-iej 	-ym/-im 	-ych/-ich
+
+W przypadku pól:
+
+    * Bia³ego - forma podstawowa przymiotnika (mianownik rodzaju ¿eñskiego)
+    * Zielonych - drug¹ formê (z "i") w przypadku przymiotników koñcz¹cych siê na "ka", "ga" lub "ia" w mianowniku rodzaju ¿eñskiego, formê bez "i" w pozosta³ych
+    * B³êkitnych - drug¹ formê (z "i") w przypadku przymiotników koñcz¹cych siê na "ia" w mianowniku rodzaju ¿eñskiego, formê bez "i" w pozosta³ych
+    * Czerwonego - nale¿y dokonaæ zmiêkczenia poprzedzaj¹cej grupy spó³g³osek i dodaæ "i" lub "y" zale¿nie od wyniku
+
+Przekszta³cenia zmiêkczaj¹ce to m.in. (w porównaniu z mianownikiem rodzaju mêskiego liczby pojedynczej):
+Zamiana "y" na "i"
+by 	bi
+my 	mi
+ny 	ni
+wy 	wi
+Wymiana spó³g³oski, "y" pozostaje "y"
+ry 	rzy
+Wymiana spó³g³oski, "y" przechodzi w "i"
+³y 	li
+szy 	si
+chy 	si
+¿y (czasem) 	zi
+ty 	ci
+sty 	œci
+Wymiana spó³g³oski, "i" przechodzi w "y"
+ki 	cy
+gi 	dzy
+Bez zmian, z "i"
+pi 	pi
+si 	si
+wi 	wi
+Bez zmian, z "y"
+rzy 	rzy
+¿y (czasem) 	¿y
+[Edytuj]
+
+Liczebnik
+
+W jêzyku polskim wystêpuj¹ liczebniki typu:
+
+    * jeden - odmienny jak przymiotnik
+    * dwa, trzy - odmienne na swój sposób
+    * pierwszy, drugi, trzeci - odmieniane jak przymiotniki
+    * pojedynczy, podwójny, potrójny - odmieniane jak przymiotniki
+
+Wystêpuj¹ te¿ liczebniki u³amkowe:
+
+    * pó³tora - 3/2 (nie ma go w wiêkszoœci innych jêzyków europejskich)
+    * pó³ 1/2
+    * æwieræ - 1/4
+
+Doœæ ciekawym zjawiskiem jest skracanie liczebników w przypadku wyliczeñ czêsto u¿ywane przez dzieci. Wygl¹da to mniej wiêcej tak: dziesiêæ, jedna (jedena), dwana, trzyna, czterna, pietna, szesna, siedemna, osiemna, dziewietna, dwa, dwa jeden, dwa dwa itd.
+[Edytuj]
+
+Aktualnie zachodz¹ce zmiany
+
+Ka¿dy jêzyk podlega ci¹g³ym zmianom, z których niektóre w koñcu siê przyjmuj¹ g³êboko w jêzyku, inne zaœ maj¹ ograniczony wp³yw na jêzyk lub te¿ odchodz¹ zupe³nie w zapomnienie. Równie¿ we wspó³czesnej polszczyŸnie zachodzi wiele zmian, zarówno gramatycznych jak i leksykalnych. Nie mo¿na z góry powiedzieæ ¿e jedne zmiany s¹ dobre a inne z³e - o tym które zwyciê¿¹ zdecyduj¹ dzisiejsi i przyszli u¿ytkownicy jêzyka polskiego.
+[Edytuj]
+
+Zmiany struktury dialektów
+
+W zwi¹zku z przesiedleniami ludnoœci po drugiej wojnie œwiatowej, urbanizacj¹, wp³ywami kultury masowej (telewizja, prasa) oraz powszechnej edukacji prowadzonej w dialekcie ogólnym, jêzyk polski coraz bardziej siê ujednolica. Cechy gwar s¹ o wiele s³abiej widoczne u m³odszych u¿ytkowników jêzyka. Nie dotyczy to wszystkich gwar - np. gwarom góralskim i œl¹skim jak na razie wyginiêcie nie grozi, jednak wiêkszoœæ u¿ytkowników polszczyzny mówi dziœ wspólnym dialektem.
+[Edytuj]
+
+Zmiany gramatyczne
+
+Prawdopodobnie najbardziej rzucaj¹c¹ siê w oczy zmian¹ jest wypieranie rodzaju mêskorzeczowego przez mêsko¿ywotny. Wiele s³ów które dotychczas by³y jednoznacznie nie¿ywotne, w jêzyku potocznym, zw³aszcza w jêzyku m³odzie¿y, jest traktowane jako ¿ywotne. Objawia siê to tym, ¿e biernik jest równy dope³niaczowi nie zaœ jak dotychczas mianownikowi. Bardzo czêste s¹ formy "mieæ pomys³a" czy "obejrzeæ filma" (formy jak na razie wy³¹cznie potoczne). Wiêkszoœæ nowych s³